Casciai Szent Rita (1381 – 1447) szerzetesnőt a reménytelen ügyek, a kétségbeejtő helyzetbe került emberek megsegítőjeként, továbbá a meddőség és az anyaság védőszentjeként ünnepli a katolikus egyház május 22-én. Nagy türelme, reménykedése és hite tette kezdettől fogva kiemelkedővé környezetében, melyet az élete során megtapasztalt nehézségeken keresztül mindig felmutatott. Művészeti jelképe a rózsák, amelyeket ünnepén megáldanak.
A szentként tisztelt szerzetesnő, az itáliai Cascia városában született és élt. Szüleinek évekig tartó imádsága után Rita születését égi hang jelezte: azt kérte, hogy a születendő kisleányt Ritának, igazgyöngynek nevezzék. Hegyek között fekvő kis birtokukon egyszerűségben és istenfélelemben nevelték. Gyermek- és ifjúkorát a szülei iránti teljes engedelmesség, akaratának állandó föláldozása és a fáradságos napi munka jellemezte.
A kor szokása szerint fiatalon férjhez adták hozzá nem illő, erőszakos emberhez. A tőle elszenvedett sérelmeket megadóan tűrte egy feltétellel, hogy templomba járhasson. Szelídsége férjét is megtérítette. Ezt követően szépen éltek, mígnem férjét egy viszály alkalmával megölték. Fiai bosszút esküdtek a hely szokásai szerint. A következő próbatételt kiengesztelésük jelentette, amit a temetés alkalmával meg is tettek. Egy év múlva két fia is meghalt, ismeretlen okból.
Szent Rita sírja a casciai Szent Rita-bazilikában (Fotó: wikipedia)
Ezután zárdába szeretett volna vonulni, régi álma szerint, amit csak nagy nehézségek árán ért el. Özvegysége miatt háromszor visszautasították, de csoda folytán mégis belépett a Mária Magdolna Ágoston-rendi szerzetesközösségbe. A nővérek közül is kitűnt türelmével, legyen a feladat akár egy kiszáradt növény öntözése. Azért imádkozott, hogy részt vehessen Jézus szenvedéseiben. A hit szerint egy ima alkalmával tövis fúródott a homlokába Jézus töviskoszorújából. Ez elmérgesedett, ezért életének következő 15 évét elkülönítve töltötte. A romolhatatlan szentek egyike. Halála után testét nem temették el, mert az nem indult romlásnak. Koporsóját a mai napig a casciai Szent Rita-bazilikában őrzik.
Magyarországi kegyhelye Budapesten a Szent Rita-kápolnában található (VIII. ker. Kun u. 5.), felvidéki kegyhelye pedig Nagymagyaron.
Élete során és halála után is több csodatételt tapasztaltak. Halála napján búcsút tartanak kegyhelyein. A köszönetmondó márványtáblák mai napig élő áldásos működését jelzik a katolikus hívők számára.
Szent Rita-kápolna Budapesten, a Kun utcában (Fotó: Hujber Tünde/wikipedia))
Ünnepén a katolikus templomokba rózsát visznek a hívek, amit a lelkiatyák a szentmisén megáldanak tiszteletére. A szőgyéni Nagyboldogasszony-templomban Farkas Zsolt esperesplébános emlékezett a szentre. Az Evangéliumhoz kapcsolódva kiemelte Szent Rita erényeit, a lelki erősséget, a hűséget, a megbocsájtást, a türelmet, a kitartást, azokat az erőfeszítéseket, melyek a mély hitben gyökereznek, majd megáldotta a rózsákat, melyet a hívek hazavittek otthonaikba.
A régi hagyomány alapján a megszentelt szirmokat nagyanyáink, anyáink az imakönyvekben, szent könyvekben őrizték és imádkoztak Szent Ritához családjuk boldogulásáért. A katolikus egyházban ma is népszerű szent közbenjárását kérve, legyenek áldottak a családok, társadalmunk legjelentősebb alapillérei.
Ima Szent Rita közbenjárásáért:
„Urunk, Istenünk, tölts el minket a kereszt bölcsességével és erejével, amellyel Szent Ritát gazdagon elhalmoztad. Add, hogy megpróbáltatásainkat a szenvedő Krisztussal együtt viseljük el, így az ő húsvéti misztériumát egyre bensőségesebben átélhessük. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységbe, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.”
