Az elmúlt évi sikeres gombosi kutatás nyomán idén a Hagyományok Háza munkatársai április végén Hertelendyfalván és Temerinben gyűjtöttek. Az értékes munkák részleteit Tajti Erzsébet viseletkészítő foglalta össze két részben.
„A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet és a Hagyományok Háza Hálózat két munkatársával, Kovács Nádi Karolinával és Vázsonyi Csillával az elmúlt évben a Viseletkészítők továbbképzése – mentorprogram keretében egy gombosi helyi gyűjtést végeztünk. A sikeres kezdeményezést követően már egy újabb területi kutatásban gondolkoztunk, és a választásunk – a két említett munkatárs ötlete nyomán – Hertelendyfalvára esett.
A dél-bánsági községet egykor három nemzetiség népesítette be: szlovákokat, svábokat, valamint az al-dunai székelyeket a Monarchia idején telepítették le ide.
A három népcsoport ugyan nem keveredett, de békességben élt egymással; az idillt a németajkúak kitelepítése szakította meg a második világégést követően. A vegyes házasságok az 50-es években is ritkaságszámba mentek.
(Fotó: Hagyományok Háza)
A település kijelölése tudatos választás volt, ebben az is motivált minket, hogy az al-dunai, bukovinai székelyek hagyományaival nagyon sok tánccsoport foglalkozik. A zenei és táncanyag felkerült ugyan a színpadra, de az együttesek igényelték a viseleteik autentikus megújítását.
Az ottlétünk alatt a helyiek nagyban segítették munkánkat. A pancsovai Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület vezetői és tagjai is szívesen fogadtak minket, s minden este helyi hagyományőrzőkkel – idevándorolt bukovinai székelyek leszármazottjaival – is tudtunk találkozni. Mások saját otthonukban láttak minket vendégül.
Mivel minket a viseletek és a viseletkiegészítők érdekeltek, nagyon örültünk például, amikor az egyik szekrény mélyéről egy 1900-as évekből származó menyasszonyi koszorú került elő. Ezzel a darabbal a Magyar Nemzeti Múzeum menyasszony-projektjét is gazdagítani tudtuk egy különlegességgel, mivel az egykori esküvői fotó és az egybekelés dátuma is rendelkezésünkre állt.
Más alkalommal egy úgynevezett derek bundát ismerhettünk meg. E ruhadarabot korábban bőrből készítették, napjainkban pedig bársonyra hímzik; méreteit és motívumait is gondosan lejegyeztük.”
(Csermák Zoltán/Felvidék.ma)
