Avagy: „Négy ellenőrzött forrás egy ügy margójára!” Amikor egy ügyben állást kell foglalnunk, akkor cselekszünk helyesen, ha több forrásnak nézünk utána. A komáromi múzeum által kiadott egynyelvű (szlovák) kötet kapcsán a tiltakozó levél megírása előtt négy forrást ellenőriztünk. Kijelenthetjük: nem a tiltakozó levelet aláírók azok, akik egyoldalú információk alapján alkotnak véleményt.
Tiltakozásunk megfogalmazása előtt az alábbiaknak néztünk utána:

1. A Kulturális Minisztérium pályázati felhívásának feltételeiben nem szerepelt sem most, sem korábban az egynyelvűség kizárólagossága! Vagyis, nem volt feltétel az egynyelvű szlovák megjelenés. Egyébként, ha az lett volna, akkor késedelem nélkül Strassbourgba kellett volna vinni az ügyet.

2. Még az egyébként jogosan és sokszor bírált, komoly aggodalmakra okot adó, 2009 szeptemberében elfogadott nyelvtörvény sem tiltja egy kötet többnyelvűségét! Vagyis, a szlovák nyelv mellett megjelenhetett volna magyarul is!

3. Fentiek ellenére a komáromi múzeum kiadványa mégis csupán egy nyelven jelent meg, angol nyelvű összefoglalókkal! Vagyis, a törvények adta lehetőségek mellett sem érvényesítették nyelvi jogainkat és érdekeinket!

4. A 13 éven keresztül szervezett néprajzi előadássorozat X. évfolyamát 2006-ban Galántán a Honismereti Múzeumban rendezték meg. A galántai múzeum által megjelentetett konferencia-kötet magyar összefoglalókat is tartalmaz! Vagyis, az egynyelvűség miértjét magyarázó minden érv hamis! Ha Galántán megjelenhetett magyarul is, akkor Komáromban milyen „korábbi formának” kellett megfelelnie a kötetnek?

A galántai ellenpélda

Elfogadhatatlan érvelésük, miszerint a kiadvány csupán egy szűk szakmai etnográfus csoportnak, levéltáraknak, könyvtáraknak és múzeumoknak készült. Ez a magyarázat egyszerűen felháborító. Az a véleményünk, hogy ezzel általános nyelvi jogaink és igényeink mellett sérültek a felvidéki magyar tudományos élet nyelvi érdekei is. Sérült sok ezer magyar kutató, egyetemi hallgató, lelkes amatőr néprajzkutató anyanyelvén való információszerzésének joga. Ráadásul ezt a jogsérelmet egy magyar többségű városban működő kulturális intézménytől szenvedte el! A természetes, – vagyis a szemináriumi előadássorozathoz kapcsolódó kiállítás magyar nyelven történő olvasásának, illetve a magyar nyelvű tárlatvezetés lehetősége, igazolhatja e a természetellenest, – vagyis az egynyelvű kiadványt.
Tudatosítanunk kell, hogy jelen esetben nemzeti közösségünk nyelvi és kulturális intézményi érdekeinek érvényesítésében nem azok a védők, akik az egynyelvűséget próbálják megmagyarázni, hanem azok, akik fellépnek ellene! Itt a „védők” a támadók és a „támadók” a védők.
Végezetül idézzük a Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsának 2010. január 16-i pozsonyi ülésén egyhangúlag elfogadott határozatát, felhívását:
„Az anyanyelv használata alapvető emberi jog
A Magyar Koalíció Pártja Országos Tanácsa felkéri az egész szlovákiai magyar társadalmat, hogy félelem nélkül használja magyar anyanyelvét és éljen a hatályos jogszabályok által jelenleg biztosított jogaival.
Az OT felszólítja az MKP tagjait, választóit, szimpatizánsait, valamint a jóérzésű szlovák anyanyelvű polgártársainkat, hogy az államnyelvtörvény diszkriminatív rendelkezései ellen annak teljesítésére vonatkozó passzív magatartással tiltakozzanak.
Követeljük meg a minket megillető magyar nyelvű tájékoztatást, beszéljünk és írjunk magyarul a nyilvánosság előtt, a hivatalokban, az élet minden területén – egyenjogú emberként és teljes értékű polgárként kérjük az alapvető emberi jogainkat szavatoló tényleges egyenlőséget!
Egyben kérünk mindenkit, aki a nyelvtörvény miatt konfliktushelyzetbe kerül vagy a kulturális minisztérium részéről figyelmeztetésben részesül, hogy arról haladéktalanul tájékoztassa a MKP központi irodáját.”

A továbbiakban újabb írásokban nem kívánunk foglalkozni az üggyel!

A Magyar Koalíció Pártja 11 Nyitra megyei képviselője: Basternák László, Borsányi Gyula, Botka Ferenc, Fehér Csaba, Fekete László, Földes Csaba, Jancsó István, Jávorka Flórián, Halász Béla, Horváth Árpád, Hugyivár Imre

Felvidék Ma