36
A Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány decemberi díjátadó ünnepségén Dr. Szalay György, a Pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának professzora a Kárpát-medencei építészet egy újonnan felfedezett kincséről, Komáromról, és az ott található, nemrégiben felújított bencés rendházról tartott előadást.
A Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány decemberi díjátadó ünnepségén Dr. Szalay György, a Pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának professzora a Kárpát-medencei építészet egy újonnan felfedezett kincséről, Komáromról, és az ott található, nemrégiben felújított bencés rendházról tartott előadást.
A komáromi rendház egy kétemeletes épület a Szent András-templom szomszédságában. Építését a jezsuiták 1748-ban fejezték be, pár évvel később elkészült a templom is, melynek mennyezetét a világhírű osztrák festőművész, Franz Anton Maulbertsch freskói teszik különösen vonzó látnivalóvá. A történelem vihara nem kímélte a rendházat sem, már a 18. század végén egy földrengés következtében megrongálódott, ezért újjáépítésekor egy emelettel szűkebbre szabták az épületet, majd a bencések tulajdonába került, mely rendet II. József rendelete föloszlatta, míg mintegy 15 évvel később I. Ferenc újra vissza nem állíttatta. A napóleoni háborúk alatt katonai kórházként működött, az ötvenes évek államosítási hullámát követően pedig a komáromi hajógyár szaktanintézete diákotthonának adott otthont. A Komáromi Bencés Rendház jelenleg a szlovákiai bencések székhelye – önálló monostora -, mely a hitéleten kívül különböző karitatív intézmények és keresztény ifjúsági csoportok tevékenységét is szolgálja.
Az utóbbi évek régészeti feltárásai és a XX. század elejéről fennmaradt építési tervdokumentumok új megvilágításba helyezték a rendház építészeti jelentőségét. Az épülethez tartozó telekrészen a belső tér feltárása idején geofizikális mérések is készültek abból a célból, hogy az esetleges további kutatómunka a föld alatt rejtőzködő épületmaradványokat is összefüggésében mutassa be. A régészeti munkákat a Szlovák Tudományos Akadémia Nyitrai Régészeti Intézete végzi. A végső műszaki megoldás – a falkiszárítást követően – a történelmileg értékes leletek kiválasztása, konzerválása után kerül megtervezésre -kivitelezésre. Már eddig is számos érdekes műszaki elemet tártak fel kutatók, a földrengés után boltíves megoldás biztosította az épület stabilitását, a külső hordozófalak mögött pince helyezkedett el, melyet a légáramlás biztosítására ablakokkal is elláttak, az épület maradék vizének levezetésére pedig az épület sarkában vízvesztőt helyeztek el. A kutatómunka szembesíti a múlt „mérnöki vívmányit” a jelenkor szakszerű megoldásaival, így érthető meg igazán az emberi munka több évszázados értékteremtése, a bencés „ora et labora” jegyében.
Az utóbbi évek régészeti feltárásai és a XX. század elejéről fennmaradt építési tervdokumentumok új megvilágításba helyezték a rendház építészeti jelentőségét. Az épülethez tartozó telekrészen a belső tér feltárása idején geofizikális mérések is készültek abból a célból, hogy az esetleges további kutatómunka a föld alatt rejtőzködő épületmaradványokat is összefüggésében mutassa be. A régészeti munkákat a Szlovák Tudományos Akadémia Nyitrai Régészeti Intézete végzi. A végső műszaki megoldás – a falkiszárítást követően – a történelmileg értékes leletek kiválasztása, konzerválása után kerül megtervezésre -kivitelezésre. Már eddig is számos érdekes műszaki elemet tártak fel kutatók, a földrengés után boltíves megoldás biztosította az épület stabilitását, a külső hordozófalak mögött pince helyezkedett el, melyet a légáramlás biztosítására ablakokkal is elláttak, az épület maradék vizének levezetésére pedig az épület sarkában vízvesztőt helyeztek el. A kutatómunka szembesíti a múlt „mérnöki vívmányit” a jelenkor szakszerű megoldásaival, így érthető meg igazán az emberi munka több évszázados értékteremtése, a bencés „ora et labora” jegyében.
