Egyre inkább megy el a kedvem még a legolvashatóbbnak tűnő hírforrások sorainak böngészésétől is. Bárhogy is csűrjük, csavarjuk, a dolog lényege mindenhol a megfelelően kozmetikázott hazugság.
Igazat – politikusok tekintetében emberi szemetet emlegetni nem szabad, mert az súlyosan sértene bizonyos érdekeket, aminek köszönhetően az eddigi „haszon” egyszeriben pótolhatatlan hiánnyá változna. Pótolhatatlant írtam, pedig csak a hazugok világának lenne pótolhatatlan, mert a nagy ilyen-olyan érdek mentén végzett áldozatos hazudozásuk közben elfelejtettek dolgozni, illetve, hogy pontos legyek, elfelejtettek olyan munkát végezni, aminek a célja emberi tevékenységgel hozzájárulni a természet teremtő erejéhez.
A lényege az ilyen munkának, hogy nem az emberek által egymás kirablására kitalált „értékeinek” kedvéért kell azt végezni, hanem annak érdekében, hogy ma és a jövőben is ezen a világon az emberi teremtmények jól érezzék magukat. Ez a jó érzés természetesen sokféle módon előidézhető, egy azonban bizonyos: hazugságokkal legalább annyi kár és szenvedés okozható, mint jó érzés, vagy pontosabban inkább sikerről beszélnék, és a jót, mint fogalmat a hazugságok kapcsán el is felejthetnénk. Senki sem meri megnevezni ennek az eltévelyedett, a XX. század óta veszélyesen terjedő hamis és álságos eszmének a forrását és eredetét. Bizony barátaim, ez nem más, mint a Biblia.
No nem annak egésze, pusztán csak egy szűk fejezete, amiben az eszmefuttatás kiötlője megörökíti a gazda meggazdagodásának alapjait. Ebben a részben kiderül, hogy aki dolgozik és a reá bízott pénzt munkájával és takarékosságával akarja jól gondozni, az egy becstelen, ostoba, alávaló, hanyag ember, mert munka és takarékosság helyett okosabban tette volna, ha a pénzt egy bankárra bízza, mert a banki kamat több nyereséget „termett” volna, mint bármilyen munka és takarékosság. A másik véglet ugyanebben az összefüggésben az, amikor valaki megtöbbszörözi a reá bízott összeget ugyanazon idő alatt. Ez a szolga a jó és követni való szolga, mert egy talentumból ötöt „csinált”.
Azt már a gondosan értékelő gazda nem is kutatja, hogy hogyan, milyen módon érte el szolgája eme csodálatos eredményt… Dolgozott, vagy csalhatott, lophatott és akár ölhetett is az ötszörözés érdekében – kit érdekel – a lényeg az eredmény, az öt talentum. Amíg az emberi társadalom nem látja be, hogy az ilyen eszmei alapnak az égvilágon semmi köze a kereszténység alapjának és megteremtőjének életvitelében és tetteiben rejlő eszmékhez, addig ez a fajta gondolkodás és társadalomépítés nem lesz semmi másra jó és használható, mint a csalás, a lopás, a háborúzás és a hatalom érdekében elkövetett legszélsőségesebb magatartási formák fenntartására és elterjesztésére.
Mindenhogyan nevezhetjük az eme eszmék uralma alatt eltelt időt a rabszolgatartástól a feudalizmuson és a kapitalizmuson és kommunizmuson keresztül az ilyen-olyan demokráciákig, azért a lényeg az egy és ugyanazon erkölcsi alap marad, ami az 500%-os haszonkulcsot megtűri az elfogadható elvek táborában. Amíg az emberiség ezt az alaptételt és az azt képviselő agyi sérültjeit ki nem kezeli, addig a rablás lesz a fő elv minden kísérőjelenségével és Jézus Krisztust és a vele megfogalmazott áldozatos létet lassan még a káprázatok termeiből is ki fogják üldözni, mert tudják, hogy ez az az eszme, ami képes az 500-ak elsöprésére, a hatalmak és hatalmasok egyenlők közé degradálására, és a teremtő munka létfenntartó világának megteremtésére, ahol a haszon , a mai értelemben vett haszon a legsúlyosabb bűnök egyikévé fog válni.
