Idén is megemlékeztek a hagyomány szerint Pozsonyban született Árpád-házi szentünkről, Erzsébetről annak emléknapján, november 19-én, vasárnap a Lechner Ödön tervei alapján 1908-ra elkészült, pompás, szecessziós stílusú pozsony-óvárosi Szent Erzsébet-templomban.
Az ünnepi szentmise főcelebránsa és egyben szónoka főtisztelendő Nagy András udvardi esperesplébános volt. Az evangéliumot a kecskeméti Néma Attila diakónus olvasta.
András atya szentbeszédében a jól ismert és ezen időszakban sokunk fülében csengő ének egy sorát idézte: „Szent Erzsébetből hős szeretet árad.“ Ünnepelt szentünkről elmondhatjuk, hogy azon szentek közé tartozik, akiknek kisugárzása nem csökken, fénye mindig, minden kor minden embere számára világít. Megemlítette Erzsébet életéből a legismertebb rózsacsodát, amikor is a kenyeret rózsává változtatta. Felvázolta a mindössze 24 évig tartó földi életpályáját, annak egyes szakaszait kisgyermekkorától kezdve, rövid, de boldog házasságát a nála hét évvel idősebb Lajos wartburgi őrgróffal, akit a kezdetektől fogva szívből szeretett. Erzsébet nagyon korán, 20 éves korában, 1227-ben megözvegyült, férje a kereszteshadjáratra indult, de közben Otrantóban meghalt.
Miután megözvegyült, élete utolsó négy évében a pápa által kijelölt Marburgi Konrád lett a lelkiatyja, aki nagyon szigorú volt iránta és akinek még 1226-ban engedelmességi fogadalmat is tett. Ispotályt nyitott özvegyi javaiból és nevét ma is több egyházi intézmény, otthon, egészségügyi központ viseli.
Szent Erzsébet olyan példaképünk és közbenjárónk, aki meghatározta a jövőnket, de jelenünkben és jövőnkben is követhetjük őt, igyekezhetünk a viselkedéséből meríteni. Egy protestáns szerző gondolatát említette, aki szerint aki Krisztushoz akar másokat vezetni, annak őtőle kell jönnie. Ilyen volt Szent Erzsébet is.
A szentmisén a hívek könyörgéseit immár hagyományosan nyolc, e szentünk nevét viselő Erzsébet olvasta fel. Az áldozati adományokat hívők, köztük házaspárok, gyermekek vitték az oltárhoz. A misén a gútori templomi kórus a magyar mellett latinul is énekelt, mégpedig az irgalmasság szentévének hivatalos himnuszát. A mise a pápai és a magyar himnusz eléneklésével ért véget.
Végezetül idézzünk néhány gondolatot IX. Piusz pápa imádságából: „Szent Erzsébet! Téged egészen különleges módon szeretett Isten. Légy most a mennyben lelkünk oltalmazója, és segíts minket, hogy mind jobban tetszhessünk Jézusnak! A magas mennyből tekints le ránk! (…) Kérd az Úrtól értelmünk megvilágosodását és akaratunk megerősödését, hogy megtaláljuk lelkünk békéjét és az igaz szeretetet.”
Köszönetet mondunk Molnár Tamás atyának, a pozsonyi magyar katolikus közösség lelkipásztorának, hogy idén is ilyen szépen, emlékezetesen megszervezte és lebonyolította a Szent Erzsébet-hódolatot.