Az Orbán-kormány unortodox gazdaságpolitikájának eredményeit és a brüsszeli bürokráciával vívott küzdelmét állítja példaként a szlovák politikai vezetők elé a Slovenské národné noviny c. lap idei második számában (január 19.) megjelent cikk.
Külföldi sajtóban talán még soha nem írtak le ilyen töménységű pozitívumot a 2010-ben felállt második Orbán-kormány működéséről, s ha ehhez hozzávesszük, hogy a lapot a magyarbarátsággal éppenséggel nem vádolható Matica Slovenská adja ki…
A Tibor B. Hacko által jegyzett írás – amely röviden végigtekint a magyar kormány által elért eredményeken – abból indul ki, hogy a szlovákok sajnálatos módon nem ismerik eléggé saját szomszédaikat. „A szlovák sajtóban a bulvár az uralkodó, meg némi károgás az Egyesült Államokból és itt-ott egy kis mellékes az iszlám, illetve ázsiai országokból.
Elszórtan találunk valamit Magyarországról és Csehországról és nagyon keveset a lengyelországi helyzetről. Az ausztriai életről pedig lényegében nem tudunk semmit” – kesereg a cikk szerzője. S mindjárt azzal folytatja, hogy a budapesti „szó szerint forradalmi változásokról” sem tudnak a szlovákok szinte semmit.
Még mielőtt e forradalmi változások kifejtésébe kezdene, leszögezi: „Még az egyszerűen gondolkodó embernek is az az érzése, hogy Brüsszelben csak azoknak a kormányzatoknak a vállát veregetik meg barátságosan, amelyek semmiben sem mondanak neki ellent. Azokat ismerik el, amelyek ellenkezés nélkül teljesítik az európai központ követeléseit.
A párhuzam a harminc évvel ezelőtti Moszkvával teljes mértékben helytálló”. Magyarország pedig ilyen értelemben kegyvesztetté vált, hiszen – mint azt Hacko kiemeli – a nyolcvanas és kilencvenes évek fordulóján Lengyelországgal együtt még Brüsszel kedvence volt.
Még a PHARE-program neve is erről tanúskodik, e két ország nevének kezdőbetűjéből kreálták: Poland and Hungary: Assistance for Restructuring their Economies. Mi történt, hogy hirtelen ennyi támadás indult Budapest ellen? – teszi fel a kérdést a nemzeti lap újságírója, aki az elemzést Magyarország közelmúltjával kezdi. Vagyis azzal, hogy 2011-ben az ország még rosszabbul állt, mint 2009-ben, a gazdasági válság idején, és Közép-Európában a legrosszabbul teljesített, vezetői pedig képtelenek voltak megoldást találni.
„Ráadásul 2008-ban még egy öngyilkos megállapodást is kötöttek az IMF-fel, ami teljesen megbénította a gazdasági fejlődést. Ugyanúgy, ahogy mindenütt, ahol az IMF megjelent. Az eladósodás lehetetlenné tette Magyarország fellépését más hitelpiacokon. Ekkor az ország 2,8 milliárd euróval tartozott az IMF-nek.”
A gyógyírt a bajokra Orbán Viktor kormánya hozta el, aki hadjáratot indított a bankok ellen, és az IMF felé fennálló kötelezettségeit is a vártnál korábban teljesítette. Hacko szerint a magyar kormány gazdasági intézkedéseit visszaigazolták a gazdasági mutatók.
A 2012 decemberi statisztikai összegzések már reagáltak a változásokra, a munkanélküliség megállt 9,8 százalékon, és a munkanélküliek száma 489 ezerre csökkent. „Ez pont annyi, mint a fele akkora Szlovákiában. A magyar kormány annyival csökkentette a munkanélküliek számát, amennyi a jelenlegi szlovák kormány számára csak jámbor óhaj” – jegyzi meg a szerző.
Emlékeztet arra is, hogy 2013-ban Orbán Tusnádon bejelentette, hogy Magyarország határidő előtt kifizeti a teljes IMF-hitelt, illetve hogy „ez a nem kívánatos szervezet zárja be irodáját Budapesten, és többé ne térjen vissza”. Brüsszel kritikája fokozódott, az unortodox politika miatt pedig valamennyi IMF-tárgyalás zátonyra futott. A magyar kormány ekkor kijelentette, hogy nincs is ezekre szüksége. Amire szüksége van, az egy villámháború (blitzkrieg) a kapzsi szervezetek ellen – írja a Slovenské národné noviny cikke.
„És miért nem inspirálnak minket szomszédunk pozitív változásai?” – teszi fel végül a kérdést a szlovák vezetésnek a szerző. „A válasz ismét Orbán kijelentése lehet, aki szerint ha akartok valamit, ami ellen Brüsszelben erős ellenállás van, de ami fontos a sajátjaink számára, nem egyezkedésre van szükség, hanem villámháborúra és gyors reakcióra” – idézi nem feltétlenül szó szerint a magyar kormányfő szavait Hacko.
Végezetül valamennyi szlovák politikus figyelmébe ajánlja az orbáni példát: „Úgy tűnik, hogy a szlovák politikusoknak nem ártana kevesebb engedékenység a brüsszeli bürokráciával szemben és több az orbáni életerőből. A példa, hogy aki akar, annak sikerül, itt van kéznél.”
szd, Felvidék.ma
