Verőfényes őszi napok, vagy ahogy mondani szokás a vénasszonyok nyara ragyogta be a Garam mentét október végén. Ennek örömére a helyi magyar kultúrközpontnak számító Magyar Ház és az abban székelő civil szervezetek gazdag programkínálattal tették még kellemesebbé az őszi sokadalmat.
Október 23-án, pénteken az 1956-os forradalom emléke előtt tisztelegtek egy élő történelemóra keretén belül. Az előadást az eredeti tervek szerint Lukács Feri bácsi és Hábel Gyuri bácsi tartották volna, ám utóbbinak kellemes elfoglaltság jött közbe, a Magyarok Világszövetsége ugyanis a Magyar Nemzetért Érdeméremmel tüntette ki őt, így sajnos nem tudott ellátogatni Zselízre. A zselízi származású Lukács Ferenc viszont egyedül is tisztelettel helytállt, személyes élményeiről mesélt közönségének. 1956-ban 25 évesen aktívan élte meg a forradalmat és annak következményeit. Ugyan a harcokban nem vett részt, de minden egyes momentum elevenen él még mindig emlékében. A Rákóczi Szövetség nemrég leköszönt pénzügyi titkárának beszélgetőpartnere Csonka Ákos, történelemtanár, az MKP helyi szervezetének elnöke volt.
Másnap ugyanitt már az alkotóművészeté volt a főszerep. A Magyar Ház közösségi nagytermének falain Abonyi Ria grafikusművész alkotásaiból nyílt kiállítás Csak a szív tudja címmel. A megnyitót Kozma Zsuzsanna költő nyitotta meg, majd a művésznő beszélt képeiről, melyek elmondása szerint gazdagon telítettek érzésekkel, hangulatokkal. A megnyitó külön érdekessége volt, hogy a szokásoktól eltérően a kiállító egyik művét a Magyar Háznak adományozta. Nem is akármilyen műről van szó, hiszen Abonyi Ria kifejezetten erre az alkalomra alkotta meg a neves cukrász-szakács, Franz Sacher portréját, aki a ház közel kétszáz évvel ezelőtti lakója, a neves Sacher-torta megalkotója volt. A kellemes hangulatot Abonyi Ferenc és Stanc Viktória zenés műsora varázsolta még emlékezetesebbé.
Míg bent a művészetnek hódoltak a kultúra kedvelői, addig a kerthelyiségben egy őrtüzet gyújtottak sötétedés után, szolidaritást vállalva ezzel a székely kezdeményezés mellett, mely Székelyföld határainak kivilágítására irányult.
Bár a Tízparancsolat úgy rendeli, hogy az Úr napját meg kell szentelni, ám a csemadokosok még vasárnap sem pihentek. Persze nem is munkáról volt szó, és a szentmise/istentisztelet sem maradt el részükről, ám aznap is valami különlegességgel
örvendeztették meg a zselízieket. Régi hagyományt újraélesztve szüreti felvonulásra gyűltek össze a helyi- és környékbéliek, hogy körbe táncolják és énekeljék a kisvárost. Ebben segítségre is leltek, hisz együtt vonult a zselízi csemadokosokkal és a kincsősökkel a farnadi Nádas néptánccsoport, az ugyancsak farnadi és sárói Rozmaring asszonykórus, a nagysallói Szivárvány énekcsoport, az érsekkétyi énekcsoport, az oroszkai Csemadok néptáncosai, illetve a lekéri Nosztalgia együttes. A felvonulókat két lovasfogat kísérte, egyik a menet elején, másik pedig annak végén. A népes társaság nemcsak jó kedélyével, szemet gyönyörködtető táncaival és ékes dallamaival töltötte be a zselízi utcákat, de hamuban sült pogácsával és jóféle borral is megvendégelték mind a résztvevőket, mind az utca népét. Sloboda Sándor a szüreti felvonuláson készült képriportja ITT>> tekinthető meg.
Egy nap szünet után aztán újra színültig telt a zselízi Magyar Ház. Mivelhogy október 27-én nem akárki, hanem a budapesti Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának az elnöksége tette itt tiszteletét. Olyan jeles írók, költők alkották a delegációt, mint Grendel Lajos, Duba Gyula, Mács József, Mezey Katalin, Vathy Zsuzsa, Oláh János, Tóth Erzsébet, Pósa Zoltán, Albert Gábor, Ágh István, Ferdinandy György, Temesi Ferenc, Serfőző Simon vagy éppen Vári Fábián László. E névsorból is látszik, hogy a kortárs magyar irodalom színe-java gyűlt össze egy helyen. A neves vendégeket Gubík Mária mutatta be a szép számú közönségnek. Az est folyamán Csonka Ákos ismertette Zselíz történelmét és annak fontosabb tudnivalóit, valamint élménydús koncertet adott a Horváth Géza által vezényelt Franz Schubert Vegyeskar, továbbá népdalokat játszott Mézes Zsuzsanna és Attila. A szimpózium valódi irodalmi csemegének bizonyult, mely után mindenki gazdag élményekkel és értékes gondolatokkal térhetett haza.
Hogy a zselízi sokadalom kavalkádja valóban az ősz árnyalatait idézve színeskedjék, másnap ugyanebben a teremben került sor a Rákóczi Szövetség beiskoláztatási támogatásoknak a kiosztására.
A hat nap alatti öt különböző program azt bizonyítja, hogy a zselízi Magyar Házban székelő civil szervezetek valóban első osztályú munkát végeznek, s igyekeznek a lehető legszélesebb körben felpezsdíteni a helyi közösségi életet. A jelek szerint jó úton haladnak.
tsák, Felvidék.ma
Fotók: Sloboda Sándor{iarelatednews articleid=”57101,56489,56199,55780,54449,54091,54047,53861,53748,56758″}