November végével jelent meg a Vasárnap magazin sorrendben ötödik szakácskönyve. A keménykötésű, gazdagon illusztrált kötet százötven színes oldalán hetven felvidéki magyar asszony, leány receptje olvasható, látható (bár nem túl reprezentatív, de azért illik kiemelni, hogy két úriember receptjeit is tartalmazza a kötet).
Az olvasói receptekből összeállított szakácskönyv nagy népszerűségnek örvend; receptek érkeztek Csallóközből, Mátyusföldről, Zoboraljáról, Bodrogközből, de még az Ung-vidékről is. Akad köztük féltve őrzött családi recept, de van, aki a mai kor legdivatosabb, legmodernebb főzési eljárásokkal készített receptjét küldte be. „A hagyományos alapanyagok mellett megjelenik az új, egészségesebb, egzotikus, eddig alig ismert fűszerek alkalmazásával készített étel” – írja köszöntőjében Ferenczy Éva, a könyv szerkesztője.
A könyv mentora Mocsonokyné Vass Laura, a vassfazek.eu gasztrooldal szerkesztője előszavában a hazai, jobb esetben a saját udvarunkban, kertünkben fellelhető alapanyagok fontosságára hívja fel a figyelmet. „Kiváló minőségű zöldségek és gyümölcsök, húsféleségek, tejtermékek szerezhetők be környezetünkből, s az otthoni termények is nagyszerű alapanyagként szolgálnak a minőségi főzéshez és sütéshez” – vallja.
Az ötödik szakácskönyv a receptek mellett újdonságokat is tartalmaz: hasznos útmutatóval betekintést nyerhetünk a terítés fortélyaiba, de megtudhatjuk, az ételekhez milyen italok dukálnak. Nemcsak kezdő háziasszonyoknak lehet hasznos az a két oldal, ahol a házi mértékegységeket oldják fel és végre lelepleződik, hány dekagrammot jelent egy marék savanyúkáposzta, vagy mekkora súlya van a tíz közepes méretű burgonyának és értelmet nyer (konkrét súllyal) a balladai homályba merülő csapott kanál liszt is. A kötet szerkesztői nem feledkeztek meg – a főleg francia iskolát követő – modern cukrászatról, desszertekről sem: képekkel, az idegen kifejezések magyar fordításával kiderül az egyszerű halandó számára, mit jelent többek között a clafoutis, a cobbler vagy a tarte tatin. A könyvet a leggyakoribb fűszerek magyar-szlovák, szlovák-magyar kisszótára zárja – amire bevallom, még nem jöttem rá, mi szükség.
Az alábbiakban pedig a teljesség igénye nélkül szemezgetünk a több száz receptből, hogy felborzoljuk a kedélyeket és csillapíthatatlan vágyat ébresszünk a receptek kipróbálása iránt.
Levesek
Elsőként egy csallóközaranyosi kaszásleves keltette fel az érdeklődésünket, melyet nyilván a termőföldeken edzett, ott kiéhezett férfiak igénye ihletett: a füstölt csülökkel készült liszttel habart, ecettel savanyított finomság mellé a bátrabbak házi készítésű gyökérkenyeret, a vonalaikat jobban féltők viszont egy egészségesebb, diétásabb lisztkeverékből összeállított kenyeret választhatnak. Természetesen mindkét kenyér receptjét megtalálják a szakácskönyvben. Sem látványban, sem ízvilágában nem lehet szó nélkül elmenni a szépséges céklaleves mellett, amelyet a könyv mentora forró nyári napokra hidegen ajánl.
Egyetlen budapesti receptbeküldőt találtunk a kötetben, aki nem más, mint Eszenyi Enikő édesanyja! Eszenyi Lajosné receptje a csengeri almaszósz névre hallgat, ám tulajdonképpen ez is egy leves. A csirkeaprólékból, zöldségekkel főtt léhez a végén felkockázott alma, cukor és tejszín kerül, ami első hallásra merész kombinációnak tűnik, de amíg ki nem próbáltuk, kár lenne megbélyegezni. Vágsellyéről küldték be azt a fűszeres, akár karácsonyi levesnek is beillő aszalt szilvás levesreceptet, amelyet pörkölt dióval hintenek meg legvégül. Végezetül legyen itt egy férfias recept Csifárról: a halikraleves babérlevéllel, sok zöldséggel és fehérborral készül.
Előételek és főételek
A könyv eme fejezeténél – az étvágygerjesztő gasztrofotóknak is köszönhetően – már erősen beindul a Pavlovi reflex: kolbásszal töltött szűzpecsenye, tejfölös borjúszelet, sörben, lassan párolt marhapörkölt, grillezett lazac, pikáns nyúlszeletek, gombás szarvashús, dunai ponty tepsiben sülve, karácsonyi pisztráng, töltött káposzták (nagyon sok fajta) és még lehetne sorolni a fantasztikus recepteket. Ezekről most nem, inkább a húsmentes előételekről ejtünk pár szót. A brokkolis palacsintatorta receptje Kassáról érkezett, de nem tűnik nagy kihívásnak megvalósítani a házilag készített Piros arany receptjét sem, amelyet Tornagörgőről küldtek. Igazán különleges, olcsó, ízletes és könnyen elkészíthető étel a tojáspörkölt, amelynek receptjét Losoncról küldték. Helyet kapott a kötetben azonban egy török és egy grúz étel is. Egy fiatal csallóközi hölgy utazásai során elsajátított receptje alapján elkészíthetjük a hacsapurit, amely egy juhtúróval töltött grúz lepény vagy a törökök által oly kedvelt köftét, amely egy fasírt-féleség.
Sós sütemények és desszertek
A hagyományos krumplis, tepertős pogácsák mellett feltűnnek a lepények, perecek, kiflik. A tájainkon eddig megszokott alapanyagok mellett itt is egyre többen küldtek be olyan recepteket, ahol már teljes kiőrlésű tönkölylisztet, zabpelyhet, korpát használnak. Találunk medvehagymás leveles pogácsa receptet Vásárútról és megismerkedhetünk a szendvicstorták gútai nagymesterével is.
Az EU „hagyományos különleges termékkel” felcímkézett és már a Felvidéki Magyar Értéktárban is jegyzett pozsonyi kifli receptje is bekerült a szakácskönyvbe. Bolemant Éva, a Pozsonyi kifli polgári társulás elnöke volt a receptbeküldő és a különleges péksütemény pontos, alapelveket is tartalmazó receptje mellett a történetével is megismerkedhetünk.
Szemet gyönyörködtető az ehető virággal díszített sajttorta Ekelről vagy a Nagymácsédról küldött ostoros kalács receptje. Finomnak és elkészítését tekintve könnyűnek tűnik a túrós zabpalacsinta Búcsról és igazán különleges hangzású a skandináv országokban elterjedt kleinur. Ez az édesség tulajdonképpen egy kardamommal ízesített csavart fánk, amelynek receptjét Izlandon élő felvidéki magyarok küldték be.
Sok receptbeküldő olvasó maga is bekerült a szakácskönyvbe egy-egy fotóval. Felvidéki falvakban vagy városokban élő magyar asszonyok, leányok mosolyognak a képeken és kínálják ételeiket. Nem lehet kiemelni egyet sem, illetve azért egyet mégiscsak érdemes: a martosi hájas süteményt egy gyönyörűséges martosi népviseletbe öltözött hölgy kínálja, mellette sámlin áll egy 4-5 év körüli fiúcska, szintén hímzett fehér ingben. Nagyon kedves kép, tudván azt, hogy a mai levelestészta elődjének tekinthető sertéshájból készített édesség sok csallóközi ünnepi asztalról karácsony és farsang között ma is elmaradhatatlan.
