Kétségtelenül egyre több nyílt vagy burkolt, tudatosított vagy rejtett veszélyforrással telítődik a földgolyó, napjaink világa, és a jövő. Lehet-e etikai, jogi, és egyéb eszközökkel kordában tartani, javunkat segítő funkciókban tartani, működtetni a digitális világ csúcstechnikáit, s ennek leggyorsabb rendszerét, a mesterséges intelligenciát, az AI-t? A Cyber Ethics, kiberetika svájci kézikönyve alapján próbáljuk értelmezni a kérdést és a közeljövő lehetőségeit.
A mesterséges szó tartalomváltozásai
Igen komoly etikai és jogi szabályozási kérdéseket vet fel a szó. Például: ha a fejlesztők hagyják, hogy a mesterséges intelligencia túlfejlődjön egy ponton, ez meghaladhatja a természetes alkotó, az ember intelligenciáját, mi történik ekkor? Mi van, ha az emberi akarattól független, szuverén döntéseket engednek hozni az AI-nek?
S ha eljön az a pillanat, amikor nem az ember kontrollálja majd a mesterséges intelligenciát, hanem az AI az embert?
Súlyos kérdések, amelyeknek a szabályozása nem tűr halasztást. Ezt a hozzáértők nagyon világosan látják, és próbálnak is megtenni mindent a pozitív kimenetért. Sokan félnek a gépi intelligenciára történő jövőbeli egyre nagyobb mértékű emberi ráutaltságtól, esetleges rászorultságtól. Már 2017-ben sorra jelentek meg angol és más nyelvű tanulmányok erről a témáról: Barátom az algoritmus. Sokakban kelt viszolygást maga a mesterséges szó. Önmagában a szó mindazt a jelentéstartalmat magában hordozza, ami a természetes ellentéte. És akkor elszabadul a fantázia. Hamis, színlelt, helytelen, utánzott, mesterkélt, és még sok egyéb negatív tartalom tapadhat hozzá.
A mesterséges termékekre, főként az élelmiszeriparban és a gyógyszeriparban, de már a szépségiparban is egyre inkább gyanakodva tekintünk. Ugyanakkor azt is tudatosítanunk kell, hogy az orvostudományban és más tudományágakban pozitív, élettámogató tartalmak is társulnak a szóhoz.
Vannak mesterséges, de működő szervek, művese, műszív, művégtagok, műfogak, melyek létfontosságú funkciókat képesek biztosítani az életben maradáshoz. Szemüvegek, lencsék, hallásjavító készülékek hasonló funkciót töltenek be. Tehát a mesterséges vagy mű szóval kapcsolatos asszociációink is revideálására, felülvizsgálatra szorulnak. Ez is etikai alapkérdés, hogy a fogalmi előítélteinket mennyire vagyunk, leszünk képesek felülírni? Ezért vannak, akik a mesterséges szó egyszerű innovatív helyettesítésével inkább az „új” szó használatát ajánlják, valahogy így: „új intelligencia”.
Intelligencia = cselekvésirányító képesség
A mesterséges intelligencia (AI) célja az emberi tevékenység céltudatos, gyors és memóriahatékony kiterjesztésének a segítése. Az intelligencia eredeti értelmében: az elvont és gyors kombinációkra képes gondolkodás, amiben a hatékony, meghatározott cél megvalósítására irányuló tevékenység a döntő.
Az intelligens ember az, aki ismereteit, tudását gyakorlatiasan képes cselekvésre átváltani, mozgósítani, alkalmazni. Mégpedig gyorsan. A célirányos emberi intelligencia alkalmazásának történelmileg sok formája alakult ki.
Például a közgazdaságtanban, a technológiában, a társadalmi alrendszerekben (pl. társadalombiztosítás). A mesterséges intelligencia ezt az őseredeti emberi képességet fantasztikus mértékben gyorsítja fel.
Az emberek és a mesterséges intelligencia erkölcsi párbeszéde a szeretet kultúrájáért
Antonio Sparado pápai tanácsadó már ott tart, hogy kibernetikus weboldalt működtet, amelyen megpróbálja az „új világot”, a kiberkorszakot etikailag szembesíteni a keresztyén erkölccsel és más humanista vagy világvallási erkölcsi nézetekkel. Azt ugyan nem tudhatjuk, hogy a mesterséges intelligencia laboratóriumaiban, mondjuk az USA-ban, Kínában, Oroszországban és másutt milyen kérdések, illetve programok foglalkoztatják a kutatókat. Elméletileg viszont
mindenütt szembesülnie kell a tudomány és az ipar fejlesztőinek azzal, hogy az önmagukat irányító eszközökbe életképes, életvédő morált tápláljanak be, melynek alapján jó döntéseket képesek hozni a helyes-helytelen, jó-rossz dilemmák esetén. A jövő mesterséges intelligenciája a gondolkodás mellett valószínűleg intelligensen vitatkozni is fog alkotóival.
Nem mindegy, hogy Kant „ne kívánd másnak, amit magadnak nem kívánsz” vagy Albert Schweitzer „élni-élni hagyni”, sőt éltetni típusú válaszok szellemében fognak döntéseket hozni a robotok vagy az AI.
Esetleg negatív programozottság sötét szellemében a gyűlölet legkülönfélébb és eszméletlenül gyors válaszait és akcióit fogalmazzák meg, léptetik életbe. Ez bizony a hamleti lenni-nem lenni alapvető sorsdilemma elé állíthatná az egész emberiséget. Ezért ma már Nr 1-es feladatok között van, hogy hatékony és pozitív kiberetikát sikerüljön működtetni a tervezők és megtervezett mesterséges intelligencia kölcsönös viszonyában. Kiberetikai konszonanciára, összhangra, harmóniára van szükség ember-AI viszonylatában.
Van, aki egyenesen arról értekezik az etikai AI-szakértők között, mit és hogyan kell betáplálni a mesterséges intelligenciába már ma annak érdekében, hogy a jövőben irgalmas szamaritánusként találkozzunk majd velük?
Érvényes ma is a példaadás, a minta fontossága ebben a tekintetben is, miként a családban, a nevelésben. A kiberetika svájci kézikönyve így fogalmaz: Nekünk, embereknek kell eldöntenünk, hogy milyen erkölcsöt élünk és milyen példát mutatunk. Ez meghatározó lesz az intelligens gépek számára is.
Az erőszak erőszakot szül, a szeretet szeretetet. Ez előre nem látható határok átlépését jelenti, követelheti meg pozitív és negatív értelemben embertől és AI-tól is. Talán egy művelt mesterséges intelligenciával együtt leszünk képesek túllépni önmagunkon és együtt növekedni erkölcsileg is a jó és a helyes keresése közben?
Amíg ez megvalósulhat, az emberi példaadás mindennél fontosabb. Képesek leszünk erre? Ez az óra kihívása és parancsa! Nincs időnk a hezitálásra, pozitíven, cselekvésorientáltan, azaz etikai mintaadó képességekkel kell(ene) élnie a mai generációknak. Az AI különben ránk gyorsulhat és ellenünkre léphet…
(Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma)
