Miután mindenki, aki úgymond a témában számít, szépen annak rendje s módja szerint felsorakozott a határon túli magyarok magyar állampolgárságának azonnali visszaadása mellett – Martonyi leendő külügyminiszter urunk is elsők közötti teendőjének nevezte a kérdés rendezését – felvidéki vezetőink, konkrétan az MKP elnöke máris gondoskodott az ünneprontó hangulatról. Enyhén szólva – ennél ugyanis valamicskével többről van szó…
Először is, ami a legfontosabb: nem a szlovákiai magyarságnak fontos Csáky eme agymenése, hanem legfeljebb az MKP-nak (meg a Hídnak), amelyek azonban sem együtt, sem külön-külön nem fedik a felvidéki magyarság körét. Hogy számukra milyen megfontolásból lenne fontos a magyar állampolgárság kérdésének elnapolása, eléggé nyilvánvaló: puszta pártérdek, ami ráadásul nem is biztos, hogy helyes feltételezéseken alapul.
Mindenesetre undorító, gyomorforgató dolognak tartom, hogy nyomorult pártügyeknek, egy eleve elrendelt kampányhangulatnak (merthogy ez minden egyes választás alkalmával adott volt, tudjuk jól) legyen alárendelve egy olyan kérdés, mint a magyar állampolgárság. Ami – legalábbis az én szememben – becsületbeli ügy, ami nem képezheti semmiféle alku, megfontolás, párt-taktikázás tárgyát. Önmagában az a tény, hogy egy határon túli magyar közösség vezetője (?) nekiáll alkudozni a magyar állampolgárság visszaadásának időpontjáról – csak mert pártja választások előtt áll – sokat elárul vezetői kvalitásairól. Ha önállóan jutott eszébe ez az ostobaság, akkor azért, ha meg ilyen tanácsadókra futja csak, akkor meg azért. Méltatlan egy magyar emberhez – pláne egy vezetőhöz – hogy akár a legcsekélyebb mértékben is alku vagy mérlegelés tárgyává tegye a magyar állampolgárság ügyét. És nem csak a 2004-es kudarc miatt, hanem azért, mert ez valóban egy becsületbeli ügy, amely évtizedek óta rendezésre vár már. S most, hogy a dolog révbe érni látszik, méltatlan, szánalmas és gusztustalan, hogy holmi pártérdekek miatt pont egy magát magyarnak valló politikus kezdje azt ki.
Mert mi is az érvelés? Hogy a szlovák nacionalisták netán felhasználják a kampány során a magyar kártya egyik lapjaként? Ugyan már, drága uraim és hölgyeim, mintha nem is ebben az országban éltek volna az elmúlt években, évtizedekben! Csak egy olyan választást mondjanak, amikor a szlovák nacionalisták nem használták fel saját választóik mozgósítására az úgynevezett magyar kártyát? Mikor volt olyan, hogy nem velünk riogatták ezek a véglények a derék, jóravaló szlovák jónépet? Tökmindegy mi mit csinálunk, ha mostantól egy hónapig levegőt sem veszünk, akkor is lesz magyar kártyázás, mert téma mindig akad. Ha nem az állampolgárság, akkor csak úgy általában Orbán Viktor mint általános mumus, vagy hogy a magyarok ellopják tőlük az ősi szlovák tokaji bort (amitől lerészegedve kótyavetyélték el az ősök egy fehér gebére az országot…) vagy tudomisén micsoda.
Ezt a mesét tehát hagyhatnánk már végre, hogy a szlovák nacionalisták így, a szlovák nacionalisták úgy. Fico és Slota nem fogja megtagadni önmagát, miattuk igazán fölösleges elveszíteni a becsületünket, tartásunkat, gerincességünket, nincs értelme a bugári mélységekbe süllyedni, még Csákynak sem. Ne Csáky akarja megmenteni a beteg szlovák lelkeket, akik bármikor vevők némi magyarellenességre: őket úgysem lehet. Akármit tesz is Csáky, ők legfeljebb csak abban dilemmázhatnak, hogy Fico vagy Slota. És megmondom őszintén, nem vagyok benne biztos, hogy Fico a jobb. Slota a nagy pofája és részeges hőbörgése miatt jól látható és kiismerhető, Fico azonban jóval veszélyesebb nála.
Mindenesetre Csáky állampolgársággal kapcsolatos úgymond „taktikai” megfontolású visszavonulója egész biztosan nem hozza meg a várt eredményt. Ettől az MKP-nak semmivel sem lesz jobb. Sőt. A legszűkebb közvetlen környezetemből máris négy választójogosult honpolgárt tudok, aki ezek után inkább a kezét vágatná le, mintsem hogy az MKP-ra szavazzon. Igen, Csáky kijelentése miatt. Nekik – és jómagamnak is – az állampolgárság valóban szent és becsületbeli ügy, ahogy az önrendelkezés is. Ebben kompromisszumot nem tudok elképzelni, ez annyira nemzeti minimum, hogy nem lehet osztani és kivonni belőle. És ha Csákyéknak csak ennyire futja, akkor ők nem azok az emberek, akik a magunkfajtákat képviselni tudnák a jövőben. És újra itt az örökzöld dilemmánk – amely Bugár távozásával egy időre megoldódni látszódott: otthon maradni, avagy elmenni és rossz lelkiismerettel szavazni a kisebb rosszra…?
Szűcs Dániel
