A március 15-én tartandó szlovákiai köztársaságielnök-választásokat a magyarországi sajtó részéről is élénk érdeklődés övezi. A Magyar Nemzet polgári napilap hétvégi számának külföld rovatában terjedelmes cikk számol be a választásokkal kapcsolatos esélylatolgatásokról, a szlovák jobboldal szétziláltságáról és természetesen a magyar jelöltről, Bárdos Gyuláról. Utóbbival a lap rövid interjút is közöl, melyet alább olvashatnak.
A Magyar Nemzet pozsonyi tudósítója, Neszméri Sándor által jegyezett cikk (Fico lehet Szlovákia új államfője) – a szlovák belpolitikai realitásoknak megfelelően és az elemzők szinte egyöntetű véleményével egybecsengően – Robert Ficot nevezi meg a kora tavaszi választások toronymagas esélyeseként. A cikk beszámol arról is, hogy – hosszas találgatások után – pont került végre annak a vitának is a végére, hogy megismétlődik-e Fico és Radičová négy évvel ezelőtti párharca. Akkor a tét a kormányfői poszt volt, nyertese pedig Iveta Radičová lett, az ország első női miniszterelnöke. Az államfői posztra esélyes jobboldali politikusok között sokáig Iveta Radičovát kezelték „befutóként” – annak ellenére, hogy maga az érintett több ízben is határozottan kijelentette: kormánya megbuktatását követően végleg szakított mindennel, ami a nagypolitikát illeti. A Fico-Radičová párharc tehát biztosan elmarad.
A Magyar Nemzet cikke a szlovákiai jobboldal szétziláltságáról írva megállapítja: Pavol Hrušovský jelölése nemhogy az összefogást segítette volna, de egyenesen tovább gerjesztette a bomlás folyamatát. Így lépett a színre újból a KDH alapítója, a rendszerváltó kormányfő Ján Čarnogurský, valamint – mintegy az idősebb generáció ellenpólusaként – Radoslav Procházka parlamenti képviselő. És rajta kívül még számos ellenzéki és független jelölt, összesen több mint tucatnyian.
Mindezek fényében „értelmét vesztette a Magyar Közösség Pártjára nehezedő nyomás is, hogy sorakozzon fel Hrušovský mögé” – írja a Magyar Nemzet.
A lap a jelölésével kapcsolatban kérdezte Bárdos Gyulát, az MKP elnökjelöltjét:
Miért van szükség az aláírásokra, ha már biztosított az indulása a választáson, s mi a háttere a váratlan ellenzéki támogatásnak?
Miután Robert Fico bejelentette indulási szándékát az elnökválasztáson, Pavol Paška házelnök másnap már meg is határozta a választás első fordulójának időpontját. A lehető legközelebbi időpontot választotta, ezzel szinte ellehetetlenítette Fico polgári ellenfeleit, akiknek három hét alatt kell összegyűjteniük a 15 ezer aláírást. Ez a politikai arrogancia ösztönözte az ellenzéki képviselőket arra, hogy aláírásukkal biztosították az indulás lehetőségét. Köszönöm a támogatást, de csak akkor kívánok vele élni, ha valamilyen fondorlatos módon megkérdőjelezik az általunk leadott aláírási íveket. Én ugyanis a polgárok jelöltjeként kívánok részt venni a választáson, és elsősorban a magyarok és más kisebbségek szószólójaként akarok szerepelni a kampányban.
A Magyar Közösség Pártja döntését, hogy önálló jelölttel indul az államfőválasztáson, sokan bírálják, magyarok is, a Most-Híd párt magyar nemzetiségű parlamenti képviselői nem is írták alá az ön jelölését. Azt mondják, az indulás üres gesztus, még arra sincs esély, hogy a második fordulóba kerüljön.
A szlovákiai magyar politikának már rég meg kellett volna tennie ezt a lépést, akkor, amikor még egységesek voltunk. Az eredményt illetően nem kívánok találgatásokba bocsátkozni, sokkal fontosabb az, ami miatt eldöntötte a párt, hogy önálló jelölttel indul. A magyarság Szlovákiában fogy, helyzetünkről ennek ellenére az elmúlt három évben szinte nem esik szó. A kormány nemzetállam-építő szándékainak megfelel a kialakult helyzet. Vissza kell hát vinnünk a közbeszédbe az emberi és kisebbségi jogok kérdését, témává kell tenni az életkörülményeinket, az általunk lakott régiók elmaradottságának okait. A kampányban szereplési lehetőséget kapok, s olyan témákat vethetek majd fel a nyilvános vitákban, amiket egyébként nagy előszeretettel hallgat el még a szlovák sajtó is.
Felvidék.ma/Magyar Nemzet
{iarelatednews articleid=”43434,43358,43213,43202,43188,43281,30858″}
