(Képgalériával frissítve) Sárospatakon konferenciát tartottak a Kohányban született Fáy Andrásról augusztus 28-án. A „nemzet mindeneséről” abból az alkalomból emlékeztek meg, hogy idén 150 évvel (1864.VII.26.) ezelőtt hunyt el.
Kohány ma már nem létező település, összeépült Gálszéccsel. Kohányt ekkor görög-katolikus rutének lakták. Ebben az utóbbi városkában nem is oly rég jelentős számú magyar élt, ma már azonban nem hallunk itt magyar szót. Fáy emléktáblája egy málladozó épület falán állt. Ma jobb helyre került, de a körülötte növő fák szinte elrejtik az érdeklődő elől.
Az ünnepség koszorúzással kezdődött az ősi református iskola előtti parkban, vagyis iskolakertben ahol számos jeles személyiség mellszobra áll, közöttük Fáy Andrásé is.
Koncz Gábor tanár, közgazdász, kultúraszervező köszöntötte a jelenlevőket. Kegyelet és jövő – ezt a címet találta ki a család a rendezvény számára. Ez a két cél vezérel bennünket – mondotta. – A jövő akkor lesz biztosítva, ha hivatkozunk rá és hasznosítsuk műveit. Mint író, közgazdász összekapcsolta a magas művészetet a népivel. Áldott minden olyan hely mely szolgálja a lélek önnön szerveződést. Ez a mai nap feladata.
Szabó Diána diák Fáy: A hazához c. versét szavalta el: „Nem Hazám, vétkes ki most hever/ ‘S tehetvén nem tesz! bírja átkomat!” Református egyházi énekkel zártuk ezt a részt: „Vezess Jézusunk, s Véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne Téged; Fogjad a kezünk, Míg meg érkezünk.” (434. ének)
Dienes Dénes professzor, a Kollégium tudományos gyűjtemények igazgatója Fáy András, a nemzet mindenese címmel tartott előadást.
A tanár Alsóvadászról származik, ahol a Fáy család meggyökeresedett. A család nemesi címerét és földadományát IV. Bélától úgy kapta, hogy a tatárok elől menekülő királynak a család őse átadta lovát és az uralkodó így menekült meg a muhi csata után. Az alsóvadászi anekdota viszont úgy tudja, a király kocsijának tengelyéből kiesett a szög. Hogy ki ne essen a kerék, az ős ujját dugta bele. Kellemetlen érzés volt, ezért mondta állandóan, hogy fáj, fáj! Innen a név. A Fáyak még katolikus püspököt is adtak. Maga Fáy András református volt és egyháza életében fontos szerepet töltött be.
A szülők, Fáy László és gálszécsi Szemere Krisztina 5.000 holdon gazdálkodtak. Ez kötötte őket Zemplénhez. A fiatal házaspár a kohányi Kácsándy-kastélyban élt. (Ez László első feleségének volt a hozománya), amikor András 1786. május 30-án megszületett. 1799-ben Gombára költöztek, de a kisfiút a nagyszülőknél hagyták, így azok nevelték. Ők így számoltak be a féléves gyermek fejlődéséről: „A kis Andriska Isten kegyelméből friss, már foga is vagyon, már jó táncos az új cipőkben, nem kell rajta gondolkozni, vagyon és lészen is reá gondunk.”
Később a pataki kollégiumba irányították. 1793-tól tanult ott. Akkoriban a középbirtokos nemesek otthon neveltették gyermekeiket. A nemes ifjak iskolai neveltetését II. Rákóczi Ferenc szorgalmazta, ami szocializációs szempontból nagyon fontos volt. Azokkal a polgári származású fiatalokkal együtt tanultak, akik majd a vezető réteget adják. Andrást is otthon neveltették, de a pataki diákkal nem voltak megelégedve, mert csak sétáltak és szórakoztak, Ezért került Patakra. 1799-ben Pozsonyba ment. A tehetősebbek oda, a többiek Késmárkra küldték gyermekeiket, hogy elsajátítsák a német nyelvet. Majd visszatért és Patakon fejezte be tanulmányait. Elsősorban jogot hallgatott, a család kívánságára. Politikai-jogi pályára szánták, ami származásából következett. Pesten ügyvédi vizsgát tett, ám inkább a közigazgatásban helyezkedett el. A pesti, majd a váci járás alszolgabírája lett. 1818-ban visszavonult gombai birtokára, majd Pestre költözött.
Sziráky Zsuzsikát vette feleségül, amikor gyermekük már 6 éves volt. Ennek oka abban rejlett, hogy akkoriban rendkívül erős viták folytak a protestánsok és katolikusok között a felekezeti és polgári házasságról. Állandó feszültség forrása lett a felekezetek között, ezért nem kötött hivatalos házasságot. Ez a vita csak az 1890-es években zárult le. Erről szól Mikszáth Kálmán Különös házassága is.
Fáy András magas műveltségre tett szert. Latinul, németül, franciául és angolul olvasott. A legszínvonalasabb világlapokat olvasta, ezekből tájékozódott. Írókkal, költőkkel barátkozott. Vörösmarty Fóti dala Fáy András borházában született: „Bort megissza magyar ember,/ Jól teszi;/ Okkal-móddal meg nem árthat/ A szeszi./ Nagyot iszik a hazáért/ S felsivít:/ Csakhogy egyszer tenne is már/ Valamit.”
1825-ben felméri a lehetőségeket és javaslatot terjeszt be. Figyelme szinte minden területre kiterjed. A színházra, iparra, kereskedelemre, takarékpénztárra… Jobb büntetőkódexre van szükség, erkölcsnemesítésre, jobb közigazgatásra és törvénykezésre, javító ház létrehozására. (A kálvini munkaerkölcs értelmében a lelki gondozás együtt jár a fegyelmezett munkára neveléssel.)
Széchenyi István programjához csatlakozott. A gróf különbnek tartotta Fáyt magánál.
1835-től országgyűlési követ, két évre rá a Kisfaludy Társaság igazgatója. Egyre közismertebb, egyre aktívabb. Kilép a baráti közösségből és egyre szélesebb körben terjeszti elgondolásait. Részt vesz a Védegyelet alapításában, a Nemzeti Kör munkájában, sürgeti a nőnevelő intézet felállítását. Hihetetlen mi mindennel foglalkozott. Még azzal is, hogy a nemes kisasszonyokat ne német és francia, hanem magyar nevelőnők oktassák. Ne külföldről importálják a nevelőnőket, az káros hatással van rájuk.
1840-ben létrehozta a Pesti Hazai Első Takarékpénztárt. Mindenki – még Széchenyi is – nagy bukást jósolt, de hét év alatt már 32 fiókja jött létre.
1848-ban visszavonult a közélettől. Széchenyi követőjeként elutasította a forradalmi módszereket, a fontolva haladást részesítette előnyben. Ekkor teljesedik ki egyházi munkássága. A pesti református egyház főgondnokaként működik a Kálvin-téri egyetlen gyülekezet mellett. Ez rangos helyzetbe juttatta. Török Pál püspök oldalán Fáy András volt a gyülekezet főmotorja. Sokat tett a evangélikus-református unióért, amit a szlovákok és a németek hiúsították meg. De azért közös teleológiai oktatást sikerült létrehozni.
Fáy a kor legjelentősebb magyar írója, drámaírásban is jeleskedett. Íróként a mesegyűjteménye tette híressé (1820). Ezek a rövid mesék inkább aforizmák. „A csigának eszébe ötle, egy felhőkig nyúló bikket [bükköt] megmászni. Minekutána két hónapokat tölte a lassú haladásban, a fa derekáról visszapottyana a jámbor. Már látom, így kiált fel, hogy a hirtelen munka, sohasem volt jó!
Orthodoxok [konzervatívok] a magyar nyelv mívelésében nem tartotok-e ti is az én csigámmal?”
Mikszáth Kálmán írta róla, ha nem Széchenyi lenne a „legnagyobb magyar”, akkor ez a jelző Fáyt illetné és ha nem Deák Ferenc lenne „a haza bölcse”, akkor Fáy lenne az. Így azonban ő „a nemzet mindenese”. Ezt Szemere Pál fogalmazta meg, aki Fáy András unokatestvére volt. Ez a jelző kiválóan illet rá és személyiségére, széleskörű munkásságára.
Végül az előadó néhány mindmáig érvényes megállapítását idézte: „A szabadság csak annak való, kinek lelkében él annak szelleme.” A Hazám c. verse is küldetéstudatáról tanúskodik. Azt vallotta, „Nem fényleni, hanem használni akarok!” Ehhez tartotta magát. Mindenét fölajánlotta, föláldozta nemzetéért!
Hörcsik Richárd, parlamenti képviselő volt a következő előadó. Ő szintén ebből a református kollégiumból indult, így örökül hagyta ránk a kötelezettséget, hogy megemlékezzünk róla. Nekünk számba kell vennünk, kik voltak eleink mondotta -, akiknek közös volt a nevezője. Ez az indíttatás miatt fontos. Számba kell vegyük azokat a pataki diákokat, akik az ország életében jelentős szerepet játszottak. A reformkorban sok pataki diák formálta a közgondolkodást. Más iskolák is jeleskedtek, de nem annyian és nem oly magas szinten, mint a patakiak.
Saját érdekünkben kell megerősíteni ezt a tudatot. Mire kötelez bennünket? Országosan közhírré kell tegyük. Van egyfajta verseny az iskolák között.
Patak megérdemli azt, hogy az ország ide figyeljen. Pataki diák volt, úgy mint mi is jóval később. Országgyűlési követ volt. Látjuk, az ország politikájába milyen erők nyomulnak. Más világot élünk, más korszak ez, de a feladat ugyanaz. Fáy Andrásnak nem kellett újraépítenie a családi vagyont, hanem abba beleült. Így volt ideje rá, hogy közéleti kérdésekkel foglalkozzon. Nem kártyára és nőkre költötte pénzét, hanem az ország érdekében munkálkodott. Újra meg kell teremteni a magyar középosztályt, hogy legyen idejük gondolkodni és ne a mindennapi megélhetésért kelljen elpocskolniuk idejüket. A pataki diákok mentették meg a Pesti Hazai Első Takarékpénztár berendezését. Polihisztorok voltak, olyanok, akik kitartottak elveik mellett.
Reményét fejezte ki, hogy az előadások nyomtatott formában is hozzáférhetőek lesznek. „Őrizzük meg emlékezetünkben Fáy Andrást” – fejezte be Hörcsik rövid beszédét.
Koncz Gábor levezető elnök felhívta rá a figyelmet, hogy az alsóvadászi Fáy Ábrahám is pataki diák volt. Hörcsik megjegyzését, hogy Fáy András a pénzét nem verte el nőkre, azzal toldotta meg, hogy viszont a tollát nőkre költötte. Hiszen A Bélteky-ház, az első magyar társadalmi (tan)regény, főhősei nők.
Kovács Áron fiatal történész Fáy Andrásról, a pataki diákról beszélt. Kisdiákként, majd joggyakornokként élt a városban. A patakon töltött éveit alig dolgozták föl. Patak akkor 2600-700 fős település volt. Kereskedők, professzorok, tehetős emberek éltek itt, de a többség megélhetését a mezőgazdaság biztosította. Falusias jellegű város volt. Fáy András 1793-ban került Patakra. Vizsgáit kitűnő eredménnyel tette le, de egyik nevelőjének egyetlen eszköze a bot és verés volt. Ez pedagógiai elveit befolyásolta. Kovács Ferenc nevű nevelőjére viszont hálával emlékezett meg. (Később Rimaszombatban lett lelkész.) Ő tehetségét is ápolta. Grammatikát, hittant, hazai és bibliai történelmet és szónoklattant tanult. Jegyei eleinte jók, majd kitűnőek lettek. Nem a kollégiumban lakott, hanem a református gyülekezet kántoránál. Élelmiszerrel Kohányból látták el. Részletesen megemlékezik ruházatáról is. De megjegyzi, hogy többet jártak foltos csizmákban, mint épekben. Milyennek látta Patakot? Kies fekvésűnek, a mélyebb tudományok ápolására alkalmas helynek, mely a nagyvilágtól távol esik.
A kulturális élet szegényes, de magasra értékeli a tanítást. Az 1790-es években a pozsonyi evangélikus líceumban találjuk, majd 1803-ban visszatér. Bölcsészetet és jogot hallgat. Miért tért vissza? Többek között Kövy Sándor miatt. Kövy a gyakorlatias jogi oktatás egyik legelső bajnokaként, jogi szemináriumán a vármegyei közigazgatás és bíráskodás feladatait gyakoroltatta. Páncél vármegyét szervezett (a Sárospatak közelében emelkedő Páncél-hegyről kapta nevét).
A jelképes vármegye főispáni tisztét Kövy töltötte be, a hallgatók pedig alispánok, szolgabírák, jegyzők, táblabírák, esküdtek, tiszti ügyészek, főorvosok, levéltárosok voltak. Tartottak megyei közgyűlést, bírósági tárgyalást, tisztújítást. Kitalált peres ügyek mellett országos politikai ügyekkel is foglalkoztak, rendeleteket bocsátottak ki, költségvetést készítettek. Ennek keretében a joghallgatók a vármegyei élet különböző területein, mint a szónoklatokban, beszédekben, tárgyalásokban és vitákban nagy gyakorlatra tettek szert. Fáy Páncél vármegye alispánja volt. Közben diáktársait korrepetálta. A megye „felszámolásához” a politikai ügyek tárgyalása vezetett. Fáy hosszabb ideig betegeskedett, hosszú ideig lábadozott, így sokat mulasztott. 1805-ben Pestre költözött, ahol ügyvédi gyakorlatot folytatott, hogy befejezze jogi tanulmányait. Ezzel véget értek pataki évei.
Fáy Árpád gazdálkodó A példakép címmel tartotta meg előadását. Alsóvadászon él, nem volt pataki diák. Más világból jött. Távoli oldalági rokona Fáy Andrásnak. Élnek közelebbi rokonai, ám egyenesági leszármazottja nincs. Példaképe ahová nézett, ahová nyúlt, mindenütt tennivalót talált. Akik később folytatták munkásságát, még meg sem születtek. Fáy elsősorban nevelt, példát mutatott, utat nyitott, ötletet adott, korosztályokat rázott föl a reformkorszakban, Napóleon és a 48-as szabadságharc között.
Fáy András vágya nem eredendően a Takarékpénztár volt. Hanem kiutat keresett abból a helyzetből, amelyben a hazai és külföldi nagyvagyon, nagytőke „nem látott fantáziát” a bármilyen szorgos szegények, a nem-gazdagok finanszírozásában, boldogulásában, polgári jövőjében. Maga Széchenyi István is megpróbálta lebeszélni arról, hogy a nincstelenekkel, legalábbis a kisjövedelműekkel karöltve akarjon kezdeményezni. De ő konok maradt, és példamutató alapossággal állította össze a Takarékpénztár koncepcióját, éppen a dolgos, megtakarítani, beruházni kívánó kevésbé módosak megsegítésére, ami látványos sikerre jutott. Szabályzata felhívja a figyelmet a buktatókra, nehézségekre. Arra, hogy ne lehessen visszaélni. Mai szemmel nézve is meglepő alapossággal készített elő még egy életbiztosítási tervet, amely azonban nem valósult meg. Ezt az előadó azért hangsúlyozta, mert a devizahitelek kapcsán érthetetlen kortárs káosz rajzolódik ki a pénzről, pénzügyletekről, intézményekről.
Ennek nyomán számos kérdést vetett föl. Miért nem élünk meg ilyet ma is? Hová lett a lendület? Felelősek vagyunk-e a lendület, az életkedv, az eredményesség visszaszerzéséért? Minden bizonnyal. A magyarság törekvése, hogy hazáját rendbe tegye, életének értelmét, sajátságos kultúráját megújítsa, immár több évszázados folyamat.
Az aranyhoz kötött pénznek már csak az emléke van meg, mint a lóhoz kötött szekérnek. A XX. század hihetetlen gazdasági teljesítményeit, változásait az aranytól elszakított sikeres hitelpénz tette lehetővé. A bankóprés. Nekünk is olyan természetességgel, éles ésszel és szilárd erkölcsiséggel kellene megoldásra törekednünk, amint Fáytól láthattuk.
Az arany alapú pénz korában a kölcsön arany fedezetét a betétesektől kellett beszerezni. Aranyat nem tudtak szaporítani. Fizikai gátja volt bizonyos gazdaság-bővítő műveleteknek. Tehát a betétet, a betétes tulajdonát kölcsönözték tovább. És ehhez igazodott a takarékpénztár is. Kis tulajdonosok megtakarításait (amivel más nem törődött) a kis tulajdonosoknak közvetítette nagy biztonsággal. Az első világháború környékén alapvetően változott meg a világ.
Lényegében már akkor a pénz elszakadt az aranytól, bármiféle mennyiségi korlátot jelentő nemesfémtől és ezzel a megtakarításoktól. Az aranytól elszakított pénz szaporítása már rendelkezésre állt. Ha nem figyelnek oda, a hitelpénz inflációhoz vezet. Azt azzal kerülhették el a két nagy háború között, hogy a termelést finanszírozták úgymond a semmiből, a jövő ígéreteire csinált pénzzel. Lényegét tekintve tehát technikai értelemben már nincsen „igazi pénz”, csak a semmiből létrehozott pénz ellenőrzése lehetséges. Az a szempont, hogy aki értékes munkát végzett, utóbb megtakarításainak gyümölcsét élvezhesse egy el nem hanyagolható, de immár másodlagos szemponttá vált és véletlenül sem a társadalom gazdasági felemelkedésének forrása.
Van Magyarországnak, a magyarságnak pénzpolitikai programja? Ha nincsenek vállalás függvényében alanyi jogon elérhető gazdaságbővítő támogatások, akkor tényszerűen egy blokkolt, zárolt, vesztegzár alá tett gazdaságról beszélhetünk. A modern bank vagy pénzintézet alapvetően nem a betétesek tulajdonát, betéteit közvetíti, nem is a saját vagyonát, hanem a gazdaságbővítő támogatásokat. A gazdaságpolitika ezzel szinte mindenhatóvá, jobban mondva fék nélkülivé vált. Gulágot, koncentrációs táborok rendszerét finanszírozza, globálkapitalizmust, valamely korábban elképzelhetetlen imperializmust, mindent elborító abszurd falansztert – avagy az élhető, erkölcsi alapjaihoz ragaszkodó, a személyes-egyéni létet tisztelő, támogató önszerveződő társadalmat.
Fáy a takarékpénztár szabályzatát alapvetően erkölcsi megfontolásokból alakította ki, és ez vezette sikerre. Ezért érhette el célját, azért lehetett tényleges vígasz-ágazat a nagytőke érdektelensége mellett. Ma már a számítógépen csak nyomogatják a billentyűket minden különösebb megfontolás, erkölcsi felelősség nélkül. A következmény pedig az éhínség, nyomor, a értelmetlen háborúk. Azok az erkölcsileg motivált szabályok, amiket Fáy András oly gonddal dolgozott ki, ma sokkal fontosabbak, ma sokkal körültekintőbb és kiterjedtebb megfogalmazásra, alkalmazásra szorulnának. És nemhogy értenénk hozzá, nemhogy pénzügyeinkben figyelni tudnánk rájuk, de általában fogalmunk sincsen létükről, hiányukról saját pénzügyi ismereteinkben, a mindennapi életvezetésünk szintje, közvetlen szükségletei mértékében sem. Ha nem egyértelmű a hitelpénz mibenléte a közvélemény számára, akkor a gazdaságpolitika önmagában, minélkülünk tehetetlen, nem tud értünk tenni szinte semmit. A devizahiteles jelenségek a mai gazdaságnak sajnálatos betegségtünetei. Erkölcsi hiányok és a szakmai készségek terén egyaránt.
Fáy András nem fog minket megmenteni, nem fog ismét eljönni, de példája lelkesíthet. Az erkölcsi alapok esetében értelmetlen a kompromisszum fogalma. Akarjuk, tevőlegesen próbáljuk elősegíteni, hogy minden egyes embernek, ha nem módos akkor is reális lehetősége legyen személyiségét kiteljesítve élni, alkotni, saját jogon forrásokhoz jutni.
Meg kell érteni az önálló, felelős döntésre képes életvitelhez szükséges összefüggéseket. Nem csak úgymond elviekben küzdjünk a Sátánnal, hanem küzdjünk meg saját értetlenségünkkel is. A technikai megoldás keresésben „rá kell találni” a követhető útra. El kell hinni, hogy képesek vagyunk rá. és csinálni kell, próbálgatni, keresni, lankadatlanul – egy életen át.
Fáy András nem próbált meg helyezkedni, de nem is törekedett önmagáért feltűnni, benyomást kelteni. Hanem lélegzet elállító elszántsággal, higgadtsággal és szakmai alapossággal csinálta, amibe bele fogott. Nem valami zseniális sosemvolt elmeként működött, hanem lelkiismeretesen átadta magát a vállalt feladatnak. Elmélyült és elszánt volt. Amikor pedig célt ért, nem állt le, hanem képességeivel, lendületével új feladat után nézett, amit többnyire ismét meglepő alapossággal és tiszta lelkiismerettel volt képes ellátni.
Feltétlen cselekedetre buzdításban is kerülni igyekezett a konfliktusokat, megértésre, belátásra törekedett, amire aztán a felébresztett alkotó kedv támaszkodhat. Ezért talált rá az állatmesékre. Fáyt mesepolitikusnak is mondhatnánk. Meséiben erkölcsi szemléletének keresett könnyed, szívhez szóló kifejezési módot. A lélek élete nem képzelhető el megnyilvánulás nélkül. A technika végső soron a lelket, a lelki létet szolgálja. Nem kivétel a pénztechnika sem. S még ebben a tapintatos hangvételű műfajban is hosszú előszóban élcelődött saját bibircsókos orrán, hogy ha valaki magára ismerne egyik mesében, akkor okuljon belőle. Öniróniával igyekezett elejét venni mások sértődésének.
Mi volt Fáy András titka?
Természetesnek tartotta, hogy az ember talentumait Istentő kapta, az Ő képmására teremtettnek tekintette, akit minden eszközzel segíteni kell életének kiteljesítésében. Föl sem merült benne, hogy valami homályos tőkeérdeket helyezzen az emberi érdekek elé, hogy a pénzeszköznek holmi önértéket tulajdonítson az élő, érző, igyekvő emberrel szemben. Az ő esete mutatja, hogy mennyire jót tesz, ha egy teológiailag képzett, hitében és lelkiismeretében szilárd, technikai-szervezési kérdésekben a maximumra törekvő ember fog neki pénzintézetet szervezni. Káprázatos sikertörténet lett a következménye! Fáy András Magyarország lelkésze volt!
A sárospataki iskola adjon útravalót diákjainak, hogy fölkészüljenek ezekre az összefüggésekre. Alanyi joga az embereknek, hogy a pénztechnika átlátható és érthető legyen. A bankokat is a lelkek javára kell működtetni! „Kívánom, hogy jó emlékezetükben tartsák meg Fáy Andrást és életművét, ihlető példáját!” – fejezte be az előadó nagyon is elgondolkodtató és mélyenszántó előadását.
Dobai Béla tanár vezetésével a Bodrog partján van egy város… c. diákdalt énekelték el a résztvevők. Ezzel ért véget a délelőtti rész. „Valahol egy régi-régi kicsi utcán messze. Diák dalos ifjúságom ott van eltemetve.” Ebéd közben meg hozzászólásokra adódott alkalom.
A délutáni órákban egy kiállítás megnyitására került sor. A Pesti Hazai Első Takarékpénztár berendezését ugyanis sikerült megmenteni.
Pocsayné Dr. Eperjesi Eszter múzeumigazgató, lelkipásztor nyitotta meg a tárlatot, mely idővel másutt kap helyet. Ez a kiállítás Sárospatak turizmusát is föllendítheti – mondotta megnyitójában. – Ez más rétegeket, érdeklődési körű embereket is ide vonzhat. Össze kell kapcsolni a kulturális és gazdasági szempontokat. A tárlaton nemcsak az egykori berendezést tekinthettük meg, hanem különböző dokumentumokat és kellékeket is. Többek között egy albumot, mely a különböző városokban megvalósult takarékpénztárak épületét és rövid leírását tartalmazza. Érdekes időutazást jelentett egy régi takarékpénztárban sétálni.
Fehér József, a Magyar Nyelv Múzeuma igazgatója a Fáy András Társaság (FAT) és az általuk kiadott Zempléni Fáklyáról értekezett a konferencia további részében.
A FAT 1941. februárjában alakult. Miért éppen ekkor? Túl vagyunk az első és második bécsi döntésen. Valamilyen lelki feltöltődés, a gyarapodás tudata, a lelkesedés, vagy hazafias felbuzdulás következményeként jött létre? Egyáltalán nem. Ez a pozitív hangulat is benne van, ám más ok miatt alakult. FAT igen súlyos időkben jött létre, amidőn a létfenntartás problémái foglalják le az embereket. Minden más kérdés másodlagos lett. Az alapítók felismerték, a kenyér mellett művészetre is szükség van ahhoz, hogy fejlődés következzen be. Alapító elnöke Farkas Andor volt újhelyi polgármester, aki jónevű költő és zeneszerző is volt. Öt kötete jelent meg. Polgármestersége alatt állították a Kossuth-szobrot, hozták létre a megyei színház, csatornahálózat épült és vízvezetékrendszer. Megírta emlékeit. Több mint 100 dalszöveget írt. 1956-ban halt meg Miskolcon.
A FAT tagjai tanárok, lelkészek, írók, költők voltak szép számban. Irodalmi-honismereti folyóiratot adtak ki, melynek első száma 1941 májusában jelent meg, az utolsó, 11. szám 1944 júniusában, ami nem kis teljesítmény volt. Lapjuk szerzői között találjuk Thaly Kálmánt (utánközlések), Harsányi Zsolt írót, Mécs László költőt, aki tiszteletbeli elnöke lett a Társaságnak, Az egyik tanulmány a nővel, mint a természet tárgyával foglalkozott. Thaly Kálmán Rákóczi Zsigmondról írt tanulmányát tették közzé.
Farkas Andor írta az első szám előszavát, melyből az előadó idézett. Majd tallózott a tizenegy lapszám között. A népművelés és a nép kapcsolatáról Gulyás József tanár írt. Marton László a decentralizációt tartotta fontosnak. A tájegységeknek kulturálisan és gazdaságilag föl kell nőniük. A lap beszámolt a régió városainak irodalmi életéről.
A Társaság tagja volt Borúth Andor festőművész, Emődi László, Dienes Adorján pápai kamarás és történész és sokan mások. Feltételezték, 400 tagja lesz, de ezt a háború miatt nem sikerült elérni, ám 300 tagot mégis sikerült összetoborozni. Ahogy a többi szervezetet is, a Fáy András Társaságot 1948-ban szüntették be. Utolsó elnöke Újszászy Kálmán neves teológia-professzor volt.
Fehér felvetette, lesz-e a budapesti Kálvin-téri templomban Fáynak emléktáblája? 1905-ben Borovszky Zemplén monográfiájában közölte Fáy szülőházának távlati rajzát. A kastély egyik fala maradt meg, amelyen állt egykor az emléktábla. Arra gondolt, mi lenne, ha emléktáblát állítanának „a nemzet mindenesének”? Ez tesztelés lenne a szlovák-magyar viszony vonatkozásában. Ám kiderült, Kohányban az emléktábla megvan. Tehát majd leróják kegyeletüket. A másik ötletük az, hogy meséiből ki kellene adni egy válogatást, illetve egy Fáy-breviáriumot.
Kiss Endre József, a Sárospataki Kollégium Nagykönyvtára igazgatója Fáy András és a Nemzeti Casino Könyvtár kapcsolatáról beszélt.
A kaszinó alatt nem játékbarlangot értettek, mint ma. Széchenyi István angol és osztrák példák nyomán hozta létre. A klub elnevezés politikailag terhelt volt, így az olasz casino szót választották. Pozsonyban 46 taggal kezdte meg működését, két évre rá Pesten folytatja tevékenységét. Kassán, Munkácson, Rozsnyón és Szepesbélán is megnyitotta kapuit. A pesti Nemzeti Casino a század végén ezer fős tagsággal rendelkezett, ekkor már országosan többszáz olvasó egylet és casino működött. Széchenyi nem politikai vitaklubnak szánta, hanem a többféle eszmeiségű reformtörekvések szabad kifejtési helyének, a vélemények fórumának. Tagjai középnemesek, főnemesek, de polgári származású egyének is voltak. Bátor tett volt. Az udvari körök ellenérzése mellett alakult. Gyanúsnak tartották és megfigyelték, Széchenyi diplomáciai érzékkel elhárította az akadályokat, Metternichet is rábeszélte, hogy legyen névlegesen tagja. Pedig ellenállás, tengernyi előítélet kísérte. A jó ízlésre és magaviseletre, józan észre és tehetségre nevelő intézményt hozott létre. Itt nincs előjog és kiváltság. Gazdasági és kereskedelmi kérdésekről beszélgettek. Virágkorában országos jelentőségű intézmény lett. Közéleti és üzleti tárgyalások zajlottak keretében.
A kortárs sajtó beszámolt rendezvényeiről. Meghatározók voltak a főnemesek, de döntően a középnemesség intézménye lett. Vasárnapi koncerteket tartottak, bérletet váltottak a magyar színházba. Tegyük hozzá, feledett tény, hogy Kossuth megjelenése előtt a pesti ellenzék vezére éppen Fáy volt. Pesti háza központnak számított, majd fóti szőlője. Szalonjában mindenki megfordult, aki számított. Irányította a Casino életét és vezette könyvtárát. Feljegyezte ki mindenki adományozott könyvet.
A katalógus 147 térképről és apró nyomtatványról tesz említést. 81 magyar és 119 külföldi újságot járattak. 19.000 kötettel rendelkeztek akkor, közöttük 13 értékes kézirattal. 199 magyar szerző szerepel. Görög és római klasszikusokat, Balzacot, Byront, Darwint, Engelst és Marxot, Luthert, Machiavellit, Napóleont, Shakespeare-t és Fáy András nyolc munkáját is ott találjuk. Gazdag levéltára volt, ám az 1949 után csak töredékesen maradt meg. „Használni! – vala éltem minden törekvése, jelszava” – vallotta. E nemzeti intézmény felvirágzásán munkálkodott. Az 1850-es években már nincs a Casino tagjai között
Koncz Gábor levezető elnök szerint Fáy távolra látott, közelre nézett. Figyelt az apróságokra.
Dienes Dénes tartotta meg a zárszót. Külön köszönetet mondott Koncz Gábornak a konferencia vezetéséért. Ezentúl is számítanak közreműködésére. Két pontban foglalta össze mondandóját. Az első: komoly és terhes örökséget hordoz. De „Jézus terhe édes”. Könnyű és gyönyörűséges, ám megvan a súlya. Ebben az évben emlékezünk Erdélyi János és Egressy Béni születésének 200. évfordulójára. Tovább lehetne sorolni a pataki diákok hosszú névsorát. A második pont általánosabb. Aránylag kevesen voltunk jelen. Nem baj. A szellem mindig kisebbségben van, de a többség is ebből él. „Úgy gondolom, sikeres volt az összejövetel.”
Majd felhangzott ismét egy református ének: „Fel barátim, drága Jézus zászlaja alatt, Rajta bátran! Megsegít és győzedelmet ad. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér’!”
A Kossuth utca 22. számú házon megkoszorúztuk Fáy András emléktábláját. Itt lakott 1793-99 között. Ezzel véget ért a konferencia, melynek néhány gondolatát közvetítettük olvasóink számára. Gondolják és adják tovább.
További képek az eseményről megtekinthetők a Képgalériánkban ITT>>>.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
