Reggel a városháza parkolójából indult az a lelkes kis csapat, amelyik a dunaszerdahelyi rászorulókhoz vitt tartós élelmiszerből, tisztító és tisztálkodási szerekből, valamint édességekből álló csomagot. Bugár György, a katolikus karitász helyi vezetője, A. Szabó László alpolgármester és Karaffa Attila városi képviselő sorra csengettek be azokhoz, akiket az élet nem kényeztetett el, akiknek ugyancsak kijutott a keresztekből.
Velük tartva szembesülhettünk azzal, hogy a mi problémáink bizony eltörpülnek másokéi mellett. Amikor nincs miből kiváltani a gyógyszert a patikában, vagy amikor huszonnégy órás szolgálatot követel meg egy-egy beteg ápolása, akkor a segítségnek minden apró cseppjét örömmel fogadják az érintettek, a hősies küzdelmeket vívók. Talán jó érzés volt nekik, hogy nem feledkeztek el róluk… A legtöbben persze restellik helyzetüket, nem óhajtják a nyilvánosságot.
Rövid „taktikai” megbeszélés: A. Szabó László, Karaffa Attila és Bugár György (Fotó: B. Vida Júlia)
A két héttel ezelőtti Tesco adománygyűjtés során összegyűlt 3000 kiló élelmiszerből nemcsak a városba, de a járás területén élő rászorulóknak, összesen 200 családnak jut. Minél több, elsősorban sok gyermeket, beteg gyermeket nevelő vagy beteg hozzátartozót ellátó családba szeretnének egy kis örömet vinni. Nagyjából 20 euró értékű áru került a táskákba: liszt, olaj, cukor, só, tisztító- és tisztálkodási szerek, konzerv, tea, rizs és édesség.
Koncert is lesz Tibike megsegítésére
Torokszorító és könnyes pillanatokból nem volt hiány, ahogy családtól családig jártunk. Nagy Tibikét, aki izomsorvadásban szenved, az ágyban fekve találtuk, szinte alig mozdult. Érte, az ő megsegítésére december 20-án jótékonysági koncertet is tartanak a városi művelődési központban. Édesanyja még nem tudja, el tud-e menni rá, vagy pedig a fia mellett marad… Bugár György később elmondja, a törékeny asszony a fia mellett alszik, éjjel is óránként felkel, hogy a másik oldalára fordítsa…
Nagy Tibike édesanyja örül a koncertnek (Fotó: B. Vida Júlia)
Minden családban, ahová szeretetcsomagot vittünk, György megkérte az embereket, írják össze, mi az, amire szükségük van, hogy amikor legközelebb jön, odaadhassák neki a listát.
„Nem az a legnagyobb segítség, hogy most, karácsony előtt csomagot hozunk, hanem az, hogy ezekkel a családokkal évközben is találkozunk, és sokszor akár egy órát is elbeszélgetünk… Ha érzik, hogy odafigyelünk rájuk, az esik nekik igazán jól”– mondja a karitász vezetője, aki tizenegy éve áll a rászorulók szolgálatában.
Mikor megkérdezem, miként bírja lelkileg, hogy minden nap nehéz emberi sorsokkal szembesül, azt válaszolja, csak a hit segít, küldetésének érzi, hogy a rászorulókon segítsen. „Mindig is hallgattam a felsőbb, isteni utasításokra, de volt mikor kevésbé, s azt mindig megbántam” – teszi még hozzá, de már indulunk is az újabb csomagokért, hogy további családoknak szerezhessünk velük egy kis örömet.
Csodálatos érzés volt egy fél napra angyallá változni. De milyen jó lenne, ha az év többi napján is eszünkbe jutnának nehéz keresztet cipelő embertársaink!
