A kommunizmus áldozatainak emléknapján a húszéves Terror Háza ünnepi koncertet rendezett, amin neves előadók léptek fel. A jeles esemény az Intézménnyel való egykori együttműködésemet idézte fel. A Duna Televíziónál számos könyvgyűjtési akciót szerveztünk, s mikor elhagytam a közmédiát, addig csaknem egymillió kötetet vihettünk ki határon túli iskolák és könyvtárak számára.
A behozott adományok között számos könyv nem volt „szalonképes”, a kommunista rezsim kiadványait legfeljebb kutatómunkára lehetett használni. Ennek jegyében több ezer könyvet a Terror Háza könyvtárának ajándékoztunk.
Általában belekukkantottam az adományokba, számos könyvben az egykori feledhető kor kedvenc dalaira leltem. Meg kell mondani – a tartalmuktól eltekintve – ezek a darabok profi zenei alkotások voltak, számos tehetséges szerző karrierje érdekében vetemedett e művek komponálására.
Vezeti a mezőnyt a Köztársasági induló. „Elnyomás, szolgasors, /Ez volt a rend ezer évig” – szólt a veretes szöveg, s a tömegek lelkesen (kényszeredetten) harsogták. Rákosi elvtárs ezt szerette volna nemzeti himnusznak, de terve megbukott a magyar értelmiség, s Kodály Zoltán ellenállásán. A maliciózusabbak ráadásul a textust ki is forgatták, például a „A múltba néző csupa sebet lát” strófát „A sortba néző csupa s*get lát” pajzán szövegre módosították. Sztálin elvtárs haláláig a Szulikót, a generalisszimusz kedves dalát is gyakran előadták, s a darabot az e korban játszódó Angi Vera című filmben is nagy szeretettel dalolta az alkalmi kórus.
Kevés ének futott be olyan karriert, mint a „Sej, a mi lobogónkat fényes szellők fújják” kezdetű. Az eredeti népdalt Domokos Pál Péter a moldvai Bogdánfalván gyűjtötte. Az ősi szöveg így szólt: „’z anyja ő szép lányát nem magának tartja”. A gyönyörű csángó dallamra a neves költő, Jankovich Ferenc írt vonalas verziót, ami a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége (NÉKOSZ) indulójává is vált. A „fényes szelek nemzedéke” egy tehetséges, de erkölcsét vesztett generációnak lett jelzője, s a kort Jancsó Miklós is megörökítette 1969-ben a Fényes szelek című mozijában.
Az ismert „Midőn a szűz bepólyálja” című Mária-ének sem járt sokkal jobban, mikor megépült az Úttörővasút, a dallamára fabrikáltak bugyuta szöveget: „Megy a vonat, vezeti az úttörő, úttörő.”
A rendszerváltás időszakában a Hungarotonnál dolgoztam, s kiadtuk a „Best of Communism” című albumot, ami olyan nagy sikert aratott, hogy egy másik, hasonló válogatás is napvilágot látott. A fiatalok is vették, mint a cukrot, remélem nem nosztalgiából, inkább tanultak belőle.
Végül egy szomorú aktualitás. Az egyetemi éveim után sokat tolmácsoltam oroszul, vendégeink a tósztoknál mindig a békére ittak először, pedig vezetőik a fél világot félelemben tartották. Gyakran énekelték a híres költőjük, Jevgenyij Jevtusenko versére írt népszerű dalt: „Akar-e Moszkva háborút? Sajnálattal üzenem nekik: igen!
(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)
