Előbb-utóbb minden ember kialakítja a saját életbölcseletét, felméri, mit tehet céljai eléréséért, mi a küldetése a világban, abban az emberi közösségben, amelybe beleszületett – vallotta Gőgh Kálmán.
Majd így nyilatkozott: „Igaz, hogy eleinte nem tudatosan, mégis: már ifi játékosként olyan életmódot folytattam, hogy a pályán a lehető legjobb teljesítményt nyújthassam.
Nem mentem az edzések vagy a meccsek után a kocsmába, inkább kipihentem a fáradalmakat – otthon. Ma már nyilvánvaló számomra, hogy tulajdonképpen akkor alapoztam meg a jövőmet, ezért sikerült jobban érvényesülnöm másoknál. Már ifjúsági játékosként készültem minden mérkőzésemre – ezt nem dicsekvésképpen mondom, s nem azért, hogy hangoztassam, mi mindenről mondtam le a foci kedvéért. Lemondásról ugyanis szó sem volt, mert már akkor is ez az életvitel volt a legmegfelelőbb számomra, ezt tartottam természetesnek.
Később, a huszadik esztendőm felé közeledve, tudatossá váltak a cselekedeteim. Feltettem magamnak a kérdést: hogyan tovább? Mit szeretnék elérni, s mit kell ezért tennem? Persze, szerencsém is volt, amikor a poprádi kaszárnya udvarán felfigyelt rám az ottani divíziós csapat vezetője. A két éves katonai szolgálat is jó alkalom volt rá, hogy felmérjem, hol tartok, miben vagyok jobb vagy gyengébb a többieknél. Havonta futóversenyeket rendeztek számunkra. Percenként vágtunk neki a félmaratoninak is nevezhető távnak, s örömöm lelt benne, hogy sorra befogom az előttem haladókat, s ezt nem lilára vált arccal, küszködve teszem, hanem élvezettel.
Éreztem, hogy könnyedén gyorsítok, növelem az iramot, elég volt megnyújtanom a lépteimet, s már el is hagytam az előttem haladót. Fokozatosan, lépésről-lépésre jutottam előre az életben is, mindig elemezve a tetteimet, mindig felmérve, mit kell még megtanulnom. Annyit már mundéros korszakomban is megfigyeltem magamon, hogy az átlagosnál jobb az erőnlétem, s erre mindenképpen építhetek majd a jövőben. Poprádon, a harmadik ligában is ennek köszönhettem, hogy boldogultam az idősebb, tapasztaltabb játékosok között. Sokat bírtam futni, gyors voltam, szívós.
Amikor a Slovan ajánlata befutott, és együtt kezdtem edzeni a jó nevű társakkal, az állóképességemmel nem volt baj, ezen a területen álltam a sarat. A többiekhez képest azonban javítanom kellett a gyorsaságomon, meg kellett növelnem a testi erőmet. Mindkettőt aránylag hamar elértem. Minthogy nem volt súlyfeleslegem, a szervezetem nem a háj elégetésére, hanem az izmok térfogatának növelésére fordította energiáját. Azzal viszont, hogy megerősödtem, együtt járt a gyorsaságom lényeges megnövekedése, főként a robbanékonyságom javult nagyot. Egy idő után aztán a Slovanban is felmértem, hogy ott melyek a legkedvezőbb lehetőségek a továbbfejlődésemre” – mondta.
(Folytatjuk.)
Batta György, Felvidék.ma
Fotó: Az újságírócsapat egyik mérkőzésén Gőgh Kálmán, mint vendégjátékosunk együtt védekezik a háttérben látható M.Nagy László fényképészünkkel. {iarelatednews articleid=”56759,57184,57185,57186,57532″}
