Miközben Brüsszel álszent módon a jogállamiságról és a korrupcióról papolva nem szűnik meg aggodalmaskodni, mélyen hallgat arról, hogy néha bizony illő lenne nemcsak a más, hanem a saját háza előtt is sepregetni. Még Věra Jourová, az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős biztosa sem kezdett a tőle megszokott módon siránkozni azon, hogy miközben a világ az oltással próbálja legyőzni a járványt, Stella Kyriakides, az Európai Unió egészségügyi biztosa a gyanú szerint nem restellt jókora hasznot húzni a helyzetből.
Legalábbis erre enged következtetni az a családi számláján rejtélyes módon nemrég megjelent 4 millió euró, amellyel képtelen elszámolni. A feltételezések szerint ez a pénz állhat annak a hátterében, hogy miért kötött az Európai Unió kedvezőtlen szerződéseket a gyógyszergyártókkal. A pénz az állami tulajdonban lévő Ciprusi Szövetkezeti Bank révén érkezett a családi számlára, kölcsön címén, viszont ekkora összegnek nem tudnak fedezetet biztosítani, a ciprusi sajtó pedig – ahol a leginkább ismerik a biztos asszonyt – passzív korrupcióról beszél.
Kyriakides viszont azt állítja, hogy ennek a pénznek a világon semmi köze az uniós vakcinaszerződésekhez,
holott a vesztegetési pénzt állítólag az oltóanyaggyártó cégek adták össze, hogy a velük között szerződések, melyeket Stella Kyriakides látott el a kézjegyével, számukra a lehető legelőnyösebb feltételeket tartalmazzák, például következmények nélkül hagyják az akadozó vakcinaszállítást.
Kyriakides asszony ráadásul nem először húzna hasznot mások bajából. Cipruson ugyanis az onkológiai ellátásokat évekkel ezelőtt privatizálták, aminek nyomán hamarosan egekbe szöktek az árak, s ebben ciprusi sajtóhírek szerint központi szerepet játszott Stella Kyriakides és a családja. Amikor a ciprusi parlament elé került a botrány, egyedül ő szavazott arra, hogy ne csökkenjenek az árak.
Ízetlen dolog lenne azzal viccelődni, hogy a korrupcióellenes, jogállamiságot védő, még az uborka görbületét is akkurátosan meghatározó Európai Unió biztos, hogy keresve sem találhatott volna rátermettebb egészségügyi biztost Kyriakides asszonynál.
S az egészben még csak nem is az a legfelháborítóbb, ha neves elődjéhez hasonlóan Kyriakides is úgy vélte, hogy a pénznek nincs szaga, s ha egészségügyi biztosként az ilyen helyzeteket is szemrebbenés nélkül képes volt a saját meggazdagodására használni, hanem hogy a nagyon is kettős mércével mérő EU mélyen hallgat és igyekszik eltussolni az ügyet, s amennyiben az állítások igazak, lényegében falaz a járványon és a daganatos betegeken szemérmetlenül gazdagodó biztosnak.
Holott nem ártana tudatosítani, hogy nem a visszaélések feltárása és az ügyben érintettek megbüntetése, hanem az ilyen esetek következetes agyonhallgatása, szőnyeg alá söprése ássa alá végérvényesen az intézménybe vetett, amúgy sem túl szilárd bizalmat. Nem az ügyet napvilágra hozó magyarországi sajtóforrás perrel való fenyegetése, hanem a felmerült gyanú hiteles kivizsgálása, tisztázása lenne az egyedüli demokratikus megoldás a demokrácia elveinek betartására oly kínosan ügyelő brüsszeli bürokrácia részéről. Mert az ilyen égből pottyant, rejtélyes négymillió euró felett azért még az ilyen magas körökben sem szabadna csak úgy elsiklani…
(NZS/Felvidék.ma)
