A Rákóczi Szövetség nyíregyházi szervezete április 12-én, szombaton tartotta a Felvidékről Kitelepített Magyarok Emléknapját.
A rendezvény koszorúzással a Felvidékről kitelepítettek és gróf. Esterházy János emléktáblájánál zajlott a Bethlen Gábor utcában. A városháza épületén 2012-ben leplezték le Esterházy János emléktáblát. A másikat a felvidéki magyar családok áttelepítésének és szenvedéseinek emlékére állították az ötvenedik évforduló alkalmából 1998-ban. Rajta Babits Mihály fontos intelme olvasható: „Nem feledésben van orvosság,/ Hanem éppen az emlékezésben.”
Ezután emlékkonferenciára került sor a Luther Márton Kollégiumában, ahol Dalmay Árpád a Rákóczi Szövetség nevében és Martinovszky István, az iskola tanára köszöntötte a résztvevőket, majd egy diák elszavalta Gál Sándor Távolodók c. versét.
Jómagam tartottam előadást Csehszlovákia a törvénytelenség országa címmel. Kifejtettem, hogy a második világháború utáni Csehszlovákia nem volt jogállam, hiszen a Beneš és egyéb szlovák szervek által kiadott rendeletek, melyek a hírhedt dekrétumokban gyökereztek, egyrészt ellentmondtak az akkori alkotmánynak. Az ugyanis tiltotta a nemzeti, fali és nyelvi alapon való diszkriminációt. Az állampolgárságtól nem lehetett senkit sem megfosztani úgy, ahogy tették. (A történelem ismétlődik.) Sőt a lakosok zöme 1938-ban hivatalos állampolgársági bizonylatot kapott, mely tíz évig volt érvényben. Mindezt semmibe vették.
Ám más jogtalanságok is történtek. Mivel Edvard Beneš 1938-ban lemondott, nem számított államfőnek. De ha nem mondott volna le, akkor is 1942-ben lejárt volna a mandátuma. Így újra kellett volna választani. Ez sem történt meg. A világháború után megerősítették tisztségében, de arra kétkamarás parlament lett volna hivatott, ám csak egykamarás törvényhozást hoztak létre, mely először nem választott, hanem kinevezett „képviselőkből” állt! Az alaptörvény meg világosan fogalmazott, képviselő csak az lehet, akit megválasztanak. Beneš ha legitim államfő is lett volna, akkor sem állt volna jogában dekrétumokat kiadni. Az egész törvényhozási folyamat, mely a dekrétumokhoz kötődik tehát érvénytelen, mert több módon is áthágta Csehszlovákia alkotmányát, mely 1948-ig volt érvényben. Ezért ez az ország a törvénytelenség országa volt és marad mindaddig, míg nem néz szembe sötét múltjával. Most már ez két utódállam elodázhatatlan kötelessége.
Ezután Szomolai Tibor: Felvidéki saga c. könyvének bemutatására került sor író-olvasó találkozó keretében. A szerző élvezetes módon szólt kötetének születésérő, körülményeiről és fogadtatásáról. Elmesélte, hogy egy családi tor indította meg benne azt a gondolatmenetet, mely végül egy olyan regény kiadásában valósult meg, mely a családi történeteken alapul, ám azt úgy fogalmazta meg, hogy végül is a felvidéki magyar parasztság kulcsregényeként látott napvilágot. Ez a felvidéki magyarság történetének 20. századi általános érvényű kálváriája. Könyvét hasonló módon a Sárospataki Református Kolégium Nagykönyvtárának Repositoriumában is bemutatta.
Hogy ez a történet mennyire vonzó, mi sem mutatja jobban, hogy röpke négy hónap alatt majd 2000 példány fogyott belőle. Szomolai azt is világosan kifejtette, hogy minden bajunk abban gyökerezik, hogy nem Istenben bízunk, ami miatt biztonságérzetünk megroggyant és képtelenekké váltunk a minket naponta érő kihívásoknak sikeresen, következetesen és tisztességesen ellenállni. Ebben is elődeink – az ő esetében dédanyja – példává nemesülnek. Mindkét előadás után élénk eszmecsere alakult ki és sokan vásárolták meg a tetszetős, majd 600 oldalas kötetet. Annyira erőteljes és egészséges életszemléletet sugall, hogy azt tanítani kellene mindenkinek.
További képek az eseményről megtekinthető a képgalériában ITT >>>.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”45169″}