A SZÖVETSÉG-re szavaztam. Parasztbecsületből, ahogyan sokan mások, mert magyarokként tisztában vagyunk azzal, hogy egyetlen szlovák párt sem áll ki mellettünk.
Leszögezem, nem bántam meg, még ha ehhez hasonló eredményre is számítottam.
Az elmúlt 3 évben jogosan bosszankodtunk. Elmaradt a munka, háttérbe szorult a szakmaiság, és a választó véleménye, olvashatatlan volt a párt irányultsága. Azért nem volt áldás az igyekezeten, mert az egység látszólagos volt. Nem működött a kémia, és akadozott a kommunikáció.
Egy a megnevezésében is magyar párt helyett létrejött a Szövetség, nemzetben és együttgondolkodás helyett a platformok.
A mostani parlamenti választás során felkészült szakpolitikusok és egyéniségek híján a választónak be kellett érnie egy értelmetlen kvóták alapján összefércelt jelöltlistával. Az egész kampányt magyartalan, pongyola stílusban született megnyilvánulások, szégyenletes sajtószereplések, egymás elleni bozótharc (sic!) és unalmas ötlettelenség jellemezte. Egy-egy televíziós szereplés során az embernek szégyenérzete támadt.
A belső feszültségek miatt Gyimesi György országjárása is kevésnek bizonyult…
Miért? A „stratégák” egy országos szintű választásba, a válogatottba regionális szintű jelölteket, azaz alacsonyabb szintű bajnokságokban szereplő játékosokat válogattak be.
Amíg tavaly a polgármester- és képviselőjelöltek felszántották a pályát, most a mozgósítás elmaradt.
A népbutító „fergeteges” falunapok, főzőversenyek és az izzadságszagú kampányrendezvények idejét múltak, alkalmatlanok az otthonmaradók és a jobb híján szlovák pártokra átszavazók megszólítására.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ez a választás a felvidéki magyar közösségen belül egyben népszavazás is volt.
Egy dolog biztos: NEM AZ ETNIKAI POLITIZÁLÁS VÉGÉT JELENTI!
A karikák száma az eredményen nem változtat, legfeljebb a párt új vezetőségének összetételét befolyásolhatja, a választók ingerküszöbét pedig szinte biztosan nem éri el.
Azok számára, akik eredményként könyvelik el, hogy végre megszabadultunk Bugár és Simon árnyékától, sekély e kéj. Kártékony tevékenységük továbbra is kísérteni fog.
Egyáltalán fel lehet állni ebből a pofonból?
Határozottan igen, sőt, innen már csak felfelé van. Amennyiben a kudarc okozói hátralépnek, amennyiben MI, VÁLASZTÓK, alulról építkezve, kézzel fogható javaslatokkal állunk elő, és kezünkbe vesszük a sorsunkat!
Mert ha valóban igaz, hogy minden szavazat számít, ITT ÁLLUNK ÉS NEM TEHETÜNK MÁST!
(Nagy Olivér/FB/Felvidék.ma)
