„A nyelvészetinek álcázott szabály politikai indíttatású és diszkriminatív, semmi köze a nyelvhez, sem a szlovákhoz, sem a magyarhoz. ” – reagált Vojtek Katalin újságírónő arra a tegnapi cikkünkre (és az ahhoz fűzött hozzászólásra), melynek témája a történelmi magyar személynevek írásmódja volt.
(Az említett cikk itt olvasható –:> KLIKK )
Ha Zsidek Veronika több szlovák sajtóterméket olvasna, nyomban kevésbé lenne érthető számára a szlovák História névírási gyakorlata. Ami nem csoda, mivel maguk a szlovákok sem tartják be következetesen az általa idézett, magyar történelmi nevekre vonatkozó szlovák helyesírási szabályt. Ez alól az inkriminált Hushegyi-cikket tartalmazó História 3/2008 száma sem kivétel, ott is különböző módon szerepelnek a magyar nevek. Például úgy, ahogy Hushegyinél, vagyis a szlovák helyesírással írottak mellett a szerző zárójelben feltünteti a magyar alakot is, mint pl. Michal Bada Malá veľká krásavica na Dunaji c. írásában /12. oldal/ : Peter Pázmaň (Pázmány). Holott tudjuk, és a História szlovák szerzői is tudják, hogy a Pravidlá slovenského pravopisu idevágó szabálya nem tartalmaz olyan utasítást, amely kötelezővé vagy engedélyezhetővé tenné a magyar alak zárójeles feltüntetését. Ez azonban hat oldallal odébb, Peter Šoltés Odsúdení na mrzutú prácu a zlú stravu c. írása esetében már nem érvényes, ott — helyesen – Pál Magda, Elek Fényes szerepel, de ugyanakkor gróf Dominik Teleki is, tehát nem Domokos, sőt Anton Sirmai (Szirmay) is. Persze, tudjuk,
Pravidlá slovenského pravopisu, VEDA vydavateľstvo SAV 2000, 42. oldal, 2. pont: „Pìsanie historických osobných mien z uhorského obdobia slovenských dejín”
Csak az a baj, hogy ez a szabály nem definiálja teljes egyértelműséggel, mi értendő történelmi név alatt. Ezért néz ki úgy a gyakorlat, mint Šoltés szövegében — totál káosz. Jó, értem, Szirmay és Teleki nemesek voltak, tehát történelmi a nevük. De akkor Fényes Elek miért nincs Fénešítve? Hisz ő is nemesi családból származott és köztisztségeket viselt. Magda Pál ugyan polgári sarj volt, de Rozsnyón született, és ez a körülmény már elég ahhoz, hogy aki akarja, szlováknak kiáltsa ki őt. Mert tudjuk, hogy léteznek szlovák szerzők, akiknél a születési hely döntő érv egy Fényes Fénešítésére, Mázas Mázašítására satöbbi. A többség nem ilyen szemérmes, okot, ürügyet sem keres, csak nemes egyszerűséggel szlovák helyesírással írja a magyar neveket, mindegy, mikor és hol született a viselője, az se baj, ha életében nem tette be a lábát a mai Szlovákia területére, de még az se, ha ma is él. Mert Szlovákiában a magyar nevek írásának módját – és nemcsak az ún. történelmiekét – személyes szimpátia vagy antipátia dönti el. Liberálisabb beállítottságú szerzők, mint pl. a SME munkatársai, inkább hajlanak a magyar alak használata felé. Láttam már értekezést több tucatnyi, szlovák alakban írt ún. magyar történelmi névvel, csupán egy képezett kivételt. Találgatni sem kell, kié, természetesen a Lex Apponyi névadójáról volt szó. De pár oldallal odébb I. Zogu albán király neje már mint Geraldina Aponiová szerepelt. Most ebből tessék kiokosodni.
Számomra az sem teljesen világos, hogy a monarchia alatt, 1910-ben született, tehát még „za uhorského obdobia” Márai miért Sándor Hushegyi cikkében, és az ugyancsak a monarchia alatt, 1901-ben született Esterházy – pardon, Esterházi — miért Ján? És furdalja az oldalamat, hogy meddig történelmi egy történelmi név? Mert ha magyar, akkor Szlovákiában a helyesírási szabályok kiötlői szerint csak 1919-ig az. A patinás történelmi nevet viselő Esterházy Péter írótól általában még a szlovákok sem vonják meg az ipszilont. A festő gróf Pálffy Pétertől viszont sorozatosan, ez már amolyan beidegződés. Az igaz, hogy még a monarchia gyermekeként született, de amikor 20 éves volt, a k.u.k. világ örökre letűnt, és 70 további évet élt „mimo uhorského obdobia”, ráadásul 1945-től Ausztriában. Mégis az uhorské obdobie-ra vonatkozó írásmód érvényes rá? Akkor is, ha minden képén ott a szignója két f-fel és ipszilonnal? Netán elmebajos volt, és nem tudta, hogyan kell írni a saját nevét? De akkor a Dunaj áruház melletti borüzlet miért viseli homlokzatán büszkén a Pálffy nevet? És a magyar nevekre oly érzékeny Slota Zsolnán miért tűri meg az angol shopokat és egyéb nem szlovák feliratokat? Hemzseg tőlük a zsolnai belváros.
Kérem, jelentkezzen, aki hallott már értelmes, logikus indoklást erre a barbár szlovák névírási gyakorlatra /a jelző Eva Kowalská szlovák történésztől származik/, amely furcsa módon kizárólag csak a magyar nevekre vonatkozik. Éltek itt németek is, patinás nevekkel, rájuk furcsa módon nem. Nekik marad az sch, még az ö és az ü sem okoz gondot. Ez is bizonyítja, hogy az idézett, nyelvészetinek álcázott szabály politikai indíttatású és diszkriminatív, semmi köze a nyelvhez, sem a szlovákhoz, sem a magyarhoz. Hogy ehhez a Szlovák Tudományos Akadémia adta a nevét? Tant pis pour elle. Hivatkozni csak normális rendeletre, szabályra, törvényre érdemes. Betartani is. S hogy a szóban forgó nem egészen normális, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy maguk a szlovákok sem tartják be következetesen. Nem is lehet, mert maga a szabály sem következetes, a gyűlölet ugyanis lebénítja a logikát, ködbe borítja az agyat, vakká és süketté tesz.
