A XII. Sajó Sándor szavalóverseny állomásaként november 9-én került megrendezésre Százdi Sztakó Zsolt első verseskötetének bemutatására. Anya, vegyél gitárt! című verseskötetet az Ipolysági Városi Könyvtárban mutatták be a nagyközönségnek.
Ki is az a Százdi Sztakó Zsolt? A székirodalom képviselőjeként tekint önmagára. Ugyanis hét éves korában egy rejtélyes kór következtében kerekesszékbe kényszerült, s emellett szóbeli kifejezőképessége is megromlott. Ám mindezek ellenére tehetségének és szorgalmának köszönhetően felfedezte magának az irodalmat, nemcsak olvasásként, hanem alkotásként is. Tudatosan képezi önmagát. Mint mondja bezártságában hatalmas változást hozott a kétezres évek internet világa: „Mámoros érzés, hogy legyőzve testem korlátjait, az egész világgal kapcsolatban lehetek”.
Mozgásbeli nehézségeit leküzdve már 19 éves korábban hangjátékkal jelentkezett (Hazatérés), mellyel megosztott különdíjat kapott, s a Csehszlovák Rádió magyar adása le is sugárzott 1986-ban. Százdi Sztakó igen különböző műfajokban alkot, több írását leközölték már különféle antológiákban, folyóiratokban, és újságokban. Alkotásaiban gyakran foglalkozik mozgássérültek illetve más, a társadalom peremterületére kerültek problémáival. Az első önálló prózai munkájával 2006-ban jelentkezett, az 1552 c. történelmi kisregénnyel. Ezt követően 2008-ban az ünnepi könyvhét keretén belül jelent meg első novellás kötette Elbeszélések könyve címmel.
Jelen verseskötete Karaffa Gyula szerkesztő mutatta be a nagyérdemű közönségnek. Karaffa nyitányként hangsúlyozta a „Sztakó trió” sikerét, mondván a szülők mindennemű gondoskodása nélkülözhetetlen Zsolt számára, világháló mellett ők az igazi kapocs a költő és a külvilág között. „Erőt adó jelenség a család, példát mutatnak az egyszerűségükkel az embereknek”.
A verseskötet az elmúlt bő 15 év verseit tartalmazza. Többségük filozofikus, szomorú vers. Ebben érezhető kedvenc költőjének, József Attilának a hatása is. Mint mondja számára nem a technika a lényeg az alkotásnál, hanem az, hogy a gondolatait és érzelmeit átadja az olvasónak. A versek többsége látszólag egyszerűek, szókimondásúak, néhol tán nyersek, ám ezáltal is egy több síkon mozgó alkotó gondolatai bontakoznak ki. Veseiben fellehető a cinizmus, az élet fricskája. Mint írja: „Vagyok, aki vagyok, bűnösök közt ártatlan (…) ketrecbe zárt szellem”.
{japopup type=”slideshow” content=”images/stories/_esemenyek/2012/11/36491_1.jpg” width=”350″ height=”450″ title=”Nagyítható” }Nagyítható{/japopup}
Fotó: Peter Paulenka,
Pásztor Péter, Felvidék.ma
