Január 10-én a Minority SafePack szervezői benyújtották az Európai Bizottsághoz a nemzeti kisebbségek védelméről szóló javaslatcsomagot, így újabb szakaszába lépett a Felvidéken is közel 70 ezer aláírással támogatott európai polgári kezdeményezés. De mit jelent ez pontosan, mi következik most, mire számíthatunk a lehetséges eredmények tekintetében és milyen hatással lehet a kezdeményezés a nemzeti kisebbségek európai uniós védelmére?
Előzmények
Még 2018 áprilisában történelmi sikert ér el a Minority SafePack, ugyanis több mint 1,3 millió támogató nyilatkozat gyűlt össze a kezdeményezés mellett. Az aláírásgyűjtés Felvidéken is rendkívül népszerű volt, közel 70 ezren támogatták a kezdeményezést. Az aláírások tagállami hitelesítése 2018 júliusában véget ért, és a szervezők közölték, hogy elegendő számú, 1 128 385 hiteles támogató nyilatkozat gyűlt össze a kezdeményezés mellett. Ezzel a Minority SafePack az aláírásgyűjtést sikerrel teljesítő ötödik polgári kezdeményezés. Ennek ellenére a javaslat Bizottsághoz történő benyújtására csupán másfél év múlva, 2020 januárjában került sor.
Felmerül a kérdés, hogy miért kellett ennyit várni a kezdeményezés élesítésére a sikeres aláírásgyűjtés után?
Az európai polgári kezdeményezésről szóló rendelet nem állapít meg határidőt a kezdeményezés tagállami hitelességi vizsgálatokat követő, Bizottsághoz történő benyújtására. Ezt használta ki a Minority SafePacket életre hívó Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN), amikor a szervezet küldöttgyűlése 2018 júniusi kongresszusi határozatával felhatalmazta elnökségét arra, hogy a kezdeményezés szervezőivel találja meg a legmegfelelőbb pillanatot a Minority SafePack Bizottsághoz történő benyújtására az érdemi jogalkotási folyamat elindítása érdekében.
Ahogy arról korábban portálunkon olvashattak, a 2018 őszén a szervezők találkozót kértek a Bizottságtól a kezdeményezés megvitatása céljából, azonban Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság akkori elnöke elutasította ezt a megkeresést.
Ekkor döntöttek úgy a szervezők, hogy a kezdeményezés benyújtásával inkább megvárják a 2019. évi európai parlamenti választások után felálló új Bizottságot. Az Ursula von der Leyen vezette új adminisztráció december elején lépett hivatalba. A szervezők a kezdeményezés benyújtását a Bizottság kérésére végül januárra halasztották (arra való hivatkozással, hogy az új adminisztráció hivatalba lépése okozta teendők miatt nem maradna kellő idejük a kezdeményezés megvizsgálására).
Bár az elmúlt másfél év során keveset hallottunk az ügyről, a kezdeményezés szervezői ez idő alatt is dolgoztak a javaslat végső sikere elősegítése érdekében. Egyrészt összeállt egy jogászokból álló nemzetközi szakértői csoport, hogy szövegszerű javaslatokat dolgozzon ki a Bizottság részére. Másrészt a FUEN jelentős lobbitevékenységet fejtett ki az elmúlt időszakban az Európai Parlamentben és a tagállami kormányok képviselőinél egyaránt. A kezdeményezéshez a jogalkotási folyamat során szükséges a többség támogatása, ezért különösen fontos, hogy a Minority SafePack megszerezze a tagállamok támogatását.
Mi következik most?
A Minority SafePack sikerre vitelével kapcsolatos munka első felét az aláírások összegyűjtésével teljesítettük, ezzel nagyon fontos legitimációt biztosítva a kezdeményezésnek. Az ügy most az uniós intézmények elé került, ezzel kezdetét vette a Minority SafePack sikerre vitelével kapcsolatos munka második szakasza.
- A kezdeményezés benyújtását követő egy hónapon belül (várhatóan február elején) a Bizottság személyes találkozón fogadja a szervezőket a kezdeményezés célkitűzéseinek részletes ismertetése érdekében. Ekkor kerül sor a FUEN szakértői által kidolgozott szövegszerű jogszabályjavaslatok bemutatására is.
- A Bizottságnak fél éve lesz válaszolni a kezdeményezésre. A Bizottság nem köteles jogalkotási javaslatot benyújtani, de köteles ismertetni a javaslattal kapcsolatos jogi és politikai következtetéseit, illetve nyilatkozni arról, hogy kíván-e benyújtani jogalkotási javaslatot.
- A kezdeményezést – a benyújtását követő három hónapon belül – egy nyilvános meghallgatás keretén belül az Európai Parlament is megvitatja. Ezt követően a Parlament plenáris vitát tart a kezdeményezésről, melynek eredményeként állásfoglalást fogadhat el a javaslatról. Egy ilyen támogató határozat további politikai nyomást jelenthet a Bizottság számára, hogy tegyen a szervezők javaslatának megfelelő jogalkotási lépéseket. A Parlament a Bizottságnak a kezdeményezéssel kapcsolatban tervezett lépéseit is értékelni fogja, és amennyiben a Bizottság nem terjeszt elő megfelelő javaslatot, a Parlament tagjainak többségével maga is felkérheti a Bizottságot jogalkotási javaslat előterjesztésére.
Mit várhatunk a Minority SafePacktől?
Ideális esetben a Bizottság a kezdeményezők által benyújtott valamennyi javaslat tekintetében (a Minority SafePack egy kilenc javaslatot tartalmazó csomag) megindítja a jogalkotási eljárást, alapul véve a szakértői csoport által kidolgozott jogszabályjavaslatokat. Reálisan tekintve erre azonban kevés az esély, különös tekintettel a polgári kezdeményezések eddigi eredménytelenségére.
Eddig ugyanis egyetlen polgári kezdeményezés sem végződött olyan jogalkotási javaslattal, amely megfelelt volna a szervezők előterjesztésének.
Több okunk van ugyanakkor feltételezni, hogy a Minority SafePack nem csupán az uniós kisebbségvédelemben, de az európai polgári kezdeményezések vonatkozásában is mérföldkövet jelenthet.
Először is, a Minority SafePack éppen a javaslatcsomag jellege miatt – jogi értelemben véve – akár csak egyetlen részjavaslat elfogadásával is sikeres lehet. Politikai értelemben ennél sokkal többre vágyunk, de vélhetően a következő hónapok tárgyalásai és meghallgatásai során fog eldőlni, hogy a szervezők által megfogalmazott javaslatok közül a Bizottság mennyit tart összeegyeztethetőnek az uniós jogrenddel, másfelől ezek közül hány javaslat vonatkozásában fogalmaz meg politikai természetű fenntartásokat.
Másodsorban, az is pozitív hatással lehet a Minority SafePack végkimenetelére, hogy a Bizottságon van egyfajta politikai nyomás az európai polgári kezdeményezés intézményébe vetett bizalom helyreállításával kapcsolatban.
E tekintetben különösen fontos lenne, hogy végre legyen egy olyan kezdeményezés, amely teljes sikert ér el, vagyis amelynek eredményeként a szervezők által megfogalmazott javaslatnak megfelelő jogalkotási javaslatot terjeszt elő a Bizottság. A polgári kezdeményezés működésével kapcsolatban az elmúlt években több kritika érte az Európai Uniót, aminek hatására módosították az európai polgári kezdeményezésről szóló rendeletet is. Az új rendelet 2020. január 1-én lépett hatályba, ezért a Bizottságnak különösen hasznos lenne, ha nem sokkal a változások átültetése után tényleges eredményeket tudna felmutatni.
Ezen felül a közelmúltban az Európai Parlamentben is többször sikerült tematizálni a nemzeti kisebbségek védelmét (gondoljunk csak a Csáky Pál nevéhez fűződő, őshonos kisebbségekről szóló 2018-as európai parlamenti állásfoglalásra, vagy a Nagy József által kidolgozott és sikerre vitt kisebbségi jogminimumra), amelyek szintén pozitív hatással lehetnek a Minority SafePack politikai megítélésére.
A kérdés tehát reális megközelítésben az, hogy a kezdeményezés szervezői hány jogalkotási javaslat beterjesztését tudják elérni a Bizottsággal folytatott tárgyalások során, illetve milyen politikai támogatást tudnak szerezni a kezdeményezésnek az Európai Parlamentben és a tagállami kormányoknál?
Lehet-e a Minority SafePack mérföldkő az uniós kisebbségvédelemben?
A legfontosabb kérdés mégis az, hogy képes lesz-e a Minorty SafePack érzékelhető hatást elérni a nemzeti kisebbségek európai uniós védelmében. A Minority SafePack már most történelmi jelentőséggel bír a kisebbségi érdekérvényesítés tekintetében, hiszen az uniós jogrendszerben a jogalkotás megindítására kizárólagosan jogosult Európai Bizottság korábban soha sem tűzte napirendjére a nemzeti kisebbségek védelmét. Okkal feltételezhetjük, hogy erre jó ideig továbbra sem került volna sor, azonban
a Minority SafePack aláírásgyűjtésének sikerével az uniós polgárok rákényszerítették a testületet arra, hogy foglalkozzon a kérdéssel.
Ami pedig a nemzeti kisebbségek védelmével kapcsolatos uniós jogalkotást illeti, az Európai Törvényszék – a Románia által a Minority SafePack nyilvántartásba vételét megtámadó ügyben hozott ítéletében – megállapította, hogy a Bizottság nyújthat be a nemzeti és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek védelmének növelését célzó, az Unió fellépését a hatásköre alá tartozó területeken kiegészítő jogalkotási javaslatot. Ezzel a bíróság fontos hivatkozási alapot biztosított a jogalkotás megindításával kapcsolatos jövőbeli érvekkel szemben, megnyitva az utat a kisebbségvédelmi tárgyú európai uniós jogalkotás előtt.
Összességében véve tehát a Minority SafePack jó esélyekkel vág neki az uniós intézmények előtti eljárásnak, hiszen legfőbb legitimációs ereje éppen a több mint egymillió uniós polgár támogató nyilatkozatában rejlik. A javaslatcsomagról szóló tárgyalások és meghallgatások sikere azonban nagyban függ attól, hogy a következő hónapokban milyen politikai támogatást tudunk kiharcolni a felvidéki magyarok által is támogatott kezdeményezésnek.
(A szerző jogász, az MKP korábbi európai parlamenti képviselőjelöltje, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézetének kutatója)
