Nézem a lefűrészelt útjelző tábla tartóoszlopának csonkjában tátongó lyukat. Méretéből ítélve a szülőföldembe vájt sötét rés alig 100 négyzetcentiméternyi lehet, de az igazság azt mondatja velem: jogaink hűlt helye itt nemcsak ez a fekete lyuk, hanem az egész ország, benne mind a 49 035 négyzetkilométerével.
Csak dicsérni tudom a táblaállítók ötletét, mert a csonk egy emlékműnél is jobban és többet „beszél”. Lehet lefűrészelni, megsemmisíteni, indokolni és magyarázni, hogy miért nem hagyták a helyén azt, ami a tájékoztatás szempontjából jogilag megilleti az itt élő magyarokat, de nem tudják megmagyarázni, mert Szlovákia jogrendje az érdekszféráján kívül rekedt emberekkel szemben szemrebbenés nélkül hihetetlen sok törvénytelenséget megtűr. Ezek között pedig több olyan van, amelyet csak a megfélemlítésünkre szerkesztettek paragrafusokba. A tábla gyors eltávolításának ténye pedig csak arra bizonyíték, hogy a hatalom kiszolgálói és az ország jogrendje mennyire igyekszenek megalázni azokat, akik nem akarnak önként és dalolva a többségi nemzetbe olvadni, a szlovák nemzetállamot építő mélynemzetiek kiszolgálói, talpnyalói vagy segítői lenni.
Bevallom őszintén, én a múlt hét péntekén az európai mentőalap kibővítése és a kormány elleni bizalmatlansági indítvány vitájának és megszavazásának reggelén a szlovák parlamentben politikai kabaréra számítottam. Arra, hogy Sulíkék (SaS) eljátsszák a sértődöttet, de a hatalom utáni vágyukban megfeledkeznek az elveikről és vígan, ha nem is hahotázva, de megszavazzák a mentőalap kibővítését.
Most vonatkoztassunk el attól, hogy ebben a kérdésben kinek miben van és miben nincs igaza. Ha így nézünk a cselekedetükre, akkor a szlovák liberálisok tettükkel elvhűségből példát mutattak nekünk és mindenkinek, s joggal retteg tőlük Európa. Meg vagyok győződve arról is, hogy politikai cselekedetükkel sok szlovákiai fiatalt, a nagypolitika alapjaival ismerkedő embert és léte értelméről elmélkedő lényt nyertek meg ügyüknek. Meggyőződésem, hogy a kereszténydemokrata unió (SDKÚ-DS) téved abban, hogy keményfejűségük miatt Sulíkék ma politikai hullák lennének Szlovákiában. Lehet, hogy a márciusi előrehozott választásokon a jobboldal legerősebb szlovákiai pártja lesz a SaS, s nemcsak a kereszténydemokratákat (KDH), hanem a dölyfös Dzurinda és Bugár pártját is megelőzi a kapott szavazatok és az érte járó képviselői helyek számában.
Valljuk be őszintén, minekünk, akik állandó harcban állunk a mindenkori szlovák hatalommal, mert 1989 óta jogaink nem javultak, hanem folyamatosan csorbulnak, nekünk is tetszik kemény politikai kiállásuk. Tetszik, mert a szlovák parlamentben valami hasonló szilárdsággal kellene a mi képviselőinknek is ügyeinkért harcolniuk. Olyan elszántsággal, mint teszik azt a közlekedési tájékoztató táblát állító vagy a kétnyelvűség következetes betartásáért harcot indított felvidéki magyar fiatalok. Ez a hit, ez az ügy iránti szeretet és az igazukból fakadó szilárd meggyőződés kell ahhoz, hogy közösségünk Szlovákiában a maga 1989-ben elmaradt forradalmát megvívja. Nekünk Dél-Szlovákiában új kulcscsörgetés, új bársonyos forradalom kell. Minden civilszervezetre, „titkos” vagy magát felvállaló tettrekész emberre szükség van, aki a március 10-ei választásokon jelölt lehet és az urnáknál maga is olyan jelöltekre szavaz, akik a parlamentben itthon és Európában is képesek a demokratikus erőkkel szót érteni, s együtt a Felvidék jogfosztottsága ellen harcolni. Nekünk új március 15-ike, új Petőfik, Kossuthok, Deákok, Bemek kellenek, új talpra állt magyarok, akik képesek lesznek Szlovákiában tollal, szóval, tettekkel az egyenlő jogokért harcolni. Nem mások jogfosztottsága ellen, hanem a magunk igazáért, jogainak kivívásáért legyenek képesek cselekedni. Akik a parlamentbe jutva nem azt lesik, hogy az egyiknek fél-kastélya van, akkor nekem egész kell, a másiknak ügyvédi irodája van, nekem kettő kell, a harmadiknak 200 hold földje van, nekem négyszáz kell stb., stb. Olyan tisztességes, a közügyekért elkötelezett, a szlovák és magyar nyelv mellett angolul, franciául vagy németül beszélő fiatal kell, aki el tudja mondani gondjainkat. Tud beszélni az otthoni érvényesülés nehézségeiről, a hiányzó munkahelyekről, infrastruktúráról, befektetésekről, a Szlovákiában fellelhető szociális és politikai egyenlőtlenségről. Van elképzelése a dolgok, a gondok megoldására, a közösségi jogaink politikai rendezésére. Aki képes teljes mellszélességgel az ügy mellé állni és mozgósítani másokat is a Dél-Szlovákiában folyó agymosás, az alapvető emberi jogainkról való önkéntes lemondást szajkózók, félidentitású emberek ellen. Kemény harcra kell felkészülni és vastag hit-réteggel kell felvérteznie magát annak, aki ebbe belevág. Maga Iveta Radičová is egy tegnapi nyilatkozatában Szlovákiáról azt állítja: itt tisztességtelen politikai csatározás folyik. Itt nem érvekkel, szóval, hanem médiahadjárattal, gyalázkodással, hamis vádakkal próbálnak tisztességes embereket a politikából félreállítani, és elüldözni szülőföldjéről. Erre is fel kell készülni. Ilyen akadályon átjutni pedig nem könnyű, mert erős, kitartó jellemet igényel. De történelmünk során a kilátástalan harcot is hányan zokszó nélkül vállalták, mert tudták: áldozatvállalás nélkül nincs eredmény, nincs szabadság, egyenlőség, testvériség, egyént és közösséget lelkesítő, boldogító siker.
A véleményem az, hogy a tavaszi választásokra, a felvidéki „március 15-e” érdekében – ha ennyire kéreti magát, és képviselői elítélendő hangnemben nyilatkoznak – nem a Most-Híddal kell politikai alkut kötni, hanem nyitott jelölőlistát kell letenni a felvidéki magyar társadalmi és civilszervezetek elé, ahol párttagság nélkül az MKP-listájára írhatják – akár 100. vagy 150. helyre – képviselő-jelöltjeiket. A kampány során, a jellembeli ismertség és az eddigi tettek alapján a közösség úgy is bekarikázza őket, aminek alapján befutóhelyre kerülhetnek. Csak így lehet olyan választási eredményt elérni, amely komoly parlamenti képviseletet és minden idők legerősebb érdekképviseletét biztosítja majd Dél-Szlovákia polgárainak, annak érdekében, hogy 2012. március 10-ét követően végre ne úgy nézzünk szülőföldünkre, mint jogaink hűlt helyére!
Felvidék.ma, Dunajszky Géza
