Az aszályhelyzet halasztást nem tűrő megoldást követel az európai mezőgazdaság súlyos helyzetére és a talajnedvesség rekonstrukciójára – figyelmeztetnek az ELTE kutatói, akik aszálytérképükön mutatják be Európa legkritikusabb területeit, amelybe Magyarország is beletartozik.
Az ELTE szerdai közleményében azt írták, hogy a kutatók legújabb aszálytérképe sokkoló képet nyújt nemcsak az európai mezőgazdasági termelésről, mivel a növények számára elérhető talajnedvesség éves átlaga szinte az egész kontinensen csökkenő tendenciát mutat 1981 és 2017 között. A kutatók tanulmányából kiderül, hogy a vegetációs időszak nagy részét lefedő nyári félév az európai mezőgazdasági területek közel felén csökkent lényeges mértékben.
Az European Journal of Agronomy című folyóiratban megjelent tanulmány szerint
a legkomolyabb mértékű csökkenés Kelet-Európában, Ukrajnában, Moldovában és Romániában történt, míg Észak-Európa szenvedte el a legkisebb mértékű talajnedvesség-veszteséget.
A legnedvesebb talajokon az alpesi, a balti és a nyugat-balkáni országokban gazdálkodnak, míg a legszárazabb mezőgazdasági területek elsősorban mediterrán és kelet-európai országokban találhatók. Magyarországot és az Észak-Balkán országait szintén a legszárazabb talajú országok között említik.
„Az Európa nagy részén 2015 óta szinte megszakítatlan aszályos periódus halaszthatatlan beavatkozást igényel” – figyelmeztetnek a tanulmányban Pinke Zsolt, az ELTE TTK Természetföldrajzi Tanszék tudományos főmunkatársa és kutatótársai, hozzátéve, hogy az elmúlt években annak örülhettünk, hogy Magyarország jórészt kimaradt ebből a kétezer éve nem tapasztalt aszályhullámból, hiszen az idei évet leszámítva az utóbbi nyolc esztendőből csak 2015-ben fordult elő jelentősebb aszály.
A kutatók a tanulmányban felsoroltak olyan hagyományos módszereket is, amelyek alkalmazásával csökkenthető az aszályhelyzet. Ilyen módszer Európa-szerte, hogy a szántóföldi művelést áthelyezik az aszályos régiókból a kevésbé aszályosakba. Dél-Európában és a Balkánon tömeges mértékben hagynak fel a gabonatermesztéssel, ugyanakkor Észak-Európában, a Német-, a Lengyel- és a Kelet-európai-síkság északi felén növekszik a gabonatermesztésbe fogott területek kiterjedése.
A kutatók felsorolták azokat az alkalmazkodási technikákat is, amelyek jelentős mértékben hozzájárulhatnak a talajnedvesség megtartásához. Ilyen például a nagyobb tőtávolság mellett való döntés, a szántásmentes, vagy minimális talajbolygatást alkalmazó gyakorlat és a mulcsozás.
A tanulmány szerint a felszíni vízvisszatartás különböző formái a klímaváltozás negatív hatásaival szemben való védekezés leghatékonyabb eszközei. Egy fenntartható földhasználati rendszer kulcselemeként a nagy területen talajba szivárogtatott víz révén a MAR-technológia (Felügyelt Talajvíz-utánpótlásos Eljárás MAR – Managed Aquifer Recharge) hatékonyan javítja a tájak aszályokkal szembeni ellenálló képességét.
Azt írták, hogy ezt az Európai Unió (EU) is felismerte, ezért az Európai Bizottság június 22-én egy élőhely-restaurációs törvényre vonatkozó javaslatot nyújtott be a Parlamenthez és a Tanácshoz annak érdekében, hogy jogszabályban rögzítsék az EU biodiverzitási stratégiájának legfontosabb céljait. Az intézkedés célja, hogy az EU szárazföldjeinek és tengerpartjainak 20 százaléka és ezen belül 25 ezer kilométernyi folyószakasz és a kapcsolódó árterek restaurációja 2030-ig megvalósuljon – áll a közleményben.
(MTI/Felvidék.ma)
