A Via Nova Somorja Ifjúsági Csoport felháborítónak tartja, hogy Ivan Korčok diplomáciai botrányt próbál csinálni a Somorjáról Kitelepített Magyarok Emlékművének avatásán Kövér László által elmondott beszéd miatt, ahelyett, hogy szembenézne a történelmi tényekkel, és azon dolgozna, hogy végre törölje el a Beneši-dekrétumokat, hogy anyagilag és erkölcsileg kárpótolja a felvidéki magyarokat az 1945 és 1949 közti megaláztatásért.
A Somorjáról Kitelepített Magyarok Emlékművének megvalósításán szervezetünk 2016 vége óta dolgozik. A megvalósításához szükséges pénzt somorjai és más felvidéki városok polgárai, és tisztségviselői gyűjtötték össze, a körülötte lévő területet pedig Somorja városa rendezte, Nagyszombat megye támogatásával.
Az emlékmű a Somorjáról kitelepített magyaroknak állít emléket, és elsősorban a somorjai magyaroknak készült, de ez az emlékmű azoké a kitelepített és deportált magyar családoké is, akiknek a leszármazottai ma olyan településen élnek, ahol nincs — és a demográfia, valamit a jelenlegi vezetés miatt soha nem is lesz — hasonló emlékmű. Az avató-ünnepségen is jeleztük, hogy ez az emlékmű az ő kitelepített őseik szimbolikus együttérző átölelése is.
Egy ilyen emlékmű-avatáson nincs helye sem szlovák diplomatáknak, sem szlovák parlamenti képviselőnek.
A legkézenfekvőbb oka ennek az, hogy nem akartunk meghívni senkit sem közülük. Nem volt miért.
Meghívtuk a somorjai polgárokat, somorjai képviselő-testület minden tagját, az összes támogatót és Nagyszombat megye alelnökét.
A másik ok, hogy miért nincs helye egy kitelepítés-tematikájú emlékmű avatásán szlovák parlamenti képviselőknek, az sokkal egyértelműbb:
Még mindig érvényben vannak Beneš dekrétumai, s máig nem kértek bocsánatot hivatalos országgyűlési határozatban a magyarokat ért gyalázatért. Amíg ez nem történik meg, mi azt javasoljuk, hogy egyetlen magyar szervezésű rendezvényre se hívjanak meg közülük senkit, s egyetlen olyanra sem, melyet olyan település rendez, melyet magyar polgármester vezet.
Kövér Lászlót három dolog miatt hívtuk meg:
1. Azért, mert tiszteljük.
2. Azért, mert elmondott gondolataival nyomatékosította az emlékművünk üzenetét
3. S mert jelenléte miatt jóval nagyobb érdeklődés övezte az emlékmű-avatását, mely Lipcsey György, Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása.
Nyilvánvalóan Kövér László pl. a focipályán és egy étteremben is házelnök, így Somorján is az, de mi most az emlékmű avatás szónokaként hívtuk meg. Ráadásul a Magyarország Kormánya egy fillért sem adott az emlékmű elkészítéséhez (mert nem is kértünk), ráadásul az esemény szervezéséhez sincs semmi köze. Azt is mi szerveztük.
Nem mehetünk el szó nélkül Ivan Korčok Facebook- bejegyzései mellett, hisz a csütörtöki bejegyzés pontjait elküldte a magyar külügynek. Röviden reagálnánk mindkettőre.
Az első bejegyzés szerint nekik a békés szomszédi együttélés az, hogy a felvidéki magyar közösség maradjon csendben, felejtsük el a múltat, s nyeljük le, hogy még mindig a megerősített beneši elvek szerint tekintenek ránk. Ha pusztán emlékezünk a megtörtént eseményekre/tényekre (nem is azt követeljük, hogy kérjenek végre bocsánatot), az már a „békés időszak” megzavarásának számít. S ő beszél arról, hogy nekik ez fáj.
Zárójelben jegyeznénk meg, hogy a kisebbségi komplexusa kiváló jele, ha egy ilyen beszédet „odkaz”-nak és „poucenie”-nek hall ki a miniszter (azaz üzengetésnek és leckének), ráadásul a hibával való szembenézés helyett ez mind menekülési önvédelmi mechanizmus: visszatámadás, tagadás, projektálás.
A másik bejegyzés mellett sem mehetünk el szó nélkül.
Az 1. pontnál azt írja, hogy a szlovák kormány és a kormánykoalíció pártjai különböző módon ítélik meg a kitelepítések témáját. Érdekelne minket, hogy az meg hogy lehet, hiszen ezek történelmi tények. Feketén fehéren visszakövethetőek. A holokauszt témáját is különböző módon ítélik meg? Vagy a németek kitelepítését is?
2. Itt a miniszter azt írja, hogy csak reagál. Mire is? Mi is a baj Kövér László beszédével? Mert azt még egyik hosszúra nyúlt bejegyzésében sem sikerült kifejtenie. S arra miért nem reagált, hogy emlékművet avattunk Somorján? Hogy együttérez azokkal, a sokszor 8-10 tagú, nagyszülőkkel kiegészült családokkal, akiket mínusz 20 fokban marhavagonokba pakoltak, a csehországi piacokon kiállították őket, mint az állatokat, s válogattak közülük, mint a rabszolgák között? S miért nem tesz meg mindent, hogy a 2021-ben megszületett felvidéki magyar gyerekek ne háborús bűnösökként szülessenek meg?
3. Szerinte az ő országa nem Felvidék, hanem Szlovákia. Szerintünk pedig Felvidék nem Szlovákia. . Ahogy Dénesdtorcsmisérd sem Dunajská Lužná, Túrócszentmárton sem Martin, Liptószentmiklós sem Liptovský Mikulás, vagy pl. Sároseperjes sem Prešov. Ahogy Esztergom, sem Ostrihom, Pécs sem Pätkostolie és Szeged sem Segedín.
Természetesen tudjuk, hogy olyan ország, hogy Felvidék nem létezik (egyelőre), de hogy ki mit hogyan nevez az mindenkinek a maga dolga. Ezért tiszteletben tartjuk, hogy ő Szlovákiának hívja a hazáját, ahol él, de ő pedig tartsa tiszteletben, hogy mi, és még több százezer magyar testvérünk Felvidéket használunk, s fogunk továbbra is használni. Egyre többen és egyre gyakrabban. Ideje lesz ebbe beletörődni.
4. Korčok miniszter leckéztetésről beszél, miközben mi megemlékezésről, a történelmi eseményeinkről, tényekről. Itt összemossa a kitelepítéseket az országhatárok revíziójával, amiről itt nem volt szó, A Házelnök úr beszéde nem Trianon igazságtalanságáról szólt elsősorban. De ha már itt tartunk, 2021-ben senki sem vonja kétségbe, hogy a 19.-20- századi nemzetébredési időszaka után ne lenne joguk a szlovákoknak saját államhoz. A gond azzal van, ahogy ezt elérték. Mert amíg a mai szlovákok nem ismerik el, hogy Benešék HAMIS adatokat juttattak el a békekonferenciára és így kaptak meg színtiszta magyar lakossággal rendelkező területeket Csehszlovákia létrejöttekor, addig nem tudjuk értelmezni az őszinte párbeszédre való felkérést.
5. Ez a pont a legfelháborítóbb. Ki kérte, hogy ne nyissunk meg érzékeny témákat? Igenis nyissuk meg. Igenis beszéljük át, szakemberek a szakemberekkel. Történészek a történészekkel. S ébredjenek végre rá, hogy ha a Magyar Királyságban a szlovákokkal rosszul bántak volna, akkor ma nem lennének szlovákok. Nyissuk meg a kényes kérdéseket és vessük össze őket. Nyissuk meg akár a csernovai sortűz témáját, de ugyanúgy az 1913-ban megjelent a Magyar Szent Korona Országainak az utolsó hivatalos helységnévtárát, melyek közt volt radikális változtatás is és a községek alapítását, történetét gyakran teljesen figyelmen kívül hagyó torzítással. Bár az is igaz, hogy nem adtak teljes mértékben szlovák lakosságú falvaknak olyan nevet, hogy Szécsényifalva, Kossuthfalva, Grünwaldfalva. (De 1948 után színtiszta magyar településeknek adtak neveztek el Hurbanovo, Štúrovo, Gabčíkovo, stb. nevet. Vagy beszéljünk az Apponyi-féle törvényekről. Korčok miniszter elolvasta őket? Tudja mit mondott róluk Miroslav Kusý professzor úr? Azt, hogy gróf Apponyi Albert „elnyomó” iskolatörvényei egyáltalán nem említhetők egy lapon mindazzal, amilyen brutalitással 1945 után elűzték otthonaikból és kitelepítettük az itteni magyarok tízezreit.
6. Azt írja a miniszter, hogy ő kész bármikor beszélni a kényes kérdésekről, de ezt ne nyilvános üzengetéssel, előadásokban (??) tegyük. Mondja ezt pont ő, aki Kövér házelnök úr beszédére a Facebookon reagált. Ha baja volt Kövér beszédével, miért nem hívta fel pl. személyesen telefonon? Amit ő csinál, az nem provokáció, ő csak reagál, szerinte a magyar fél provokál azzal, hogy megemlékezik csendben, azzal, hogy a somorjaiak emléket állítanak megszégyenített és megalázott szeretteiknek.
De a legfontosabb, hogy a miniszter tényszerűen HAZUDIK, mert bár ide nem írhatjuk le a pontos számát, de a magyar külügyminisztérium július 27-én egy szóbeli jegyzékben tájékoztatta a szlovák külügyet a házelnök somorjai látogatásáról. Ez azt jelenti, hogy az egész Facebook-hisztije megjátszott, és csak arról szól, hogy nem tudta elviselni: Kövér László a mi meghívásunknak tett eleget, mikor a FELVIDÉKI Somorjára érkezett, s azért tette ezt, mert arra kértük, mondjon beszédet az emlékmű avatásán.
Szervezetünk érdeklődve figyelte azt is, hogy az Összefogás elnöke, Mózes Szabolcs az emlékmű padjáról jelentkezett be két nappal az avatás után, hogy elmondja véleményét Korčok miniszter Facebook-bejegyzéséről. De így legalább már az ő facebook oldalán is szerepel az emlékmű, mert bár naponta több bejegyzést is létrehoz, a Somorjáról Kitelepített Magyarok Emlékművéről – valamiért addig – nem „büszkélkedett.” Vannak tippjeink, hogy miért.
Ugyanúgy érdekes a Most-Híd részéről Solymos László bejegyzése, melybe a párt megalakulásától kezdve, feszültségmentes 10 éven keresztül mindent gondosan belefoglalt, csak azt felejtették el leírni, hogy a Most-Híd 2 + 4 évig kormányon volt, mégpedig úgy, hogy NEM kérte a dekrétumok eltörlését és a bocsánatkérést sem, illetve ezek teljesítését nem adta a kormányba lépés feltételként. Mennyire hiteles akkor egy ilyen nyilatkozat, ha nem azzal kezdődik, hogy „bár mi 6 évig kormányban voltunk, sajnos nem tettünk semmit azért, hogy eltöröljék Beneš magyar és németellenes törvényeit, illetve, hogy bocsánatot kérjenek azért, hogy megszégyenítve, megalázva, erőszakkal hurcolták meg őseinket.”?
Szervezetünk ellenben azt gondolja, hogy itt az ideje annak, hogy MI, FELVIDÉKI MAGYAROK összezárjunk. Bár az előző kritikákat fenntartjuk, azzal, amit Mózes Szabolcs mondott, egyetértünk, és helyesnek gondoljuk.
Ugyanez érvényes a Most-Híd bejegyzésére. Bár a párttal, a megalakulásával és 10 éves tevékenységével problémáink vannak, de amit a nyilatkozat végén a jogfosztottságokról írtak, nevezetesen, hogy ezt „az időszakot csak egyféleképpen lehet méltósággal lezárni, ha a szétszakított családokat, az otthonaiktól megfosztott, vagonokban kitelepített és deportált embereket Szlovákia megköveti,” az szokatlanul konkrét és meglepő megnyilvánulás Solymoséktól.
„A bűn nem akkor teljesedik be, amikor elkövetik, hanem akkor, amikor elfelejtik. Amit a felvidéki magyarság ellen 1945 és 1947 között elkövettek, az Isten és ember előtti bűn volt. Ha az áldozatok utódai elfelejtik az elődeik ellen elkövetett történelmi bűnöket, akkor a bűnök a jövőben megismétlődhetnek, és az utódok ismét bármikor védtelen áldozatokká válhatnak.”
Lehet-e úgy béke egy országban, ha lakosainak egy része lelkében nincs béke? Márpedig a felvidéki magyarság lelkében a világháború utáni meghurcoltatások miatt aligha lehet béke.
Nem is lehet, hisz dédszüleinket, nagyszüleinket kitelepítették, meghurcolták, 100 éve próbálnak tőlünk megszabadulni. De megbánást máig nem láttunk.
Mi, pedig, a Via Nova Somorja Ifjúsági Csoport tagjai nem felejtünk. Nem felejtjük el azt a gyalázatot s megaláztatást, ami szüleinket, nagyszüleinket és dédszüleinket érte, amikor, kitelepítették és deportálták őket Felvidékről.
És azért állítottuk fel ezt az emlékművet, hogy az ő szenvedésüket soha senki se feledje el.
A szervezet nevében Méry János, elnök
(Felvidék.ma)