2012. május 6-án Nemesradnóton hagyományos Anyák napi ünnepséget tartották, megkoszorúzták Pósa Lajos édesanyjának a sírját, s együtt emlékeztek a száz esztendős Tamás Ilonka nénivel.
A Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete, a Nemesradnóti Községi Hivatal és a Nemesradnóti Református Egyházközség szervezésében délelőtt a református templomban Istentisztelettel vette kezdetét az ünnepség.
Az igét Nt. Boros István bátkai lelkipásztor hirdette. Prédikációjában kiemelte, hogy május első vasárnapja az a nap, amikor hálás szívvel mondhatunk köszöntet az édesanyákért.
„Nem túlzás az, ha azt mondjuk, hogy szerencsés, kiváltságos helyzetben vagyunk, hogy nekünk három édesanyánk is van. Az első a test szerinti édesanya, aki megszült, felnevelt, beszélni tanított. A második, a mi lelki édesanyánk, ez az anyaszentegyház, akinek a hitünket köszönhetjük. A harmadik pedig a szülőföldünk, ahol születtünk, ahol élünk, s ahová a mi testünk pihenni tér. Ami ezt a három édesanyát összefogja, az a rólunk való gondoskodás” – fejtette ki. Hozzátette, ez a gondoskodás az, amely elkísér bennünket a bölcsőtől a koporsóig, így ezen ünnepi napon az erről való gondolkodásra hívta fel a figyelmet. Elmondta, vannak helyzetek, amikor saját magunkról kell gondoskodnunk, amikor emberi ill. Isteni segítséggel vagyunk csak képesek helyzeteinket megoldani. „Kérünk Istenünk, győzd le a sötét erők hatalmát ebben a világban, amelyek képesek egész életeket elrontani, tönkretenni, beteggé tenni, adj életgyógyulásokat az embereknek, családoknak, az egyházaknak és közösségeinknek” – imádkozott a lelkész.
Majd a gyülekezet legifjabbjai versben elmondott hálaszóval és virággal köszönték meg az édesanyáknak a gondoskodó szeretetet.
Nemesradnóton immár tíz esztendeje hagyomány, hogy Anyák napján a temetőben is megemlékeznek a község neves szülöttének, Pósa Lajosnak édesanyja sírjánál.
A költő szeretett édesanyja, Pósa Antalné Marcsa néni fejfájánál Tóth Elemér, Nemesradnót polgármestere emlékezett s mondott köszönetet. „Méltóbb helyet nem is választhattunk volna. Nagyon jól tudjuk, hogy milyen mélységes kötődés volt Pósa Lajos és édesanyja között, hogy mennyire szerette őt. Nincs is talán szívmelengetőbb ünnepünk, mint az Anyák napja” – mondta. Megjegyezte, hogy lehet nagyon sok barátunk, szerettünk van, de mégis, ha gondban vagyunk, akkor az édesanyánk az, aki mindig mellettünk áll, szellemként őrzi lépteinket, vigyáz ránk. S arra buzdította a gyerekeket, hogy ne csak ezen a napon köszöntsék, tiszteljék szülőjüket, hanem az év minden napján.
Ezt követően a fejfa körül szép számban összegyűlt megemlékezőknek az óvoda és az iskola kisdiákjai adták elő Pósa Lajos versekből álló műsorukat. Majd a jelen lévő szervezetek, közösségek képviselői a sírra elhelyezték a kegyelet koszorúit és a virágokat.
Az összejövetel a gyülekezeti teremben folytatódott, ahová Balogvölgy tanító nénijét, mindenki édesanyját, Tamás Ilonka nénit hívták meg vendégül.
Ilonka néni 2012. május 16-án tölti be a 100. születésnapját, így nem mindennapi alkalomban volt részük azoknak, akik megtisztelték jelenlétükkel a találkozót. Ilonka néni száz esztendő távlatából tekintett vissza az „elröppent” hosszú időre. Beszélgetőtársa Homoly Erzsébet, a Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezetének elnöke volt.
Kérdésünkre, hogy hosszú életének titkát miben látja, úgy fogalmazott, hogy a több száz felnevelt, tanított gyermek, akiről gondoskodott, annyi szeretetet áraszt felé, hogy ez élteti. Felidézte a pedagógusi pályájának legkedvesebb emlékeit. Elmondta Nemesradnóthoz, a Pósa Lajos emlékműsorokhoz kötődő történeteit, Az Én Ujságom című gyermeklap, s a benne közölt versek jelentőségét.
A bátkai alapiskola kisnövendékei, Gyurán Ágnes pedagógus vezetésével nagy érdeklődéssel figyelték az elhangzott anekdotákat, hiszen egy Pósa-projektumon dolgoznak. A csoport nevében Jokman Vivien Pósa Lajos: Tulipántos láda című versével köszöntötte Balogvölgy tanító nénijét.
Az egykori tanítványok szeretett tanító nénijüknek felidézték a szerepeket, műsorokat, mesejátékokat, melyeket közösen tanultak, de előkerült egy kézimunka is, melyet negyven évvel ezelőtt készítettek.
A Rákóczi Szövetség Balogvölgyi Helyi Szervezete ünnepi tortával, Pósa Lajos: A hazáért verseskötetével és Czeglédy Botond elődadásában Alföldi Géza: Csak a gyökér kitartson! című versével köszönte meg Ilonka néninek az alkalmat.
Tamás Ilonka néni búcsúzóul mindenkire rábízta, hogy ezt az utolsó mondatot: „Hogy ezen a véres, küzdelmes harcon/ A gyökér kitartson!” – ne felejtsük el. „A gyökér itt van. Nehéz időket élünk, s éppen a gyökérrel van a baj, de rajtunk múlik minden. Nagyon bántja a gyökeret az ‘időjárás’, veszélyben van…” – mondta.
HE, Felvidék.ma
