Rövid kínai keresztyén történet jut eszembe ezekben az idők hallhatatlan fordulását, az óból újba induló órák nesztelen indulását követő percekben, az óramutatót is zajtalan mozgató, kissé fájdalmas, kissé elbizonytalanító, mégis hitben bizakodó, reménnyel előre tekintő szilveszter napján.
Ismeretlen kínai testvérünk így szólt az angyalhoz, aki az újév küszöbén állott:
– Világosítsd meg kérlek előttem a következő lépést, hogy el ne tévelyedjem az ismeretlen úton!
Az angyal így felelt:
– Ezt nem tehetem. Tedd inkább kezedet Atyád, Istened kezébe, azaz bízzál, higgy Őbenne teljes szívvel, s akkor biztosan jársz majd az ismeretlen úton!
Azt kívánom Kedves Testvéreimnek, és magamnak is, járjunk 2014 ismeretlen útjain Isten iránti bizalommal és hittel. Hiszen Ő mindent elrendezett előre. Bár nem ígérte, hogy csupa jó vár majd ránk, de azt igen, hogy a legfőbb jó, Ő velünk marad a világ végezetéig. Őbenne idegen földön is biztos vezetőre, útitársra találunk. Ez a Krisztusra tekintő hit képes határt szabni a kesergésnek, panasznak, ami szívben és ajkon elhangzik majd, midőn jönnek a nem szeretem napok. Mert jönnek.
A bizalom és a hit képes válaszfalakat ledönteni, melyek újabb és rafináltabb módon választanak majd el hívőt hívőtől és hitetlentől, gazdagot a szegénytől, őshonost a jövevénytől, magyart a magyartól, és más honfitársától. A politikusoknak ez a bizalom adhat tisztább gondolatokat és tisztább beszédet, amire 2014 választásos évében igen nagy szükség lesz.
Hit által ajándékozhatunk szeretetet családunknak, barátainknak, egyházunknak és hazánknak, ezeket pedig hit által ajánlhatjuk Isten oltalmába. Az istenbizalom adhatja vissza népünk elorzott tartását, s marasztalhatja nálunk a mára már oly’ ritka egészséges önbecsülést, szoríthatja vissza az irigység nemzeti férgét, mely rág és rág sok honfitársunk lelkén, és eldurvult viselkedésén át belemar a másikba.
Olykor abba, aki még jót tesz vele. Hovatovább már csak az élő hit a forrása a másik ember pénzbe nem kerülő emberszámba vételének. S az emberszámba vétel csak ekkor, a hit és a hitel, a hitelesség egységében nem torzul mai diplomáciai vagy számító üzleti fogássá, a nyereség és a haszon manipulált és csillapíthatatlan faláskényszerének kozmetikázásává, vagy az önzés dölyfének és az irigység epéjének leplezésévé.
Csak a hit képes mozgósítani legnemesebb belső tartalékainkat, melyek jó ezer keresztyén esztendő alatt ülepedtek le eleink szívébe, szerte a Kárpát-medence lankás és bérces tájain, amikor minden évet így jelöltek: AD = azaz Anno Domini, az Úr esztendeje.
Ezért senki nem oly szegény közöttünk, hogy ne találna lelkének mélységes tárnájában ilyen nemes tartalékra. Ha valóban az istenszeretet fénysugarába helyezi népünk, magyarságunk a lelkét, ott a lélek tárna-mélyében bizony megcsillan ez a kincs. Higgyük rendületlenül, hogy ez a hit képes átformálni a kiégett szíveket krisztusi lelkületre, de legalább is némi emberségre, minket, keresztyéneket pedig előítéletektől gyógyuló és gyógyító emberekké, valóban fele-baráttá, hogy e megtépett szívű kicsi országban egyre több honfitársunk szíve-esze a helyén legyen vagy a helyére kerüljön végre.
A magyarságról történelmileg elhíresült vendégszeretet, honszeretet és honfiszeretet így rakhat ismét fészket ereszünk alatt, s lelhet otthonra a Duna-Tisza táján. Erre a nagy lelki honfoglalásra lesz újra szükségünk! Ez az új lelki honfoglalás pedig azt jelenti, ha mi egymást nem becsüljük, nem tudja magyar a magyart, és másfajta honfitársát újra megtanulni becsülni, tisztelni, már mondani is alig merem: szeretni – akkor megszámláltatunk e tájékon, s erősen híjával fogunk találtatni! És akkor nagy kérdés, létkérdés lesz, hogy az Idők, a Történelem és az Emberi Sorsok Ura, Istene mennyire lesz még kegyelmes, elnéző, megbocsátó hozzánk, s hány Anno Dominit enged még nékünk.
Rajtunk múlik, hogy esztendőhöz esztendőt ragaszthassunk. Bizony a 90. zsoltár mélységes közösségi és egyéni hittapasztalatokban érlelt, letisztult drága igazságát tudjuk csak az esztelen és önfeledt, legtöbbször teljesen alaptalan mámor-vigadalom helyett esztendőfordító óráinkban idézni. Életünk nagyobb része fáradozás, és „olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk…
Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk!” (Zsolt 90,10.12). E kérés értelmében szentelje meg az Idők Ura, kegyelmes Istenünk 2014-et javunkra, családunk, házunk, hazánk, egyházunk javára és megmaradására. Így legyen áldott az Anno Domini 2014 mindnyájunk számára!
Ismeretlen kínai testvérünk történetére válaszként álljon itt a magyar szívekben is visszhangra talált szép evangéliumi ének bizonyságtétele. Mondjuk el újra és újra ezen a különös éjszakán, és 2014-ben minél többször mi is:
Dr. Békefy Lajos, Felvidék.ma
