A SEMINOMA, avagy kórház a város közepén című regény, akárcsak Pósa nagy trilógiája (Aranykori tekercsek, Menekülés négy sávon, Mediterrán tintabúra), egy összegzés. A kötetben az író ezúttal realista stílusban és szemlélettel mondja el,mit gondol életről-halálról, egészségről-betegségről, s az alig tegnapi Magyarországról.
A felvidéki származású Pósa Zoltán (Debrecen, 1948. IX. 6.) többek között József Attila-díjas (2000), Péterfy Vilmos Életmű-díjas (2010), valamint Pro Cultúra Újbuda (2013), Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (2013) kitüntetésben részesült költőnek, írónak, irodalomtörténésznek, tizenkét éven át a Magyar Nemzet belső munkatársának huszonötödik kötetét tartja kezében az olvasó.
Pósa Zoltán 2010-ben kezdte el írni a kétkötetes regényét, amely huszonöt évvel azelőtti, hererákból való felépülésének története.A szerző a kórházi időszak alatt folyamatosan írta az élményeit. A szerző mélyen vallásos, és az örökölt hit mellett a megszenvedett hit erejében vagy ha lehet úgy fogalmazni, a magasabb minőségében bízik – úgy véli, hogy a megszenvedett hittel a sajátjává vált az addig „hagyományokból rárakódott istenhit”.
Pósa Zoltán vallomása: Minden ember életében eljön az a sorsfordító pillanat, amikor rá kell döbbennie: a súlyos betegség-trauma és a halál nem csak másokkal fordulhat elő. Egy intim helyen megtapintott, vörös, kemény duzzanat, majd egy daganatos betegségre utaló vérkép jelzi, hogy nagy baj van…
A regény harmincnyolc éves író főhősét a negatív sokk 1985 szilveszterén éri. Azért érzi kiváltképpen drámainak a villámgyorsan rázúduló tragikus történéseket, mert éppen akkor jelentkeznek, amikor életének minden területén reményteljes, már-már lelkesítő fordulatok következtek be. Szerelmi házassága kiteljesedett, gyermeke legyőzte az első osztályosok kötelező szorongásait, saját lakásba költöztek, hosszú várakozás után megjelent első önálló kötete, s az ország helyzetében bekövetkező lassú változások is az újjászületés ígéretét hordozzák, hiszen az úgynevezett glasznoszty első teljes évében vagyunk. Ám a sikersorozat folytatása helyett hősünknek muszáj bevonulni a Belvárosi Poliklinikára seminoma, magyarán egyfajta hererák gyanújával, ami hamarosan beigazolódik. Ettől kezdve élete látszólag beszűkül a belvárosi kórház mindennapjainak horizontjára, de valójában új távlatok nyílnak előtte. Ráébred eddig is imádott felesége erkölcsi nagyságára, aki a nehéz pillanatokban nemcsak kitart mellette, hanem a lelket is tartja benne, ha kell, mindennapos látogatásokkal, ha kell, színlelt vidámsággal. Újdonság hősünk számára a közösségélmény ethoszának fölismerése, betegtársai igazi sorstársakká válnak, s föltárul az orvostársadalom megannyi remek, tipikus és különleges figurája is. A könnyebb, majd a súlyos műtét utáni hosszú gyógyulási folyamatban szembesül azzal, milyen az, ha az ember kiszolgáltatottjává válik saját tehetetlen testének. Ám éppen a vegetatív lét mélypontján döbben rá arra, hogy a lét transzcendens értelme, a keresztény hit elviselhetővé teszi a legnehezebb, ember alatti megpróbáltatásokat is. Olykor szinte boldog a szenvedések közben, sokkal értelmesebbnek, szebbnek tartja az életet, mint egészséges korában. Sírás és harsány nevetés minden napja.
A regényben a szerző arra törekedett, hogy hiteles legyen minden betegségállapot leírása, a külső-belső kínok, a kellemetlen és kellemes, pikáns, pajzán, vérbő epizódok megjelenítése a kórház hétköznapjainak groteszk, tragikus, huncut, kacagtató pillanataival fűszerezve.
Pósa Zoltán kétkötetes regénye a halálos kórból való felépülés elbeszélése
Huszonöt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Pósa Zoltán József Attila-díjas író, költő nekilásson nagyregényének, amely egy halálos betegségből való gyógyulását beszéli el az akkori naplójegyzetei alapján. A realista mű nemcsak a kórházi élmények lecsapódása, hanem a lelki megigazulás története is – mondta a Magyar Hírlapnak a szerző.
Pósa Zoltán 2010-ben kezdte el írni a Seminoma, avagy a kórház a város közepén című kétkötetes regényét, amely huszonöt évvel azelőtti, hererákból való felépülésének története. Ennek egyik oka az volt, amint lapunknak elmondta a szerző, hogy hosszú szenvedésre az ember nem szívesen tekint vissza, de nem is nagyon számított arra, hogy még a rendszerváltás előtt megjelenik a kötet. „Olyan fiatal voltam, amikor a gyilkos kór megtámadta a szervezetemet. Az ember nem nagyon gondol arra, hogy vele is megtörténhet, amiről addig csak hallott. Sokunkhoz hasonlóan én is úgy véltem, hogy ilyen csak másokkal eshet meg” – fogalmazott.
A szerző a kórházi időszak alatt folyamatosan írta az élményeit, orvosa viccesen meg is kérdezte tőle, hogy „a műtét alatt is jegyzetelni szándékszik?”
„Ebben a kétkötetes regényben az események hű leírására törekedtem, sok esetben a mély naturalizmustól sem riadtam vissza, de fontos volt számomra, hogy a szórakoztató, olykor pajzán pillanatok is megjelenjenek az írásban. Amikor az ember ki van szolgáltatva egy helyzetnek, főként egy halálos betegségnek, ami ellen nem tehet semmit, akkor a humor nagyon nagy megtartó erő. Ezt bizonyítják a dialógusok és az őszinte gondolatok” – fűzte hozzá.
De, mint mondja, a legfőbb dolog az, hogy amibe az ember nem hal bele, az a javára válik. A szerző mélyen vallásos, és az örökölt hit mellett a megszenvedett hit erejében vagy ha lehet úgy fogalmazni, a magasabb minőségében bízik – úgy véli, hogy a megszenvedett hittel a sajátjává vált az addig „hagyományokból rárakódott istenhit”. Megfogalmazása szerint hiszi, hogy Isten angyalai, mielőtt prófétává teszik az embert, „kiégetik a benne rejlő ördögit”.
A regény főhőse arra döbben rá, hogy Isten választott embere bárki lehet, mert a legfőbb dolog az elhivatottság, ami nem jár együtt feltétlenül egyéb talentumokkal, a legegyszerűbb ember is lehet kiválasztott – mutatott rá.
A kétkötetes írás második része a lábadozás története állandó visszaesésekkel, a második műtét eredménye után pedig a teljes gyógyulás reményével. „Úgy gondolom, a regény üzenete az is, hogy minden gödörből ki lehet mászni. Sőt, a mélypontok újjáformálják, átlényegítik az embert” – hangsúlyozta az író az Magyar Hírlapban Szilléry Éva riportjában.
***
Pósa Zoltán: SEMINOMA, avagy kórház a város közepén című kétkötetes regénye a Széphalom Könyvműhely gondozásában jelent meg 2015 január harmadikán, és már kapható a Magyar Napló és a Széphalom Könyvműhely Józsefvárosi Galériában található könyvesboltjában: 1085, Budapest, József körút 70. Megrendelhető: iroszak@t-online.hu, szaphalom-konyvmuhely.hu . A kiadó telefonja: 351 0593(Budapest, 1097 Lónyai u 43)
***
Budapest IX. kerület Ferencváros Önkormányzata és az Írók Alapítványa – Széphalom Könyvműhely tisztelettel meghívja Önt és minden kedves érdeklődőt a Szó és ember című rendezvénysorozata keretében Pósa Zoltán Seminoma, avagy Kórház a város közepén című regényének bemutatójára február 10-én, kedden 16 órára a FSZEK Boráros téri Könyvtárába (1093 Budapest, Boráros tér 2.).
A vendégeket köszönti és Pósa Zoltán íróval beszélget: Mezey Katalin kiadóvezető. Közreműködik: Boros Zoltán színművész.
A szerző könyvei a helyszínen kedvezményesen megvásárolhatók!
Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”50731,46316,45620″}
