Március utolsó szombatján, 26-án gyalogos zarándoklatra került sor a Mária-út – Via Mariae Polgári Társulás szervezésében. A lelki programon csaknem negyvenen vettek részt, Csallóköz mellett Mátyusföldről is. Reggel 9 óra tájban a pozsonyi főpályaudvar előtt találkoztak, hiszen a résztvevők zömmel vasúton érkeztek.
Útközben érintették a Mély úti Lourdes-i Mária-barlangot, a Havas Boldogasszony-templomot, s elimádkozták a keresztutat. A turistajelzéseket követve az erdőkön keresztül érkeztek Pozsonyhidegkútra. Itt a Rózsafüzér Királynője-templomkápolnában a zarándokok rendszeres kísérője, lelki vezetője, főtisztelendő Németh Rezső mutatott be szombati vigíliamisét, mely érvényes volt a nagyböjt 4. vasárnapjára.
Az igeliturgiába bekapcsolódott felolvasással a zarándoklat két szervezője, mozgatórugója, Katona Júlia Dercsikáról és Méhes Richárd Egyházgelléről, akik ez alkalommal is dicséretre méltóan megszervezték a zarándoknapot.
Rezső atya a homíliájában beszélt a tékozló fiú visszatéréséről, akinek érkezésére az apja nagy lakomát csapott, amit a másik, otthon maradt és hűséges fia rossz néven vett. Elmondta, fontos mindig kérnünk Isten kegyelmét, irgalmát, közbenjárását, akár rövid imák, fohászok formájában, naponta többször is.
A misén a templomkápolna megtelt a 12 kilométernyi távot gyalogosan megtett zarándokokkal, akik számára a testi fáradság enyhítése mellett nagyon üdítő hatásúak voltak az imák, énekek, s maga a szentmise.
A mise után megtekintették a templom mellett Lourdes-i Szűzanya barlangját, amit a közelmúltban megszépítettek, felújítottak. Itt egy rövid búcsúimát mondtak köszönetnyilvánításként a Szűzanyának. E sorok írójának úgy tűnt, hogy legutoljára, tavaly nyáron az összes közül hat hálatábla volt magyar, míg most már sajnos csak három.
A zarándokok fizikailag elfáradva, ám lelkiekben feltöltődve indultak haza.
(Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)