A mögöttünk maradt hét pandémia mellett legfontosabb eseményéről, Fülöp herceg haláláról, illetve méltatásáról a brit és a világsajtó, a BBC és más médiumok nagy terjedelemben írnak, szólnak. Ezek között szemlézünk.
Egyházi vezetők is méltatják Fülöp herceget
Kétségtelen, hogy a pandémia az első számú téma a világsajtóban. Rögtön utána viszont az angol királyi pár és ház életében bekövetkezett szomorú esemény a második világtéma: pénteken hajnalban csendesen elpihent II. Erzsébet brit uralkodó férje, Fülöp herceg. Nemsokára lett volna 100 esztendős. A BBC pénteken, s azóta is részletesen bemutatja Edinburgh hercegének életútját, emlékező kortársak, katonák, írók, történészek, politikusok, lovag dámák méltatják azt a szolgálatot, amit Nagy-Britanniáért és a brit koronáért tett. A méltatások között számos egyházi is szerepel.
Justin Welby, Canterbury érseke így fogalmaz:
Fülöp herceg képes volt arra, hogy mások érdekeit folyamatosan a sajátjai elé helyezze, s így az emberszeretet meggyőzően nemes példáját hagyta hátra.
Az Angol Egyház főpapja felidézte a II. világháborúban tanúsított helytállását a haditengerészetnél, amivel tiszttársai megbecsülését is kivívta. Welby érsek úgy emlékezik, hogy valahányszor találkoztak, a derű és az életöröm sugárzott róla, s nagyszerű képessége volt ahhoz, hogy az emberekkel megtalálja azonnal a közös hangot. „Imádkozom azért, hogy példakép legyen helytállása” – nyilatkozta a Christian Today-nek az érsek.
York érseke, Stephen Cottrell szerint a királyi pár házasságát mély és őszinte barátság, szeretet, tisztelet hatotta át, és közös hitük Jézus Krisztusban kötötte őket erősen össze. Fülöp herceg egész élete szolgálat volt: hazájáért, a királynőért és családjáért.
„Fülöp életének a középpontjában Jézus Krisztus állt, Ő formálta azzá, akivé vált” – fogalmazott az érsek.
John Davies, Wales érseke szerint Fülöp feladta saját terveit és karrierjét a brit korona és királynő társa szolgálatáért. „Hullámtörő szikla” volt II. Erzsébet királynő mellett. Megemlékezett a herceg 1984-ben megjelent könyvéről, amiben nyilvánosság elé került Fülöp és Michael Mann anglikán püspök eszmecseréje fontos teológiai kérdésekről. A herceg és a királynő építő bírálata segítette szolgálatában a püspököt.
Az Angliai Egyesült Református Egyház kondoleáló állásfoglalásában így fogalmaz: „Sokan, akik ismerték Edinburgh hercegét, tanúskodhatnak hitének mélységéről és teológiai ismereteiről. A görög szerzetesek hona, az Athosz-hegy rendszeres látogatója és a prédikátorok lelkes kérdezője volt. Hite sokkal több volt, mint vasárnapi névleges keresztyénség” (olvasható a www.churchtimes.co.uk április 9-i számában).
A református állásfoglalás így folytatja: „Kifinomult és őszinte beszédéről volt ismert, aki mindig egy lépéssel a királynő mögött állt, felesége határozott támogatójaként. Energikus sportember, elkötelezett természetvédő is volt, a jellem erejével biztosította a királyi háznak az állandóságot a változó és nehéz időkben.”
Mini protestáns családtörténet európai összefüggésekkel
Mi kötötte őt az Athosz-hegyhez? Gyermekkora és keresztsége. Ugyanis Korfu görög szigeten született, ottani családi kastélyukban, mivel édesapja András, Görögország és Dánia hercege volt, görög ortodox, így az ottani egyházban keresztelték meg. Édesanyja, Battenbergi Alíz dán protestáns hercegnő volt, a Rajna-Hesseni Sándor herceg leánya. Ugyanúgy, ahogyan II. Erzsébetnél, férjénél, Fülöp hercegnél is roppant érdekes sajátosság, hogy német királyi felmenők kerültek személyükön keresztül a brit trónra. Fülöp akkor tért át az Angol Egyházba, vált formálisan és ténylegesen is protestánssá, amikor 1947-ben készült házasságra lépni Erzsébettel. Az átkeresztelkedést felnőtt keresztség formájában az akkori anglikán egyházfő, Geoffrey Fisher canterbury érsek végezte a Lambeth palota kastélykápolnájában.
A Keresztyén-Zsidó Tanács nagyrabecsülő tiszteletét fejezte ki részvétüzenetében, hangsúlyozva:
Fülöp herceg és a királyi család jelentősen hozzájárult a zsidók és keresztyének közötti kapcsolatok helyreállításhoz, nem csak Angliában.
Fülöp herceget a John Templeton Alapítvány „hosszú éveken át a Templeton-díj nagy barátjaként” jellemezte. Az első díjat 1973-ban ő adta át Kalkuttai Teréz anyának, és továbbra is helyet adott a windsori kastélyban vagy a Buckingham-palotában tartott magánünnepségeknek. A Templeton-díj még a Nobel-díjnál is magasabb dotációval, az évente odaítélt díjjal 1 millió dollár támogatás is jár.
Amikor a díjat Teréz anyának szándékozták odaítélni, Fülöp herceg indoklásában ezt írta: „Első látásra az a gondolat, hogy ez a díj képes lehet bármit is tenni a vallásért, kissé abszurdnak tűnt. De tiszteletben tartottam Templeton úr javaslatát, ám kételkedtem abban, hogy működni fog. Valójában Teréz anya volt az, aki azzá tette ezt a díjat, aminek tervezték.”
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
