Ma van a székely autonómia napja, éppen ezért ildomos foglalkoznunk nekünk is a témával egy pillanatra a győzelmi mámor közepette, ami természetesen helyénvaló és dicséretes, hiszen a megérdemelt győzelmeket meg kell ünnepelni, az egészséges néplélek is ezt követeli.
Nos, akkor nézzünk egy példát Nyugaton, ahol sokféle autonómia működik Walestől Dél-Tirolig, vagy mégsem, nézzünk szét inkább máshol, ahol azt mondják, hogy nincsenek jogok, meg diktatúra van.
Nézzünk szét például a „bűnös” Oroszországban. Fradistaként Csercseszov edzőről – aki orosz állampolgár, de oszét nemzetiségű – éppen az oszétokat pécéztem ki, nézzük meg hát, hogy hogyan is élnek az oszétok Oroszországban.
Észak-Oszétia, másként Észak-Oszét Köztársaság vagy Alánia, Oroszország
egyik köztársasága az ország délnyugati részében, a Kaukázus-hegység északi oldalán.
Észak-Oszétia az oszétok lakta megosztott Oszétia régió északi része. Észak-Oszétia népessége valamivel kisebb, mint a felvidéki magyarlakta régiók népessége, ezzel Oroszország harmadik legkisebb köztársasága. Az oszétok elődei, az alánok több mint kétezer éve lakják a területet. 1990-ben az Észak-Oszét ASZSZK vezetői kinyilvánították a köztársaság szuverenitását, majd 1991-ben az Észak-Oszét ASZSZK az Észak-Oszétia-Alánia nevet vette fel, és Oroszország autonóm tagköztársasága maradt.
A 2021-es népszámlálás alapján a lakosság közel 700 ezer fő, az oszétok a köztársaság lakosságának 65,1%-át teszik ki. Észak-Oszétiában két hivatalos nyelv van: az oszét és az orosz. Az önkormányzatok területi beosztása megegyezik a közigazgatási felosztással. A 8 járás mindegyikében járási önkormányzat működik.
Ennyit a száraz tényekről, persze nem tudhatjuk, hogy milyen arrafelé a valós élet,
de egy biztos, a nagy Oroszország területi autonómiát biztosít ennek az őshonos kisebbségnek, tokkal-vonóval, ahogy mi mondanánk.
Mégis, hogy van ez, hogy a „fejlett“ Nyugaton, ahová már mi is tartozunk 1989 óta, nekünk nem járnak ilyen jogok, sőt a megyei felosztása az országnak is olyan-amilyen, ahol éppen most vívtuk meg vérre menő harcainkat, hogy tényezők legyünk a hatalomgyakorlásban, de ez messze nem az, amit egy „elmaradott“ Oroszországban az oszétok kapnak.
Valami nincs rendben ebben a világunkban, mondhatnánk, de már fölösleges mondani, mert Trianon óta tudjuk, hogy semmi sincs rendben körülöttünk, hiszen folyamatosan vízzel főzünk itt a Felvidéken is, kész csoda, hogy még itt vagyunk.
Megoldás? A most regionálisan megerősödött Szövetségben imádkozni és dolgozni, valamint szárazon tartani a „puskaport“, mert hamarosan újabb csaták várnak ránk országos szinten, és figyelni kell a történelem tektonikus lemezeinek a mélyben való mozgását is. Ne legyünk se gyávák, se vakmerőek, legyünk bölcsek és erősek, meg stratégiailag nyugodtak, de hozzuk magunkat olyan készenléti állapotba, hogy ha lépni kell, akkor tudjunk lépni, egyszerre, és ne csak a rétes miatt, hanem a felvidéki magyar nép érdekében.
(Papp Sándor/Felvidék.ma)