Peugeot 207 Féline 1.6 Turbo – A francia márka 200-as sorozata 1929 óta írja páratlan sikertörténetét. Az idő előrehaladtával egyre fényesebb fejezetekkel: 205 (GTI), 206, jelenleg pedig a 207-es… Ennek egyik attraktív változatát teszteltük, egy kitűnő BMW-turbómotorral kombinálva.
Alaktan
Míg az előd 206-os „csak” feszegette kategóriájának vizuális határait, az utód egyértelműen túllépett rajtuk. Nemcsak 4 métert meghaladó hoszszúságával, hanem az összbenyomással. A krómozott rácsozatú, hatalmas légnyelő a jóval nagyobb testvérekre asszociál; a fényszórók 80 cm-es ívet írnak le; a 20 cm-res hossznövekmény oldalnézetből első ránézésre érzékelhető; hátulnézetből pedig, átszabott lámpáinak (is) köszönhetően olyan szélesnek tűnik az autó, mint egy alsó középkategóriás. E lámpák egyébként fénydiódásak, ami ritkaság ebben a kategóriában. Szépek a süllyesztett krómkeretes ködfényszórók, oldalról pedig a fényvisszaverő macskaszem válik láthatóvá. A széles far ráadásul sportos benyomást kelt. Érdekes látványt nyújtanak még a sárhányók elöl-hátul „legyalult” szoknyái; itt valóban nem volt szükség az autó további szélesítésére.
Belvilág
Itt bizony, a mezei modellektől való minél nagyobb különbözőségre törekedve egyértelműen túlhajtották az eleganciát. A komor fekete színekre gondolok, beleértve a Féline szériában kínált a bőr-szövet kárpitozását is. Sehol egy vidám pasztellszín, vagy akármi, csak ne legyen fekete – kivéve a műszerek lapjait, amelyek világítanak fehérségükkel. A térkínálat elöl és leghátul (koffer) bőséges, a hátsó üléseken már gondjaink akadhatnak. A többszintes középkonzol „nagyautós” benyomást kelt, a felszereltség pedig gazdag: standard tartozéka a kipörgésgátló, a dupla klíma, a kanyarfényszóró, az automatikusan elsötétedő belső tükör, az esőérzékelős ablaktörlő, a tolatóradar, a keréknyomás-ellenőrző, az alupedálsor, az mp3-as rádió, és az üvegtető.
Az országúton
Ha egy kisautót 150 lóerő röpít, az önmagában is kellemes dolog, de a BMW polcáról származó erőforrásnak van még egy igen jó tulajdonsága: csúcsnyomatéka már 1400-as fordulatszámon megjelenik! Vagyis – kis túlzással – alapjárattól egészen a 6500-as leszabályozásig mindenhol él és virul az 1,6-os turbómasina. Ami a váltót illeti, az még a motor rugalmassága ellenére is rendben lenne, hogy „csak” ötfokozatú, de az ötöst picit rövidre méretezték. Százötvenes tempónál (enynyivel itt-ott már nálunk is szabad repeszteni) közel 4300-at mutat a fordulatszámmérő, ennek megfelelő hangkulissza kíséretében. Az autó – szélességének, nagy tengelytávjának köszönhetően – elképesztően stabilan, gyakorlatilag le sem lehet vakarni az országútról. Aki mégis mindenáron kicsit táncba szeretné vinni, azt a túlbiztosított kipörgésgátló akadályozza meg a mókában, mondván: nyugi, pajtás. Legyen elég a 8 másodperces gyorsulás, és a 210 km/órás végsebesség…
Adatlap
Hengerűrtartalom: 1598 cm3
Teljesítmény: 110 kW (150 LE)/5800min-1
Nyomaték: 240 Nm
Sebességváltó: ötfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 210 km/óra
Gyorsulás 0-100 km/óra: 8,1s
A csomagtér űrtartalma: 270-923 l
Vas Gyula
(A szerző felvételei)
