A Szlovákiában élő magyarság a nagy magyar nemzetnek tagja. Úgy érzem, hogy már az első mondat kifejezi a véleményemet a magyar állampolgársággal kapcsolatban. A szlovákiai magyar sokrétű, de mindegyik őrzi szívében és lelkében a két legfontosabb kincset: a magyarságát és kereszténységét. Talán hibát követek el azzal, hogy ezt a két kincset külön nevezem, hiszen a múltunk során ez a két érték egybeforrt és szinte lehetetlen elválasztani.
Amikor egy ország és az egész nemzet a teljes romlás szélén állt, és a pogány kezek már meg akarták húzni a lélekharangot a magyar nemzet fölött, mindig beállott egy olyan fordulat, mely megóvta az elpusztulástól a nemzetet és újra felvirágoztatta.
Amilyen könnyű rombolni, olyan nehéz építeni! Azt a nemzetet és társadalmat, amelyet bűnös kezek percek alatt rombolták szét, nehéz lépésről-lépésre újra felépíteni. De folyik a munka. A munkának néha nincs sok látszatja, ezért akadnak kishitűek, akik azt hiszik, hogy már nincs kivezető út.
A szlovákiai magyarok nincsenek oly sokan, hogy megengednénk magunknak azt a luxust, hogy külön utakon járjanak.
Felejtsük el a vájúdást és egy dolgot tartsunk szemünk előtt: minden magyar azon a helyen, ahová őt a sors állította, munkájának legjavát adja, mert így kívánja ezt a magyar felelősségtudat, a magyar nemzeti becsület és a magyar jövő.
Legyünk gerinces, kemény magyarok, de legyünk megértők mások nemzeti érzései iránt! Szlovákiában, mint sehol máshol sem lehet a nemzetiségi kérdést gyűlölettel és erőszakkal megoldani. Ha azt akarjuk, hogy a magyarság fontos szerepet töltsön be Közép-Európában, akkor olyan légkört kell teremtenünk, ami kizárja a gyűlöletet, féltékenységet, és biztosítja a különböző nemzetek között a békés együttélést.
Magyarország szomszédai éber figyelemmel kisérik mindazt, ami Magyarországon történik. Ezért, ezért is kell élni azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel befolyásolni tudjuk, hogy Magyarország megtartsa társadalmi kiegyensúlyozottságát, tekintélyét és vonzóerejét. Ezt követően minden ellenséges propaganda hatástalan marad, mert minden propagandának annyi az ereje és hatása, amennyi az igazság benne.
Nagy hiba volna annak feszegetése, melyik magyar a jobb, értékesebb, melyik szenvedett, tűrt többet: az anyaországbeli, a visszatért, vagy a más államkeretben élő? Ha magatartásunk és életformánk egyben-másban talán különbözik is attól a felfogástól, amelyet másutt követnek, ez a különbözőség sohase érintse a lényeget, és sohase váljék sem hátrányára, sem kárára az egyetemes magyarság lelki és szellemi közösségének.
(Esterházy János gondolatai nyomán)
Ladányi Erik
