A Rákóczi Szövetség és a Nemzetpolitikai Kutatóintézet közösen szervezte meg A felvidéki magyar oktatás címmel szakmai tanácskozását. A november 26-án a Magyarság Házában megtartott konferencián elsőként szólalt fel Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke. Az alábbiakban teljes egészében olvasható az előadása:
„Furcsa hely az EU. Miközben Németország ingyen telepíti le a bevándorlókat, a Siemens meg a Bosch megtanítja őket németül, addig a mi létező magyar iskolarendszerünket felszámolják Szlovákiában. 100 általános iskolánk került veszélybe, és úgy volt, hogy idén szeptemberben nem is indul már az oktatás. Persze ez állítólag belügy, Szlovákiára tartozik, mint ahogy a német munkaerő pótlása meg Németországra. (De azért látjuk, hogy érint ez másokat is!) Csak azért jellemző korunkra, hogy miként védik egyes EU-s országokban az egyes kisebbségeket. A migráns kisebbségek árnyékában a szlovákiai iskolabezárás ma nem hír. Mi azért vagyunk itt, hogy azzá tegyük.
Ezzel az „oktatási reformmal” újból jót lendítenének a szlovák nacionalisták a felvidéki magyarság asszimilációján – ezt pontosan tudják ők is, hiszen pont ezért csinálják. Mint ahogy a 80-as években az un. alternatív oktatást is ezért találták föl. Az asszimiláció itt, Szlovákiában a legeredményesebb szomszédsági összehasonlításban. Nekünk, Magyarországnak az igényünk az, hogy az Európa Tanács Nyelvi Chartájában, az idén 40 éves Helsinki záróokmányban rögzített elvek és a 20 éves Kisebbségi Keretegyezmény és a jószomszédi kapcsolataink szellemében tartsák be a két ország közti Alapszerződést, amelyben Szlovákia vállalta a magyar kisebbség identitásának védelmét! Ezt intézményes szinten várjuk el Szlovákiától. Azaz a magyar intézmények megőrzését, fejlesztését várjuk, nem pedig a felszámolását. Jelenleg a felvidéki iskolabezárás az (egyik) legnagyobb azonosított veszély, amely egy határon túli magyar kisebbséget fenyeget.
Fico, szlovák miniszterelnök a most zajló választási kampányában, nem vitatva érdemeit, mégis visszaél a magyar választók bizalmával és azt hirdeti, hogy milyen jó a szlovák-magyar együttműködés, tehát várja a bizalmat a magyar szavazóktól. Fejlesztéseket is ígér az elmaradott magyar megyéknek, tehát mézet is csorgat a madzagra.
A „Több mézet a választók madzagjára!” színezetű SMER kampánnyal szemben, mi most a magyar iskolákért emelünk szót, amelyek áldozatai lehetnek ennek a pártnak, győzelme eseten. És egy cseppet mindezzel árnyaljuk a történelmi maximumra jutott szlovák-magyar viszonyt is. Rögzítsük: szlovák-magyar jó viszony nincs magyar iskolák nélkül.
A magyar-szlovák kapcsolatok jelenleg valóban mézes heteiket élik ugyan, de azért tudni kell, hogy egyelőre ebbe a mézbe sok üröm is vegyül:
– egyrészt maga az a helyzet, hogy a kisebbségi jogi szabályozások szempontjából továbbra is Szlovákia az az ország, amelyben az összes szomszéd közül a legkedvezőtlenebb a magyarok jogi helyzete (a Beneš-dekrétumok máig kimondják a magyarok megbízhatatlanságát, tartós jogi diszkrimináció, az államnyelvtörvény tiltja és bünteti a magyar nyelvhasználat bizonyos eseteit, állampolgársági ellentörvényt hoztak és alkalmaznak, stb.) – ezek a problémák közvetlenül hatnak a magyar oktatásra, mert gyengítik a magyar nyelv és közösség pozícióit és így a szülők érdekeltségét, hogy magyar iskolába adják diákjaikat,
– kifejezetten a „mézes hetek alatt”, a minap ignorálták több tízezer aláíró tiltakozását a magyar nyelvóráknak az államnyelv oktatásához viszonyított aránya csökkentése ellen,
– Az elhalasztott, de már idén bevezetni tervezett 12-es kötelező osztálylétszámnak a felvidéki magyarság 261 alapiskolájából mintegy 100 is áldozatául eshet jövőre. Az, hogy elhalasztották a törvény hatályba léptetését, talán csak a parlamenti választásoknak köszönhető. Jövőre a SMER, a jó eséllyel befutó párt, könnyebben végre tudja hajtani, mert a választási szempontokra nem kell már tekintettel lennie. Mindenesetre ez a taktika egyelőre nekünk jó – most az egyszer visszafelé is foroghat a politikai logika. Aki időt nyer, életet nyer. Persze ez sem sok idő! De ahhoz elég, hogy a szlovák kormány politikai döntést hozzon arról, hogy iskolát nem zár be a magyar közösség akarata ellenére.
– Fenyegető jelek, hogy a jövő évi szlovák költségvetésben csökken az oktatásra, kultúrára szánt összeg. Az a tény, hogy az iskolai beiratkozást is március-áprilisra hozták előre már jelzi, hogy valami készül. A helyzet aggasztó. Indokolt, hogy sor került a mai konferenciára, amiért gratulálunk a szervezőknek, a Rákóczi Szövetségnek és a Nemzetpolitikai Kutatóintézetnek.
– Az elmúlt években stabilizálódott, és tavaly is idén is nőtt a magyar iskolába beiratkozó gyerekek száma. Nem kis részben a Rákóczi Szövetségnek köszönhetően. Ez jelzi, hogy egyre többen vannak, akik az gyermekük érvényesülésével kapcsolatban felismerték, hogy pontosan a több nyelv és kultúra ismerete jelent többlettudást, és egyben ez a közösségként fennmaradás záloga a magyarság számára. (Gondoljunk a sajnálatos módon bezárt komáromi Nokia gyárra, ahova sokan jártak át Révkomáromból dolgozni magyarul tudók.) Felismerték, hogy aki az anyanyelvén tanul, az könnyebben tanul, kevesebb tanulási rendellenességgel küzd, és mélyebben megérti a tanultakat. A másik oldalról ugyanez, a nyelvvesztés kultúravesztéssel is jár, ami a közösség vesztesége is. A beiratkozási program sikere indokolja a támogatását, kiterjesztését. Az oktatási reform ezt az ígéretes kezdetet veszélyezteti.
– Alapvetően a nemzetpolitika olyan vonatkozásait érintjük melyek lelki, egzisztenciális mélységeket érintenek. A család és az iskola a gyermek és a szülő számára egyaránt két meghatározó színtere az emberi létezésnek. Amennyiben e két színtéren eltérő, esetleg ütköző nyelvi-kulturális befolyásnak van kitéve az egyén, az egykönnyen indentitás- és személyiségválságot idézhet elő. A világos, egyértelmű identitás pedig fontos összetevője a lelki stabilitásnak. Tehát a szülő gyermeke iskolaválasztásával könnyen árthat a gyermeknek és önmagának, a család egészének is, nem beszélve a nemzetiségi közösség egészéről. A magyarságmentés minden esetben ember, gyermek, szülő, családmentés.
A hosszú távú feladat, hogy bátorítani kell a civil mozgalmat: jelszó a civil kurázsi, ami a felvidéki fiatalok körében pont örvendetesen éled. Erre igazán reményünk akkor van, ha magyarnak lenni sikeres, divatos dolog lesz. Hangulatot kell fordítani, ami nem egyszerű és nem is gyors mechanizmus. Ehhez most rövid távon igen jó lenne, ha az MKP bejutna a pozsonyi parlamentbe. Hiszen ők felvállalják az „Egyetlen magyar iskolát sem adhatunk fel!” programot, vagyis az MKP politikai témájává is teszi ezt a választások során. A politika és a civil szféra (Kisebbségi Kerekasztal, Csemadok) összefogása a legjobb a felvidéki magyarság jövője szempontjából! S természetesen ennek a tisztán nemzeti és kulturális kérdésnek jó szívvel vállaljuk a támogatását, anyaországként. Szülőföldön, anyanyelven létezni! Lehet innen hátrálni?” – mondta Németh Zsolt.
Felvidék.ma
Fotó: Rákóczi Szövetség facebook
{iarelatednews articleid=”57687,57722″}
