Minap csörög a telefonom. Egy kedves ismerősöm hív. Pár napja kötött házasságot, épp gratulálni készülök neki, amikor halkra vált a hangja. Valami baj lehet? Elkezdi mondani a történetét. Elmondom hát, hadd hallják mások is (a neveket fiktív nevekre cserélem).
Egy határ menti kisvárosban élnek. Házasságkötésüket a szomszédos magyarországi városban ejtették meg. Annak rendje és módja szerint meg is kapták a dokumentumot, a magyarországi házassági anyakönyvi kivonatot (tegyem hozzá, hogy alapból háromnyelvű dokumentum: magyar, angol, francia). A dokumentum tanúsága szerint a férj, Kovács Ferenc megtartja az eredeti nevét, a feleség pedig a következő formában használja majd: Kovácsné Kiss Erika.
A törvénytisztelő ifjú házasok annak rendje és módja szerint a dokumentummal és annak fordításával besétáltak a lakhelyük szerinti (szlovákiai) anyakönyvi hivatalba. Itt, a törvénynek megfelelően elkészítik a házasságkötési iratot (Zápis o uzavretí manžeľtsva), majd ezt elküldik a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumába, a Különleges Anyakönyvek osztályára. A „belügyi anyakönyv bejegyzi a házasságkötést, és ki is adja a szlovák házasságkötési anyakönyvi kivonatot. Meg is jött a „honosított”, szlovákiai házasságkötési dokumentum, amolyan belügyes módszerrel.
A dokumentumban ugyanis a Kovácsné Kiss Erika helyett a Kovácsová Kiss Erika név szerepel! Hoppá! A felek a Kovácsné Kiss Erika névben egyeztek meg, a magyarországi dokumentum, annak fordítása, a szlovákiai városi anyakönyvi irat mind-mind ezt tartalmazza. Milyen jogon írja felül a belügyi különleges anyakönyv egy személy nevét? Önkényes lépésről lenne szó, vagy csak a „véletlen tévedés”?
Remélem, hamarosan kiderül, hiszen megkerestem a jogsegélyszolgálatot, és vállalták az ügyet.
Addig pedig gondolkodhatunk azon, hogy ha Sum Jangot elvenné feleségül Jack Smith (aki szlovák állampolgár), ugyan milyen formában jegyeznék be a Smith Sum Jangot?!
