Igazán elbűvölő, amikor magatehetetlen, erős nagyító alatt is alig látható, de annál nagyobb izgalomban lévő szlovák „demokraták” elfúló hangon kiáltanak világbotrányt, mondván, a magyar külügyminiszter beleavatkozik a szlovákiai parlamenti választásokba. Ehhez pedig Szijjártó Péternek az égvilágon semmi mást nem kell tennie, mint átlépnie a légiesült gúnyhatárt, elvágnia egy-két szalagot és szólni néhány szót az egybegyűltekhez.
Na jó, ennél a dolog valamivel komolyabb, és ezt valahol a lelke mélyén – biztosan neki is van olyan, csak ilyenkor kampányhajrában az alig több mint 2 százalékos támogatottság baljós árnyékában jól titkolja – még Jaro Naď is érti.
Történetesen azt, hogy amikor Szijjártó Péter külügyminiszter (de akár említhetnénk Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkárt is) a felső végek felé veszik az irányt, általában „átadnak” valamit. Itt egy felújított templom, ott egy új óvoda, itt-ott-amott pedig több száz munkahelyet biztosító gazdasági vállalkozások létrehozása és/vagy támogatása.
Csupa olyasmi, amivel Szijjártó Péternek egy normális Szlovákiában tényleg semmi dolga nem kéne hogy legyen. Ugyanis egy normális Szlovákiában ezeknek a létesítményeknek a finanszírozása az itteni kormány feladata, kötelessége lenne,
és nemcsak azért, mert az itt élő őshonos magyarok is centre pontosan annyi adót fizetnek, mint az alkotmányban náluk kimondva is magasabb rendű többségiek, hanem mert a mindenkori szlovák kormányok által finoman szólva is mostohán kezelt déli régiókban ez a bánásmód az ott élő többségieket is ugyanúgy sújtja.
Mintha még nem döntötték volna el a bratyiszlavai urak és hölgyek, hogy mit is kezdjenek az ebül szerzett jószággal, ugyan már azt is kikérik maguknak, ha a magyar külügyminiszter külön vízum nélkül beteszi oda a lábát, ám mintha nem bíznának a jövőben, a fejlesztésekből rendre kihagyják a többségében magyarok által lakott régiót…
A más országok választásaihoz való viszonnyal kapcsolatban pedig Jaro Naď fordulhatna egyenesen szeretett köztársasági elnökéhez, aki sokat tudna mesélni neki arról, milyen volt Petr Pavel cseh elnök választási buliján mazsorettlányt játszani.
A volt hadügyminiszter arra szólította fel Szijjártót, hogy halassza a választások utánra a látogatását, a szlovák külügyet meg arra, hogy szólítsa fel Szijjártót ugyanerre. Milyen kár, hogy már nem a zsigeri magyargyűlölő, és a magyar belügyeket már nagykövetként is élénken kommentáló (beavatkozó??) Rastislav Káčer a szlovák külügyminiszter, ő bizony a szerény kis sör-Becherovka kombó(k) felhajtása után bizonnyal proaktívan állt volna az esethez és már nyálasra fröcsögte volna a komplett közösségi médiát.
Ha már választásokba való beavatkozás: Szijjártó Péter külügyminiszter tegnap azt mondta, őszintén reméli, hogy Szlovákiának a szombaton megtartandó választások nyomán olyan kormánya lesz, amely szívén fogja viselni ennek a térségnek az ügyét, és amely közös érdekként fog tekinteni a közös gazdaságfejlesztési programra.
Bár a remény hal meg utoljára, de Szlovákia végtelen történetét ismerve nyugodtan kijelenthető: nem, ennek az országnak nem lesz ilyen kormánya.
Akkor egészen biztosan nem, ha azt kizárólag szlovák pártok alkotják, akik bár életüket és vérüket nem, de minden mást, beleértve az ország jövőjét is bármikor feláldoznák gazdáik diktálta érdekeknek, most épp az ukrajnai rémnek.
Hamarosan itt az idő, lehet választani…
Szűcs Dániel/Felvidék.ma
