A budapesti Civitas Europica Centralis Alapítvány (CEC) és a révkomáromi Selye János Egyetem, a Nemzetközi Visegrádi Alap által finanszírozott kutatást folytatott 2015-ben, a magyar-szlovák határ mentén 2007 óta létrejött ún. „európai területi társulások” eddigi fejlődéstörténetének összehasonlítása érdekében.
A határ menti szervezett együttműködések formai kereteit 2006-ban alakította ki az Európai Unió. Ezeknek a hatékonyságát mérték fel egy átfogó elemzés keretén belül, melyről Törzsök Erika szociológus, a kutatás egyik vezetője beszélt pénteken a Klubrádió reggeli adásában.
Az elemző szerint az EGTC programot mintha csak a kelet-európai blokk országainak hozták volna létre a felzárkózás érdekében, mely az Európai Területi Társulásokban rejlő lehetőségeket teremtette meg ezzel. Például a szlovák-magyar határ mentén az elmúlt közel tíz évben 13 ilyen együttműködés valósult meg. Ezen anyagok több szempontú, objektív vizsgálata, összehasonlítása szolgált az elemzés tárgyául.
A szociológus-elemző úgy gondolja, hogy ez a program egy óriási lehetőség a térségeknek, mivel a tőkeszegény, perifériára szorult térségekben – melyeknek határait a 20. század keresztül-kasul szabdalta -, jogalapot teremt a revitalizálódásra, együttműködések sorának létrehozásával. Ilyeneket létrehozhatnak település- és megyei szintű, hatáskörű önkormányzatok, illetve egész határ menti térségek az oktatás, közlekedés vagy éppen egészségügy terén.
„A régiók revitalizálásának feltételei tulajdonképpen adottak, ám miközben az EU megteremtette ennek az együttműködésnek a jogalapját – Magyarország és Szlovákia elsőként írta ezt alá-, ugyanakkor az elemzésből az derül ki, hogy a belső szabályozások, egymással nem kompatibilis rendszerek (pl. két ország között), továbbá a protekcionizmus nagyon lefojtja ezeket a lehetőségeket.”
Törzsök Erika konkrét példát is említett: „Már 1908-ban törvény határozta meg, hogy hol terül el a Tokaji borvidék, amit mind a magyarországi, mind az államközi egyezmények elismertek és most is elismernek, ez rögzíti, hogy Szlovákiába is áthúzódik a tokaji szőlődűlő. Ennek ellenére a mai magyarországi jogszabályok nem engedélyezik a Szlovákiában termesztett szőlő bevitelét és feldolgozását az országban. De a szlovákiai piacokon sem árulhatnak a magyarországi kistermelők. Hiába váltak jelképessé a határok, mégis részben elvi, részben szabályozási okokból kifolyólag nem vihető át a határon termény értékesítés céljából.
Tehát számtalan olyan akadályt teremtenek a központi politikai érdekek a perifériás térségek valós kihívásai és lehetőségei közötti ellentét miatt, melyek igazából akadályozzák, hogy ezt az európai integrációs eszközt, amely valamennyi itt élő lakosnak érdeke volna, valóban olyan arányban és nagyságrendben használják ki, ami esélyt kínálhatna ezeknek a régióknak. Pedig közismert, hogy falvak sora élne ezekkel a lehetőséggel. Vagyis ezeknek a rendkívüli fejlettségbeli különbségeknek az eltüntetésére, felszámolására elvileg alkalmasak lennének az európai együttműködési lehetőségek, csak a helyi szabályozást hozzá kellene igazítani, és politikai szándékot kellene hozzá rendelni – ezt foglalja össze a tanulmány” – írta körül az elemzést végző kutató.
Az EGTC (European Grouping of Territorial Cooperation) egy 2006 óta létező uniós jogi eszköz a határon átnyúló intézményi együttműködések hatékonyságának növelésére.
Felvidék.ma {iarelatednews articleid=”52446,48720,46053,45699,57148″}
