„Előre jelzem, tisztelem Štefan Hríbet. Sőt kijelentem, ha Ő lenne az átlagos mai szlovák állampolgár gondolkozásmódjának megtestesítője, egészen máshol tartanának a szlovák-magyar kapcsolatok. Kettős állampolgárság kérdésében is. De ez sajnos nem így van.
Hríb az Új Szóban azt írja: mi, szlovákiai magyarok ne folyamodjunk magyar állampolgárságért, még akkor sem, ha erre egyszer (talán) meglesz a jogi lehetőség, mert akkor megváltozik a szlovákok magyarságképe és hozzánk való viszonyulásuk. Számomra ez a gondolat Adrian Lyne 1993-ban készült „Tisztességtelen ajánlat” című filmjét juttatja eszembe. Ebben egy fiatal pár elfogad egy tisztességtelen ajánlatot, a menyasszony 1 millió dollárért az ajánlatot tevő gazdag emberrel tölt egy éjszakát. Bár a pénzt megkapják, felhasználni már nem tudják, mert kapcsolatuk a „kaland” miatt tönkremegy.
Nézzük hát az irányunkban megtett ajánlatot. Azt a tézist – miszerint ha mi, kisebbségi magyarok gesztust gyakorlunk a többségi szlovákok felé, megváltozik azok gondolkozásmódja irányunkban – több mint 20 éve hallom néhány szlovák demokratától, most éppen Hríbtől. Ezen elv alapján, gesztust gyakorolva szavaztuk meg 1990-ben a szlovák parlamentben a VPN-féle nyelvtörvényt, ami semmiről sem szólt, semmilyen jogot sem adott a kisebbségeknek csak politikailag kiütötte a szélsőséges maticás javaslatot. Ezen elv alapján figyeltük passzívan az önálló Szlovákia létrejöttét, holott a II. világháború utáni döntések minket Csehszlovákiához kötöttek és nem Szlovákiához. Mindent megtettünk a mečiari rendszer leépítéséért és beléptünk a Dzurinda kormányba anélkül, hogy az igazságtalan kollektív bűnösség elvét hajlandóak lettek volna a partnerek eltörölni. A mai napig érvényesek! Teljes erőnkből azon voltunk, hogy Szlovákia mihamarabb az ET, az EU és a NATO tagja legyen, holott tudtuk, csak a csatlakozási folyamatokban megfogalmazott kisebbségi ajánlásokat lehet (részben) idehaza megvalósítani. Nekünk előnyösebb lett volna az időnyerés, a kisebbségi jogbővítés igényének fokozatos növelése, nem ezt választottuk. Mindvégig gesztust gyakoroltunk. Ezzel szemben, ha volt is az elmúlt 20 évben kisebbségi jogbővítés az nem miattunk, hanem csakis a „nyugat” megítélése miatt történt, elsősorban az euro-atlanti csatlakozásunk előtt. Ma például a Velencei Bizottság a nyelvtörvényt érintő 20 ajánlásából már semmit sem vett át a szlovák parlament. 20 éve bizonygatjuk, nem vagyunk szlovákellenesek, csak önmagunk megmaradását szeretnénk biztosítani. Ma határrevíziót senki sem hirdet és senki sem tud végrehajtani. Ezzel szemben azt látjuk, a szlovák politika meghatározó része gesztusainkat gyöngeségként értelmezi. Nagy-Magyarország újraélesztésének teljesen abszurd riogatásával igazolják a magyarellenességet és jogos igényeink elutasítását. Hol voltak a szlovák demokraták a dunaszerdahelyi szurkolóveréskor? Miért nem mentik már fel Malina Hedviget? Ha Szerbia lehetővé tette a magyarok számára is a kulturális autonómia létrejöttét, idehaza miért nem lehet erről szlovák politikussal tárgyalni? (A 4 OKS képviselőt leszámítva.) Folytathatnám a sort, hosszú lenne. Az idei népszámlálás megmutatja, a szlovákiai magyarságot 50-60 éves távlatban a megszűnés fenyegetheti. Ezzel szemben Szlovákia ma erősebb, mint valaha, sőt a szlovák nemzet ma dinamikusabban fejlődik, mint bármikor a történelem folyamán. Kinek kellene tehát gesztust gyakorolnia? Kinek van itt egyáltalán lehetősége és ereje gesztust gyakorolni?
Azért tisztességtelen (az egyébként emberileg tisztességes) Hríb ajánlata, mert neki is tudnia kell, hogy tévútra terel minket. A feltételezett magyar gesztus megint garantáltan egyoldalú marad, mert Štefan Hríb nincs abban a helyzetben, hogy ő és a hozzá hasonló néhány őszinte (naiv?) szlovák demokrata fogalmazhassa meg a nekünk adott választ! Nem kell az egymillió dollár, mert önmagunkat tesszük tönkre vele. Mi önként eldobunk magunktól egy identitáserősítő eszközt, megbontjuk a kárpát-medencei magyarság összetartozás-tudatát, de újfent semmit sem kapunk érte, esetleg látványosan megsimogatják érte néhányunk fejét. Erről szólt sok esetben az elmúlt 20 évünk. Én már nem kérek belőle’ – írta Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke.
Felvidék Ma