Egy nagyon fontos beszélgetés hangzott el ma reggel (október 15-én) a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában Lomnici Zoltánnal, a Legfelsőbb Bíróság egykori elnökével. Aki most „civilben” a felvidéki magyar állampolgárok ügyének legfőbb szószólója, képviselője a különböző nemzetközi fórumok előtt.
Azért fontos e rövid interjú – melyet alább igyekszünk összefoglalni – mert Lomnici világossá teszi ennek a szomorú históriának a valódi mibenlétét és értelmét. Kijózanító, ugyanakkor mégis lelkesítő szavakkal.
Jól jön mindez akkor, midőn egyik pofon után a másikba szaladunk bele az állampolgárságért folytatott (szélmalom)harcunk során. És közben már saját sorainkon belül is kezd eluralkodni a reménytelenség, hiszen a különböző internetes fórumokon gyakran találkozom a kérdéssel: mi értelme ennek az egész hajcihőnek, ha az európai fórumoknak nincs is jogalapjuk eljárni ügyünkben? Lomnici Zoltán választ adott ezekre a kérdésekre.
A volt főbíró az állampolgárságuktól megfosztottakat ért konkrét, valós sérelmekkel kezdte. „Az jelent igazi hátrányt, hogy nincs állandó bejelentett lakcímük, nincs érvényes dokumentumuk, nem szavazhatnak, sőt, az egyik nagyon fontos érvünk volt, amire hivatkoztunk – és senki nem reflektált rá – hogy még az egészségügyi biztosítást is megvonták. Nem csak a térítés nélkülit, hanem a térítésest is – pl. Ilonka néni lánya esetében, aki el is hunyt az átélt izgalmak következtében” – fogalmazott Lomnici.
„Itt van előttem Ilonka néni másik lányának, Juditnak az írásbeli vallomása, ha szabad így neveznem, hiszen ezt Strasbourgba szántuk, hogy még díjazás ellenében sem vállalták egy infarktust követő kontrollnál az ellátást, merthogy már nem szlovák állampolgár.
Tehát tulajdonképpen egy állampolgársági alapú diszkriminációnak vagyunk tanúi. Miközben a szlovák külügyminiszter kiáll és azt mondja, minden rendben van, a nemzetközi fórumok jóváhagyták ezt a jogszabályt. Holott erről szó nincs”.
Lomnici – ahogy maguk az érintettek is – a szlovák taláros testülettől várta az érdemi döntést, „de ez a hajó már elment, a testület nem foglalt állást”.
Arra a kérdésre, hogy a több éves sikertelen, kudarcokkal és keserűséggel szegélyezett küzdelem után mégis miért folytatja, Lomnici így válaszolt: „A kulcs Tamás Ilonka néni, aki azóta szimbólummá vált. Közel három évvel ezelőtt meghívott magához Rimaszombatba és elmondta a történetét. Elmondta azt is, hogy itt tulajdonképpen reménytelen a helyzet, hiszen a szlovákok rendkívül ügyesen politizáltak. Ennek az is a következménye, hogy 120 ezerrel kevesebben vallották magukat magyarnak a legutóbbi népszámlálás során. Tehát egy rendkívül rafinált, ügyes politizálásról van szó. Ilonka néni pontosan tudta, hogy milyen reményekről van szó, mégis azt kérte, hogy vigyük nemzetközi fórumok elé, mert az a cél, hogy az emberek megtudják: mi történt a felvidéki magyarokkal. Hiszen az, hogy a nemrég még 750 ezres felvidéki magyarság félmillió alá csökkent, az nem véletlen. Ez egy nagyon tudatos asszimilációs politika, amelyben a pszichológiai hadviseléstől kezdve minden benne van. És úgy néz ki, hogy ezzel szemben Magyarország tehetetlen. Én úgy gondolom, hogy ha mindent elbukunk, akkor is a harcot végig kell vinni”.
Lomnici szerint Európa egyszerűen nem akar ezekkel az ügyekkel foglalkozni és ez alól a strasbourgi emberi jogi bíróság sem kivétel. Ahol – amint Lomnici Zoltán lesújtóan megfogalmazta – „ha valaki többszörös gyilkos és a jogait keresi, akkor meghallgatásra talál”.
Nem úgy az állampolgárságuktól megfosztott felvidéki magyarok. Az ugyanis nem éri el az emberjogi fórum ingerküszöbét, hogy pl. Fehér Istvánt felfegyverzett rendőrök a diákjai szeme láttára, egy tanórán kívánják megfosztani személyi irataitól.
„De nem véletlen, hogy Ilonka néni lányának ügyét nem veszik elő” – folytatja Lomnici. „Mert pontosan tudják, hogy azt nagyon nehéz lenne kimondani, hogy valakit csak azért, mert magyar, még akkor sem látnak el, ha hajlandó lenne kifizetni a költségét”.
Hogy mi ennek az egész macska-egér játéknak a valódi tétje a másik oldalról nézve? Egyszerű: „amikor befogadták a petíciómat Brüsszelben, láttam a szlovák kormány képviselőjének arcát. Nem véletlen, hogy milyen vehemenciával fordult Lajčák a parlamenthez, hogy vegyék le a napirendről, mert ez őket rettenetesen idegesíti. Sőt, amikor pert indítottam, nem indokolták a határozatot, nem engedték, hogy Gubík László elmondja beszédét, kidobták a jogfosztottakat a teremből rendészeti úton, rögtön beavatkoztak a perbe, hogy veszítsem el. A szlovákok pontosan érzik, hogy ez nem is az eljárások eredménye miatt fontos (mert pontosan tudjuk, hova fognak vezetni), hanem annak nemzetközi sajtója miatt”.
És ez itt a kulcsmondat. A szlovák kormány alapvető célja, hogy az ügy minél kevesebbet szerepeljen a nemzetközi sajtóban, következésképp minél kisebb legyen rajtuk a közvélemény részéről érkező nyomás. Ha nincs nyomás, ügy sincsen – ezt Pozsonyban nagyon jól tudják.
De akkor hogyan tovább? „Nem tehetünk mást, a harcot tovább kell folytatni” – mondja Lomnici. „Ezt megoldani csak a politika tudná, de Magyarországnak elemi érdeke a V4-együttműködés, tehát a mozgástér behatárolt. De én kimondhatom, hogy Lajčák külügyminiszter hazudott, amikor azt mondta, hogy az Európai Bizottság rendben találta a törvényt. Egy hang nincs magáról a törvényről, csak annyi, hogy nincs hatáskörük az ügyben”.
A válasz tehát azokra a felvetésekre, hogy mi értelme az európai fórumok előtt küzdeni, ha állampolgárság ügyében nincs is jogalapja az EU intézményeinek eljárni (mivel az állampolgárság egyfelől nem emberi jog, másrészt a tagállamok kizárólagos szuverenitása alá tartozik) a következő: minden alkalmat, minden lehetőséget meg kell ragadnunk arra, hogy az európai közvélemény tudomására hozzuk a bennünket ért jogsérelmeket. Másrészt pedig – ami az előzővel egyenértékű – életbevágóan fontos, hogy minden alkalommal reagáljunk, amikor a szlovák hazugsággyár kiokád magából egy újabb terméket. Lomnici Zoltán tökéletesen látja át a helyzetet és a látszólagos kudarcok ellenére is pótolhatatlan az a munka, amit végez. Részemről máris tiszteletbeli felvidékinek számít az Emberi Méltóság Tanácsának kiváló elnöke…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”48887,48625,47446,49276″}
