A Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) Kárpát-medencei magyar emlékhelyeket bemutató, online adatbázist fejlesztésében vett részt az Országos Széchényi Könyvtárral (OSZK) közösen. A gyűjteménybe szobrok, obeliszkek, emlékházak, szülőházak, emléktáblák, várak, kastélyok, templomok, sírkertek is javasolhatók. Minden olyan épített érték, amire büszke a helyi közösség, és minden, ami jelzi és igazolja, hogy a magyarság jelen van, vagy volt az adott térségben. A konkrét gyűjtőmunka az idén ősszel kezdődik, erről is beszélgettünk az intézet főigazgatójával, Móczár Gáborral.
A Miniszterelnökséghez tartozó NÖRI kormányzati háttérintézményként 2013-ban jött létre és azóta folytatja önálló intézményként azt a munkát, amelyet 1999-ben még az első Orbán-kormány idején megalakult, előbb Nemzeti Kegyeleti Bizottság, majd Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság kezdett el. Első lépésként a nemzeti gyász és kegyelet kérdéskörében hoztak döntéseket, azután létrejött a Nemzeti Sírkert intézménye, amely az államilag védett és az állam által fenntartásra, rendelkezésre átvállalt történelmi sírok teljes közösségét jelenti. „Ma körülbelül 700 helyszínen, mintegy 6.200 védett sír található a magyar határokon belül. Ebben határon túli sírok nincsenek, nem is tud felettük jogilag rendelkezni a magyar állam” – számolt be a főigazgató.
Mint mondta, 2002-ben létrejött a Nemzeti és Történelmi Emlékhelyek kategóriája, amely jelenleg 83 tagot számlál, 21 nemzeti és 62 történelmi emlékhely van ma – szintén a magyar határokon belül. „Ezeket országgyűlési illetve kormányhatározattal nyilvánítja emlékhellyé a magyar állam. Az a feladatuk, hogy a nemzeti emlékezet élő fenntartásában a saját egyéni turisztikai, múzeumi vagy közgyűjteményi működésük mellett kulcsszerepet játsszanak, mivel ezek azok a helyek, amelyek vagy sorsfordító események helyszínei voltak a magyar történelemben, vagy valamilyen regionális jelentőségű, vallási vagy nemzeti kisebbséghez kötődő eseményhez vagy történéshez kapcsolódnak” – magyarázta Móczár Gábor, aki hozzátette, ezeknek az emlékhelyeknek ők a szakmai koordinációs szervezete. „Azon dolgozunk, hogy ezek a történelmi helyszínek egyre láthatóbbá váljanak a magyar társadalom számára” – jegyezte meg. Ehhez szorosan kapcsolódik a Nemzeti Emlékezetpedagógiai Program, amely azt célozza meg, hogy a 12 és 18 év közötti, közoktatásban vagy szakképzésben tanuló diákok tanulmányaik során legalább egyszer eljussanak úgy egy ilyen emlékhelyre, hogy azt megelőzően egy alapos, az intézet által kidolgozott módszertan segítségével – az iskolákban – alapos felkészítést kapjanak. „Majd a helyszínen olyan csoportos feladatokat végeznek el, ami élményszerű és érzelemgazdag, és a történelemtudatosság és erősödő nemzeti identitás felé tereli őket” – húzta alá.
Móczár Gábor beszámolt legújabb kezdeményezésükről is, amely egy hosszú távú feladat, ahogy ő fogalmaz, vállalás. „Elkezdtük összegyűjteni, első lépésben a Kárpát-medencében, de ezzel párhuzamosan akár a Kárpát-medencén túl is, azokat a magyar történelemhez kapcsolódó, megfogható épített örökség jellegű helyszíneket, amelyek a magyarság ottlétéhez, vagy a magyarság történelméhez kapcsolódó eseményekhez tartoznak” – fogalmazott. Ezeket az emlékhelyeket, a legkisebbtől a legnagyobbig szabadon lehet értelmezni, a lényeg, hogy egy megfogható, látható helyszín legyen, magyarázta. „Ezeket a Magyar Nemzeti Névtérben szeretnénk összegyűjteni. A határon túli emlékhelyek részére egy külön új modult fejlesztettünk ki az Országos Széchényi Könyvtárral közösen” – mondta. Ennek az adatgyűjtő munkának tulajdonképpen ez a nyár volt az első, legfontosabb időszaka, amikor is Kárpát-medence-szerte fesztiválokon, eseményeken, kongresszusokon beszéltek erről a projektről, de a konkrét gyűjtő munka most ősszel kezdődik.
„A BGA-n keresztül minden határon túli magyar szervezet kap majd felhívást, hogy támogassák a munkánkat azzal, hogy ezen a digitális felületen keresztül beküldik a saját földrajzi területükön, illetve a saját szakmai területükön összegyűjtött, mindazon magyar vonatkozású emlékhelyeket, amelyeket fontosnak gondolnak” – jegyezte meg. A főigazgató szerint azért fontos a határon túliak részvétele ebben a projektben, hogy ne azt gyűjtsék össze, amit a magyarországi magyarok fontosnak látnak, gondolnak, hanem amit a határon túli közösségek gondolnak annak. „Nyugodtan szabadjára lehet engedni a fantáziát: akit a magyar történelem szempontjából érdekes személyiségnek tartanak, a helyi magyarságért sokat tett, közösségszervezőnek gondolnak, akkor az ő sírját is bele lehet tenni.”
Mint mondta, nem feltétlenül csak híres történelmi személyiségre lehet gondolni, de annak a szülőházára, vagy kép- és közgyűjteményre, szoborra, emléktáblára. Bármit, amit az adott helyi közösség fontosnak gondol, azt lehet rögzíteni ebben a rendszerben, fényképpel, névvel, rövid leírással, geolokációs adattal. Ez utóbbi azért fontos, hogy az ebben a rendszerben tájékozódók az utat is meg tudják tervezni. „Ennek a gyűjtésnek az egyik célja az, hogy a helyi közösségeknek lehetőséget adjunk arra, hogy a számukra fontos helyszíneket összegyűjtsék, elküldjék felénk, mi pedig ellenőrzés után beépítjük és megjelenítjük a rendszerben. A másik nagyon fontos célja, hogy az anyaországból kiutazó magyarság számára adjon tájékozódási, akár turisztikai támpontot abban, hogy az egyes régiókban a nagyon sokak által ismert turisztikai célpontok mellett még milyen egyéb érdekességek találhatók. A harmadik, szintén nagyon fontos funkciója vagy küldetése ennek a rendszernek, hogy abból a célból is rögzítsük ezeket a helyszíneket, hogy igazoljuk: a magyarság ezeken a helyszíneken jelen volt. Keletkezésük, időbeniségük szolgáljon egyfajta történelmi igazolásul ahhoz, hogy az a konkrét helyszín egy magyarok által lakott terület volt már évszázadokkal korábban. Tehát ebben a viszontagságos Kárpát-medencei politikai környezetben legyen egy számunkra megerősítő gyűjtés, ami a magyarság Kárpát-medencei jelenlétét, épített örökség formájában is igazolja” – fogalmazott.
Móczár Gábor hozzátette, a határon túli területeken sem jogi, sem pénzügyi eszközeik nincsenek, ezért keresnek szervezeteket, szakmai partnereket az elcsatolt területeken, akikkel közösen tudnak gondolkodni, akiken keresztül el tudnak jutni a kis közösségekhez. Mint mondta, a Felvidéken együttműködési megállapodást írtak alá a Sine Metu Egyesülettel, és bemutatkoztak a Gombaszögi Nyári Táborban is. Az egyesülettel és vezetőjükkel, Orosz Örssel egyébként van már közös projektjük is: a roskoványi honvédemlékmű helyreállítását szakmai háttértámogatás mellett anyagilag és önkéntes munkával is támogatják, és így a visszaállított emlékmű a roskoványi csata 2024-es júniusi 155. évfordulója alkalmából, ünnepség keretében hivatalosan is átadásra kerül.
Móczár Gábor évtizedek óta foglalkozik örökségvédelemmel, műszaki végzettségét pedig hasznosítani tudja jelenlegi munkájában, hiszen jócskán hárul az intézetre építési, felújítási, karbantartási feladat is. Minden eddig megszerzett tudását igyekszik a „mostani küldetés szolgálatába álltani” – fogalmazott. A Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója portálunknak elmondta, munkájára hivatásként tekint; a nagyon erős történelemszeretet és a magyarság történetének kutatása vezeti, amit még családjából és a piaristák budapesti gimnáziumából hozott magával, ahol nagyon erős magyarságtudatot neveltek belé. „Olyan családból származom, amelynek mind a két ágát erősen meghurcolta a 20. század. Családunk tipikus Kárpát-medencei család, ahol mind a négy nagyszülő egészen különböző, ma már többségében határon túli területekről származik, és a Móczár-családban Trianont követően az anyaországban egyesültek. Ha határon túlra megyek, én akkor is haza megyek” – szögezte le.
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
