Rémhírt fogok terjeszteni az alábbi sorokban, mert meg vagyok rémülve mindazoktól, amiket hallottam, tapasztaltam pár felvidéki kistelepülésen az elmúlt napokban.
A történet lényege, hogy a községi hivatalok népszámlálási koordinátorainak két nyilvántartást mosott, gyúrt, eszkábált össze a statisztikai hivatal. Az egyik nyilvántartás természetszerűleg a helyi hivatal nyilvántartása az állandó, illetve átmeneti lakhellyel rendelkező polgárokról, a másik viszont egy „evidencia fyzických osob”, azaz természetes személyek nyilvántartása, amelyet az állam vezet valahol, és ezt most elővette a népek megszámlálásának „elősegítése” érdekében.
Ebből a két adathalmazból lett egy egész, amely viszont így botrányos helyzetet okoz sok helyen, ugyanis látva a rendszert, az ember azonnal a demokratapárti USA-ban találja magát. Az állami listákon ugyanis olyan személyek (illetve azok születési számai) szerepelnek nem kis mennyiségben, akik 105, 110 évesek, de a rekorder eddig egy 117 éves „élőholt” lélek!
Az ilyen nem létező (valójában elhunyt) személyek – tapasztalataim szerint – kb. 7-15%-át teszik ki a fenti módon összerakott lakossági nyilvántartásnak.
A községi koordinátorok tanácstalanok, mert nem tudnak mit kezdeni ezzel a helyzettel, viszont ők nyilvánosan nem emelhetik fel a szavukat, hiszen ilyen-olyan titoktartási és egyéb jogi kötelezettségekkel ezt az állam – előre jól megfontolt szándékkal – meggátolta. Rémisztő ez a síri csend a probléma körül.
Mondanom sem kell, hogy ha ez az állapot így marad a végső összegzésnél, akkor mit jelent ez olyan szórványtelepüléseken, ahol életbevágóan fontos lenne a 20%-os arány megtartása a törvényből adódó jogaink miatt. Ugyanilyen fontos ez az állapot a lélektani, 50%-os határ megtartása esetében. Abban az esetben, ha ez a kb. 7-15%-ot kitevő „szellemlakosság” bent marad a nyilvántartásban, bizony képtelenség lesz valós, igaz eredményt várnunk a statisztikai hivataltól.
Valósak lesznek a magyarság statisztikai arányai a felvidéki településeinken? – ez itt tehát a rémült kérdés.
Több évtizedes közéleti tapasztalatom, hogy ha valamit el akarsz érni, akkor ahhoz a nyilvánosság ereje szükséges. Tisztelettel felszólítom tehát az éppen megalakuló magyar Szövetség elődpártjainak elnökeit és szakpolitikusait, hogy nézzenek utána ennek az általam tapasztalt anomáliának, de ha lehet, minél gyorsabban.
Javaslom, sőt kérem őket, hogy keressenek fel minél több népszámlálási koordinátort a magyar településeinken és ellenőrizzék le ezt a hírt, hogy valóban ilyen rémes-e a helyzet az egész magyar Felvidéken, s ha igen, tegyék a dolgukat.
Köszönjük, köszönöm.
A szerző az MKP nemzetstratégiai bizottságának elnöke.
(Papp Sándor/Felvidék.ma)
