December 20-án, csütörtökön éjfélkor az uniós csatlakozás talán legfontosabb lépcsőjéhez érkezünk: megszűnik a határellenőrzés a szlovák, osztrák és szlovén határokon. A sorompók eltűnése egyben azt is jelenti, hogy egy évtizedekkel ezelőtti, szerencsétlen június 4-i nap után felszívódnak a mesterséges elválasztó vonalak a határokon belül, és az azokon túl élő magyarság egy jelentős része között.
A schengeni csatlakozás különösen az olyan határ menti városok, települések esetében hoz jelentős változást, amelyek már most is közvetlen kapcsolatban állnak a határ túl oldalán lévő, magyarok lakta településekkel, mint például a két Komárom, vagy éppen az Ister-Granum régióval a határokon már korábban is túllépő Esztergom és Párkány. Ez utóbbi két, az uniós lehetőségek és a régiós gondolkodás terén többször is példaként felhozott város esetében ráadásul mindez egyfajta nagyítóüvegen keresztül látszik, köszönhetően az évekig csonkán meredező, majd közös erővel újjáépített, és időközben az együvé tartozás jelképévé nemesült Mária Valéria hídnak. Nem véletlen, hogy a két város közös nagyszabású rendezvényén december 20-án jelen lesz Csáky Pál, az MKP és Orbán Viktor, a Fidesz elnöke is, és a tervek szerint a Magyar Televízió több alkalommal is bejelentkezik majd a Mária Valéria hídról az este folyamán.
Sajnos a történelmi pillanatok eufórikus hangulata – bár jelentőségük vitathatatlan – gyorsan elolvad, és csupán a következményei, a határnyitás esetében a lehetőségek maradnak meg, amelyekből viszont csak akkor lehet profitálni, ha élni is tudnak vele. Nézzük tehát, hogy mi marad számunkra a december 20-i, éjféli ünnepségeket követően.
Élet a határok nélküli Európában
Magyarország csatlakozásának legfontosabb látható jele lesz, hogy a belső határt Ausztria, Szlovákia, Szlovénia felé bármely ponton át lehet majd lépni, anélkül, hogy személyellenőrzésre kerülne sor.
Mivel a belső határokon megszűnik a határellenőrzés és a határőrizet, egy olyan ellenőrzési rendszer kerül, illetve került kialakításra, amely biztosítja a külföldiek ellenőrzését, szűrését, esetleges nyomon követését. A rendszer átalakításának alapvető oka, hogy a belső határon megszüntetett határellenőrzés miatt úgynevezett biztonsági vákuum keletkezik, hiszen kiesik egy nagyon fontos lépcsőfok, a határellenőrzés, amelyet valahogy pótolni kell.
A határrendészeti feladatok végrehajtásáért felelős szervezeteket is ennek megfelelően alakították át. A külső határ mentén a jelenlegi határrendészeti kirendeltségi rendszer működik tovább, míg a belső határ tekintetében a városi rendőrkapitányságokon a határrendészeti és közbiztonsági akcióosztályok veszik át ezt a szerepet. A határőrséget és a rendőrséget ezzel párhuzamosan összevonják, az így január 1-jétől létrejövő Rendőrség Határrendészeti Főosztály azonban – a rendőrség erről szóló hivatalos közleménye szerint – korántsem „szerelmi házasság”.
Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a két szervezet törzsállományának minden tagja számára jut feladat, mivel továbbra is szükség van a határrendészet és a bűnüldözés terén évtizedek alatt felgyülemlett tapasztalatokra. Kovács Zoltán határőr ezredes, a szervezet megbízott rendészeti főigazgatója nemrég Esztergomban egy konferencián vázolta az integrált szervezet legfontosabb feladatait a belső határokon, illetve azok közelében. Az ellenőrzést járőrcsoportok fogják végrehajtani, és nem lesz szokatlan látvány, ha például Esztergom környékén vegyes, azaz szlovák-magyar járőrrel találkozunk majd, akik szúrópróbaszerű ellenőrzéseket tartanak. Kovács Zoltán leszögezte: ezeknek a kontrolloknak nem lehet célja a határellenőrzés. „Ezeknek a kontrolloknak a közrendet érintő veszélyekkel összefüggő információn kell alapulniuk, és az olyan határon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányulnak majd, mint például az illegális migráció, az embercsempészet vagy a terrorizmus” – fejtette ki az ezredes. Kovács hozzátette: a december 20-i, éjféli csatlakozás nem jelenti azt, hogy másnap hajnalra eltűnnek a telepített épületek, sorompók, ezek leszerelése folyamatosan zajlik majd, sőt, valószínű, hogy egy darabig határőrökkel is találkozunk majd az átkelőknél, akiknek feladata azonban nem az ellenőrzés, hanem az információnyújtás lesz. Mindez egyelőre csak a szárazföldi- és vízi határokra vonatkozik, a légi határok csak később, 2008. március 30-án szűnnek meg Lettország, Litvánia, Észtország, a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Szlovénia, Málta és Magyarország viszonylatában.
Szigorúan ellenőrzött külső határok
Mindezzel párhuzamosan a külső határokon – Ukrajna, Románia, Szerbia, Horvátország – az eddiginél szigorúbb ellenőrzésre kell számítani, hiszen ezentúl a magyar határőrség feladata lesz az unió határai egy részének biztosítása. Ahhoz, hogy az egyezmény megfelelő biztonsági, közbiztonsági garanciát nyújtson a társult tagországok lakosainak, a külső határokat továbbra is csak a határátkelőhelyeken lehet átlépni, a meghatározott nyitvatartási időben, a határátkelőhelyen kívüli jogellenes határátlépés továbbra is büntetendő. Persze az egyes országok viszonylatában van különbség.
A már szintén uniós tag, de a Schengeni Egyezményhez egyelőre nem csatlakozó Románia esetében egymegállásos határforgalom-ellenőrzési rendszer működik, azaz egy helyen zajlik a román és magyar ellenőrzés, a határ pedig személyi igazolvánnyal is átléphető. A vámunió érvényes Romániára is, de a jövedéki termékek ellenőrzése várhatóan 2009-ig megmarad.
Horvátországba már utazhatunk személyi igazolvánnyal is, és ugyanígy – egy pótlappal kiegészítve – léphetnek be az unió területére a horvát állampolgárok is.
Ukrajna és Szerbia esetében kell a legszigorúbb ellenőrzésre számítani, a hivatalos megfogalmazás szerint is szigorúan ellenőrzött külső határról van szó. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy csak útlevéllel és vízummal léphető át, Ukrajna esetében a kishatárforgalom jelent kivételt, amit csak magyar, illetve ukrán állampolgárok vehetnek igénybe, és lehetőség van egyszerűsített vízumigénylésre mérsékelt vízumdíjjal. Ez elsősorban a naponta ingázók, a határ másik oldalán dolgozók számára jelent könnyebbséget: az egyszerűsített, három hónapra érvényes vízum előnye, hogy 20 euros díja a tervek szerint visszaigényelhető lesz a későbbiekben, hátránya pedig az, hogy mindössze 50 kilométeres zónán belül érvényes, ennek betartását a rendőrség szúrópróbaszerűen ellenőrzi.
Schengen kialakulásának története
1985-ben a luxemburgi Schengenben a Benelux államok, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság között megállapodás született, hogy célszerű lenne a közös határokon a határforgalom-ellenőrzést megszüntetni, hogy erősítsék a népek közötti szolidaritást, könnyítsék az áruk, szolgáltatások mozgását, töröljék el a tagállamok közötti személyek mozgásával kapcsolatos ellenőrzéseket. Később – Nagy-Britannia és Írország – kivételével mindegyik uniós állam csatlakozott a szerződéshez.
A Schengeni Egyezmény után 1990. január 15-én aláírták a Schengeni Végrehajtási Egyezményt, ami 1995-ben lépett életbe, és gyakorlatilag a schengeni térségben felszámolták a belső határellenőrzést, áthelyezve a hangsúlyt a külső határokra, ahol meghatározott szabályok alapján történik a beutazás és a bevándorlás ellenőrzése. A személyek szabad mozgásának biztosítása érdekében a biztonsági kockázatok kiküszöbölésére közös szabályokat fogadtak el a vízumpolitika, a menekültügy és a külső határellenőrzés területén.
Az egyezmény értelmében ahhoz csak EU-tagállamok csatlakozhatnak. A kilencvenes évek folyamán, az Egyesült Királyság és Írország kivételével, valamennyi EU-tagállam csatlakozott – Olaszország (1991), Portugália és Spanyolország (1991), Görögország (1992), Ausztria (1995), Dánia, Finnország, Svédország (1996).
Tekintettel arra, hogy az EU északi államai tagjai a Schengeni Egyezményhez hasonló tartalmú Északi Útlevél Uniónak, melynek tagja Norvégia és Izland is, a schengeni egyezmények aláírói társult tagságot ajánlottak fel az Északi Útlevél Unió azon tagjainak (Norvégiának és Izlandnak), melyek nem tagjai az EU-nak. Ez a két ország 1999. május 18-án csatlakozott a Schengeni Egyezményhez. Az 1997-ben aláírt Amszterdami Szerződés a Schengeni Egyezmény egy jelentős részét „közösségi joggá” nyilvánította és ezzel annak szerepe lényegesen felerősödött. Ettől kezdve az újonnan csatlakozó országokra nézve a schengeni rendszer átvétele és alkalmazása kötelezővé vált.
Az egyezmény már továbbfejlesztette a megállapodás elgondolásait, és fő célként megjelenítette azt, hogy a közös határokon megszűnik az ellenőrzés, azon bárki, bárhol, bármely időben átléphet (akár az autópályán, akár egy hegyi ösvényen, akár egy folyó partján sétálva). Ugyanakkor szigorú ellenőrzéshez kötötte a külső határokon átlépő személyeket és tárgyakat, valamint olyan, az országok mélységében kialakítandó ellenőrzési módszerek kialakítását tűzte ki célul, mellyel hatékonyan lehet szűrni az országba bejutott illegális migrációt.
Mit jelent a SIS?
(Schengeni Információs Rendszer – Schengen Information System)
Olyan személy- és tárgynyilvántartási, körözési rendszert, amely a tagállamok egymástól független, nemzeti adatbázisára épülve európai hálózatot alkot. A rendszerből bármely tagállam lekérhet információkat, de nem módosíthatja, nem változtathatja meg más tagállamok adatait, bejegyzéseit. Fontos hangsúlyozni, hogy a Schengeni Információs Rendszer nem az unió egységes, közös rendszere. Minden tagállam maga határozza meg, hogy milyen szempontok alapján, milyen adatokat, személyeket tesz fel a körözési, vagy tiltó listára. Ebből az is következik, hogy minden tagország saját költségvetéséből biztosítja a rendszer működtetését, a rendőrség, a határőrség, a konzuli szolgálat közreműködésével. A SIS központ – az információs rendszer hardwere – Strasbourgban található. Ezen keresztül zajlik a tagállamok közötti kommunikáció. Ha új tagállam, például Magyarország belép a schengeni együttműködésbe, létre kell hoznia a saját adatbázisát és hozzákapcsolni a rendszerhez.
Ján Oravec, Párkány polgármestere
„Örülünk, hogy megszűnik a határellenőrzés, és biztos vagyok benne, hogy bizonyos negatívumok – például a várhatóan megnövekvő forgalom – mellett többségben lesznek a pozitívumok. Tulajdonképpen erről szólt az egész igyekezetünk, és ez most valósággá válik.
Minden területen várható növekedés, de ezek nyilván majd csak később válnak kézenfoghatóvá. Természetesen bízunk benne, hogy a még nagyobb nyitottság több lehetőséget ad majd az embereknek, akik ezekkel élni is fognak tudni”.
Meggyes Tamás, Esztergom polgármestere
– Oly sok tétlen magyar város között Esztergom reprezentatív„külügyeiben” különös alapossággal jár el a határon túli magyarok sorsát érintő kérdésekben. Ha kérés érkezik a város felé, mi soha nem utasítjuk vissza. Mi predesztinálja Esztergomot erre a – ha kimondjuk, ha nem – zászlóvivő szerepre?
– A történet nagyon messziről indul. Esztergom volt az első fővárosa Magyarországnak, ez volt államalapító Szent István királyunk városa, amely fénykorában az egész Kárpát-medencét kitöltötte, de a mai napig itt van a Magyar Katolikus Egyház központja is. A magyarság trianoni szétszakítása, Esztergom különös érintettsége ez ügyben mind arra kötelezi a várost, hogy vállalja fel az összefogás koordinálását, illetve lehetőségeihez képest nyújtson példaértékű segítséget a határon túli magyaroknak. Kevés város járt olyan rosszul Trianon után, mint Esztergom, hiszen a legtöbb település a vonzáskörzetével együtt került annak idején elcsatolásra, a mi esetünkben azonban egy működő térséget vágott ketté az első világháborút lezáró békediktátum. Ha ehhez még hozzávesszük az ötvenes évek központi sorvasztását, – amikor Dorogon volt a járási tanács, és onnan döntöttek a mi ügyeinkről is, akkor még könnyebben megérthető, hogy milyen sokat adhat nekünk a schengeni határnyitás. Sokat vesztettünk annak idején, éppen ezért most bőven lesz lehetőségünk is. Ezért van – ahogyan ön is fogalmazott – zászlóvivő szerepe Esztergomnak abban, hogy a trianoni határok minél előbb légiesüljenek, és hogy a város vonzáskörzetének nagyobbik és természetes fele, a párkányi járás minél előbb újra egy legyen Esztergommal.
– Milyen szintekre gondoljunk, amikor egységet említ?
– Olyan közös ügyekről beszélek, amelyek egy része valamilyen szinten már működik. A Vaszary kórház sorsa például egy csapásra megoldódhat, ha sikerül bővíteni azokat a szlovák biztosítási szerződéseket, amelyeket a kórház kötött az elmúlt időszakban. De ha az anyagi vonzattól eltekintek, akkor is azt látom, hogy egy nagyobb vonzáskörzettel rendelkező kórház magasabb szintű szolgáltatást nyújthat. Hasonló okok miatt érdemes például Esztergomnak költenie az Ister-Granum Eurorégióra is; ezek befektetések, melyek öt, tíz, tizenöt év alatt megtérülnek. Mi adunk a régiónak egy kórházat, cserébe kapunk egy jól üzemelő és biztos lábakon álló egészségügyi intézményt. De ilyen befektetés a híd is: meg lehet nézni Párkányt – ők például a vendéglátás és turizmus terén léptek nagyot az újjáépített Mária Valéria hídnak köszönhetően, míg mi a Suzukiban dolgozó felvidékiek révén adóforintokhoz jutunk. Fontos, hogy az eurorégión belül eltűnjenek a határok, és fontos, hogy Párkány és Esztergom bizonyos szinteken egy 45 ezres városként funkcionáljon. Elvileg természetesen két önkormányzatról van szó két külön országban, de ha ügyesek vagyunk, össze lehet hangolni a fejlesztéseket és az elképzeléseket. Csak hogy érzékeltessem: hamarosan lesz egy közös testületi ülésünk Párkánnyal, ahol fel fogom vetni, hogy együtt tarthatnánk fent például egy szimfonikus zenekart, egy sportklubot vagy egy amatőr színházat. Nem konkrétumokról beszélek, csak példákat igyekszem hozni, milyen sokat jelenthet mindannyiunknak a határok eltűnése.
– Megvan Párkányban ehhez a fogadókészség?
– Nem tudom, de hamarosan kiderül. Ezek egyébként régóta érlelődő gondolatok, de mostantól életszerűvé válik, hogy mindkét önkormányzat áttekinti a maga költségvetését, és nem kevesebbet költ bizonyos célokra, hanem okosabban, hatékonyabban teszi ugyanezt. Ehhez meg kell tanulnunk együttműködni, nem szabad önzőnek, kapzsinak vagy szűkkeblűnek lennünk, és akkor hatalmas hozadéka lesz a sorompók eltűnésének. Arról már nem is beszélve, hogy mivel sokáig Európa egyik legkomolyabb politikai problémáját a nemzetállamok határai okozták, sok pályázat kerül kiírásra az olyan határ menti régiók részére, mint amilyennek a központja Esztergom.
Bukovics Krisztián, Hídlap
