Hiába, no, a választási kampány kétségkívül elkezdődött. Jó, megengedem, hogy még nem dübörög, de azért szépen lassacskán, polgárhülyítően halad a maga útján előre.
Ez volt az első gondolatom, amikor ma reggeli lapszemlém során megakadt a szemem a Most-Híd elnöke által egyetlen napilapunk hasábjain közzétett politikai hirdetésen, amelyben Bugár Béla nyílt levél formájában tett ajánlatot az MKP elnökének, Berényi Józsefnek. Besz@rás! – futott ki önkéntelenül is a számom a felhívás elolvasása után, ami többnyire olyankor szokott előfordulni velem, ha valamin nagyon meglepődöm. Tekintsünk el most attól, hogy anno domini 2010 tavaszán, az előző választási kampány során milyen elutasító véleményeket fogalmazott meg Bugár Béla pártja azzal kapcsolatban, hogy az MKP fizetett politikai hirdetéseket tett közé „hőn szeretett” napilapunk hasábjaink. Pedig annak akkor az egyetlen és egyszerű oka az volt, hogy egyébként nem sűrűn jutott szóhoz a magyar párt az említett lapban. S most láss csodát, Bugár ugyanehhez a módszerhez folyamodott, csak éppen egészen más okból.
Azt ugyan nem tudom, hogy Bugár a levelét Berényinek is megküldte-e, de azzal valószínűleg még a politikában kevésbé jártas polgártársaim is egyetértenek, hogy egy ilyen ajánlat megtételének nem ez a módja. Már ha az ember komolyan gondolja, nem pedig valami egészen másnak szól ez a látványos, de nyilvánvalóan korántsem őszinte ajánlat. Ha egy politikus ugyanis bárminemű együttműködésre készül egy másik párttal, azt nem úgy szokta a másik tudtára hozni, hogy közzéteszi az ajánlatát az első szembejövő újságban. Elég régi motoros Bugár Béla ahhoz, hogy tisztában legyen mindezzel. Ergo, a levél valójában nem is Berényi Józsefnek vagy az MKP-nak szólt. Sokkal inkább a választópolgárnak.
A Most-Híd párt napokban hozott – véleményem szerint – elsietett döntése az MKP-val való együttműködésről ugyanis nem úgy csapódott le a szlovákiai magyar közéletben, ahogyan azt Bugárék várták. Legalábbis a potenciális magyar választópolgárok körében nem. Nincsenek kétségeim afelől, hogy a Most-Híd osztott-szorzott is, mielőtt a döntését meghozta, de valószínűleg sokkal többet nyomott a latba a személyes unszimpátia, a harag, a gyűlölet vagy inkább a bosszú. A politológusok meg az elemzők már napok óta magyarázzák az egyszeregyet, hogy ki mit vagy mennyit nyerhetett volna, esetleg veszíthetett volna ezen a szimbiózison, de hát az egyszerű ember nem így gondolkodik. Az nem tudja, mi fán terem a „szinergikus együttműködés”, meg aztán igazándiból nem is érdekli őt. Ő csak azt tudja, hogy 6 meg 5 az 11, tovább már nem fűzi a gondolatmenetét. Már csak azért sem, mert neki ez lenne a jó, ennek örülne, ezért aztán nem fog feleslegesen tovább kombinálni, arra való a politikus. Így aztán nem csoda, hogy Bugérák szombati döntése leegyszerűsítve úgy fogalmazódott meg az utca emberében, hogy „ezek nem akarnak jót nekünk”.
Na és ugye, így indítani egy kampányt, nem túl szerencsés, gyorsan ki kellett hát találni valamit, ami egyrészt kiüti a másik oldalon a biztosítékot, másrészt meg megpróbálja visszatuszkolni a másik fél kezébe a Fekete Pétert. Hiszen az emberek sok minden marhaságot elhisznek, biztosan lesznek, akik ennek is bedőlnek. Pedig ekkora ökörség kimondásához már nagy arc kellett. Mert igaz ugyan, hogy az MKP per pillanat egy parlamenten kívüli párt, de nem egy sehonnan jött senki párt. Komoly megyei és önkormányzati erő van mögötte, az európai parlamenti képviseletről már nem is beszélve. És erről bármennyire nem beszélnek Bugérák ez is a koalícióképesség része, mégpedig nem is akármilyen. Bugár ajánlata tehát, miszerint készek a koalíciós potenciáljukat megosztani a Magyar Koalíció Pártjával, és ezért felajánlják az MKP politikusainak a Most-Híd választási listáján való indulást, nemcsak hogy nagyon átlátszó, hanem rendkívüli nagyképűségre és elbizakodottságra utal. Márpedig az ilyen előbb-utóbb megbosszulja magát. Az meg már végképp nem fér a fejembe, hogy ha Bugár a koalíció elutasítását a két párt regionális politikusai között megnőtt ellentétekkel indokolta, amelyek veszélyeztetnék a koalíció esetében a választási küszöb átlépését, akkor miért is akarja, hogy ugyanezek a pártjával kibékíthetetlen ellentétben álló politikusok az ő listájukon induljanak? Ja, hogy abban az esetben a Most-Hídnak hoznának szavazatokat, nem pedig az MKP-nak, és az már egy teljesen más képlet lenne? Akkor már az sem számítana, hogy ezek a képviselők abból a pártból jöttek, amelynek a „módszereivel” az együttműködés pártja nem ért egyet, fontos, hogy a szavazatokat hozzák? Akkor már az egész ellenségeskedés megbocsátható és elfeledhető lenne? Sőt még azok a szlovák szavazatok is, amelyek esetleg ennek fejében elvesznek? Nagyon cseles. Kár, hogy ennyire átlátszó.
Felvidek.ma, Dunajszky Éva
