Pavol Frešo, az SDKÚ elnöke szerint Brüsszel befejezhetné „a szabad emberek zaklatását”, mivel a veszélyt nem a fegyvert legálisan tartó polgárok jelentik.
A párizsi terrortámadás után ismét a felszínre került egy örökké vitatott kérdés: a polgárok fegyvertartáshoz- és viseléshez való jogainak szabályozása.
Brüsszelnek – mint mostanában elég gyakran – ismét sikerült teljesen pályát tévesztenie és olyan összefüggéseket teremtenie, amelyek nem léteznek. Az uborkaméregető bürokraták ezreit foglalkoztató vízfej ugyanis a november 13-i mészárlást követően beindult nyálelválasztással az ellenőrizetlen, betolakodó hordák helyett az európai polgárok fegyvertartási jogait találta meg magának mint „fontos” témát.
A fegyvertartás joga az egyik legvitatottabb kérdés, legalább annyira szeretik csócsálni a jogászok vissza-visszatérően, mint az eutanáziát és az abortuszt. S ahogy az utóbbit az uralkodó kurzustól függően hol magzatgyilkosságnak, hol az anya legalapvetőbb szabadságjogai egyikeként neveznek, úgy a fegyvertartás is nézőponttól függően hol az ördög jobb keze, hol pedig a választóvonal szabad ember és rabszolga között. A fegyvertartást ellenzők első számú érvei az amerikai iskolákban történt eszement lövöldözések – érthető, hogy ez itt senkinek sem hiányzik. Mindazonáltal meglehetősen furcsa, hogy a példákat ilyenkor előszeretettel hozzák több ezer kilométerről, minthogy akárcsak csak innen, a második szomszédból.
Svájcból például, ahol a katonai kötelezettségüknek eleget tett polgárok – szigorú szabályok mellett természetesen – otthon tartják lőfegyverüket. És senkinek nem jut eszébe azt állítani, hogy a svájciak súlyos kockázatot jelentenek Európa biztonságára nézve. Azt viszont már nehezebb elképzelni, hogy Svájcra bárki rá tudjon bármit kényszeríteni csak úgy, beleértve nekik nem tetsző ordas eszméket és ezekre épülő rezsimeket. Sok ezer felfegyverzett „békés polgár” még a legnagyobbat álmodni merő diktátorpalántákat is kellően elbizonytalanítja.
E témát Szlovákiában leghangosabban az egyébként egyre jelentéktelenebbé váló, egykor szebb napokat is látott SDKÚ vetette fel. Pavol Frešo, a párt elnöke szerint Brüsszel befejezhetné „a szabad emberek zaklatását”, mivel a veszélyt nem a fegyvert legálisan tartó polgárok jelentik, hanem azok, akik fegyvereikhez a csempészeken keresztül jutnak. Általában sem jellemző a terroristákra, hogy robbanószereiket és automata fegyvereiket legális forrásokból szerzik be, miután bemutatták személyi igazolványukat és a pszichológiai alkalmasságukról szóló tanúsítványt.
A fegyvertartókkal szembeni brüsszeli hangulatkeltés az SDKÚ szerint is nagyon veszélyes, mert ez a legálisan fegyvert tartókból – beleértve a gyűjtőket is (lásd a közelmúltbéli magyar terrorelhárítós égést) potenciális veszélyforrást csinál. És teljesen félre siklatja az egész ügyet.
A megoldás – mint mindig – itt is az arany középút lenne. Valahol az ellenőrizetlen liberalizáció és a vak boszorkányüldözés között félúton…
Szűcs Dániel, Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”57519,57427″}
