Megismertem egy gyönyörű, kedves, rokonszenves lányt. Ez önmagában talán nem is lenne különös. De ez a lány erős reumája miatt tolókocsiban tölti mindennapjait, mégis tele van energiával, és árad belőle a pozitív energia.
Kürti Csilla egy gútai lány, aki azzal került a középpontba, hogy a Dögös Sprinten résztvevők Csilláért futnak. Komoly térdműtét előtt áll, tavaly a forgóit cserélték ki, idén pedig mindkét térdét meg kell műteni. Ott jártunkkor kiderült, hogy bizony elég nagy a rizikó, mert az operáció ötször rizikósabb, a magas gyulladás, a reuma miatt. Ő mégis belevág: „Mondtam az orvosnak, mikor figyelmeztetett, hogy rosszabb nem lehet, mint ami most van. Jelenleg tolókocsis vagyok, ha sikerül a műtét, akkor lábra tudok majd állni, bár az ujjaim deformáltsága miatt nem tudom megfogni a francia botot. De ezt is megoldom majd” – mondta Csilla, és mosolyogva hozzátette, a műtétnek sikerülnie kell, mert „úgy állok hozzá, hogy tudom, sikerülni fog.”
Beszélgetés közben kiderült, szeret verseket írni, „hangulatverseket írok, de sokszor egy szóról is eszembe jut valami.” A betegsége előtt, ő is élte a fiatalok hétköznapi életét, szórakozni járt, diszkóba járt, szerette a társaságot és szívesen ismerkedett. Középiskolás volt, amikor először fájt a válla, azt hitte meghúzta, gyakorlaton, ugyanis elárusítónőnek tanult. Csak később derült ki, hogy bizony nagyon magas a gyulladás a vérében, és a reumatológus csodálkozott rajta, hogy miért nem fordultak korábban orvoshoz. A reuma abban a stádiumban, amibe ő került, már nem gyógyítható ki teljesen.
Csilla nagyon hálás mindenkinek, aki futásával segíti őt, bízik benne, hogy jövőre, ha futni nem is fog tudni, de sétálva ő is részt vehet a Dögös Sprinten. Természetesen az is érdekelt, mit szól hozzá, hogy a szervezők úgy döntöttek, őt szeretnék támogatni, illetve az ő gyógyulásához szeretnének hozzájárulni a jótékonysági futással. „Tavaly Ifjúságfalván, a Lecsó fesztiválon már gyűjtöttek nekem, utána megkeresett Forgács Attila és Kárpáty Ernő, hogy ők is gyűjtenének számomra. Igazából nem csak a műtétre kell, hanem fontos lenne a megfelelő steril szoba kialakítása, illetve, hogy anyukám ott lehessen velem a kórházban. Nagyon meglepődtem, meghatódtam, nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok jó ember van, aki segíteni akar. Rengeteg bíztatást kapok, ismerősöktől és idegen emberektől is, ez óriási erőt ad” – mondta Csilla.
Őszintén mondom, írom, hogy felnézek Csillára, mert annyira erős, a másfél órás látogatásunk alatt egyszer sem panaszkodott, optimistán néz a jövőbe. Elárulta, hogy anyukája nagyon sokat segít, hiszen teljes mértékben rá van szorulva, ő segíti a mindennapos rutin feladatok ellátásában is. Van egy 12 éves keresztlánya, vele rengeteget nevetgélnek. És külön kiemelte Csilla a barátnőjét, aki „nagyon sokat segített abban, hogy ne legyek depressziós, mert bizony a betegségem elején erős depresszióba estem, úgy gondoltam, ilyen betegen nem érek semmit, az ő szeretete, kitartása is hozzájárult ahhoz, hogy most már elhiszem, én is érek valamit. Ő gyakran elvisz sétálni, rengeteget beszélgetünk, neki köszönhetem, hogy ki tudok szabadulni a négy fal közül.”
Búcsúzáskor mosolyogva mondja, hogy reméli, nagyon sokan lesznek kint május 27-én, a Dögös Sprinten. Biztos vagyok benne, hogy Csilla a rendezvényen a kiegyensúlyozott, pozitív gondolkodásával sok ember szívét elnyeri majd.
