A hír igaz és felzaklatta a vidék lakóit, hiszen a jobb sorsra érdemes, hallgatag bárányokat több helyen is megtizedelték a vadállatok, augusztus havában.
A farkasok támadásainak célpontjai az éjszakára is a szabad karámokban tartott juhok voltak. Pilis és Csákányháza környékén működő farmokon több mint egy tucat bárányt marcangoltak szét, de Kalonda határában is láttak a kora esti szürkületben őzet üldöző farkast.
Balázs Csaba zoológus és környezetvédelmi szakember megerősítette, hogy farkasok előfordulhatnak Nógrád erdős részeiben is, de azért „nem minden bokorban”, ugyanis nagyon éber ragadozók, óriási területen vadásznak és nagyon intelligens állatok.
A tavalyi évtől a Pannon térségben tilos a farkasra vadászni, de a tilalmi zóna határa a térség magyarlakta járásai felett húzódik. Az állam a haszonállatokon tett kárt a gazdáknak megtéríti, s megnyugtató, hogy emberekre a farkas nem támad (Közép-Európában nem tudunk ilyen esetről).
Nem kell a farkasban semmi rosszat látni, viszont nagyon keveset tudunk az életükről – jobb lenne inkább megbecsülni, megismerni és nem démonizálni ezt az érdekes és ritka ragadozót – mondta a szakember.
Nos, úgy tűnik, hogy a székelyek után, nekünk, felvidéki magyaroknak is megvan a magunk ragadozója, de ez már társadalomtörténeti szempontunkból nem újdonság. Persze vannak, akik még mindig hisznek a báránybőrbe bújt farkasoknak és szívesen ropják velük a táncot, miközben észre sem veszik, hogy ropogósra sült áldozatokká válnak…
