A parlamenti választások utáni értékelésekben többször is elhangzott, hogy „történelmi eredményt” ért el a Szövetség. Bár igaz, hogy az elődpártnak számító MKP a pártszakadás óta jobbára a 100-110 ezer szavazatos tartományban mozgott és sosem kapott ennyi szavazatot, de a 2010 előtti MKP volt, hogy ennek dupláját is begyűjtötte. Vagy épp a Bugár-féle vegyespárt is többször megugrotta ezt a számot…
A FOCUS közvélemény-kutató ügynökség adatai ugyanakkor rávilágítanak egy valóban történelmi momentumra a választás kapcsán, ami igencsak más fénybe állítja a történelmi eredményt, ami súlyos látlelete is egyben társadalmunknak.
Az ügynökség mérései szerint több mint 200 ezerre tehető azoknak a száma, akik magyar nemzetiségűként/ajkúként/kötődésűként részt vettek a szeptember 30-i választáson.
Ez gyakorlatilag a mostani részvételi adatokhoz viszonyítva 6,8%-os választói potenciált jelent. Ugyanakkor a Szövetség-Aliancia párt ezeknek a szavazatoknak csak a 60%-át szerezte meg. A 40% pedig szétosztódik a szlovák pártok között,
illetve a futotta még kategóriából is lefelé kilógó másik két magyar vonatkozású pártszövetség, a ketten együtt összesen 5 szlovák mikro párttal induló Most-Híd és a Magyar Fórum között.
Hogy utóbbi kettő gyakorlatilag a komolytalanság, a nevetségesség és a puszta létezés határmezsgyéjén mozog, az már a kampány során is egyértelműsödött. Az előzetes elenyésző mérésekre viszont a valóság jóval rácáfolt, és mikroszkóppal is alig látható eredményt értek el (0,26% és 0,11%), ezért kár is rájuk több szót pazarolni. Azt azért a téma szempontjából majd érdemes pontosan kiszámolni, hogy mennyi magyar szavazat mehetett rájuk, de Sólymos László és Simon Zsolt preferenciaszavazataiból kiindulva ez együttesen alig haladhatja meg az ötezret (Sólymos 2439, Simon 1395 és hagyjunk még tartalékba egy valamennyit, aki esetleg nem a listavezetőkre szavazott volna, így legyen kerek 5 ezer).
A Focus exit pollja szerint ugyanakkor Fico több mint 20 ezer szavazatot vitt el, a Progresszív Szlovákia és az Oľano 15-15 ezret, a Hlas pedig 10 ezret. További 15 ezer pedig szétmorzsolódott a többi párt között.
Ezt támasztja alá például egy olyan beszédes számadat is, hogy
Nyitra megyében, ahol a legtöbb magyar lakik, a 2021-es népszámlálási adatok szerint közel 22% a magyarok aránya, ezzel szemben a választáson most csak 13,91%-ot kapott a Szövetség.
Tehát a Szövetség gyakorlatilag nem, illetve csak alig tudta kihasználni azt a helyzetet, hogy immáron a magyar térfélen gyakorlatilag konkurencia nélkül versenyezhetett. És bár hiába a rengeteg szlovák pártnál kikötő magyar szavazat, komolytalan lenne azzal magyarázni, hogy az egyes szlovák pártok listáján induló magyar aktivisták szedték volna el ezeket a szavazatokat, mert tevékenységük gyakorlatilag észrevehetetlen volt magyar vonalon a kampányban, és a begyűjtött karikáik sem ezt igazolják. (Vlček Erik, Hlas-SD – 2 238; Ravasz Ábel, SaS – 2 106; Tankó Vilmos, Oľano – 20 626; Grendel Gábor, Oľano – 28 181; Jaroslav Spišiak, PS – 69 354).
A párt „igazi bátor férfiúként” rögtön el is kezdte a mások hibáztatását, a történelmi eredményt pedig a médiára, a közvélemény-kutatásokra és a magas részvételi arányra fogni. Ugyanakkor, ha megnézzük a Focus ügynökség és a Median exit poll mérését (4,3 és 4,2%), láthatjuk, hogy szinte tizedesvesszőre pontosan mérték a Szövetség eredményét. A nemzetközi közvélemény-kutató IPSOS pedig szeptember elején 4%-ot mutatott ki a pártnak, ami hibahatáron belülinek tekinthető.
„Kijelenthető, hogy a magyar pártlisták (gálánsan ide sorolom a Modrí-Hidat és a Magyar Fórumot is, ezzel beemelve néhány ezer szlovákot a magyar szavazók közé – más kérdés, hogy akár a Szövetségre is érkezhetett minimális nem magyar szavazat) idén teljesítettek legrosszabbul a potenciáljukhoz képest a pártszakadás óta. Komolyabb számításokat egyelőre nem végeztem, de az első becslésem kb. 55.000-65.000 szlovák listát választó magyar irányába mutat, azaz az urnához járuló magyarok több mint 30%-át.
Az alábbi grafikon a magyar nemzetiségűek aránya, illetve a magyar listák összesített eredménye közti kapcsolatot szemlélteti. Ha egy pont a 45 fokos egyenes alatt helyezkedik el, akkor az adott településen a magyar pártok aggregált eredménye rosszabb, mint ami az ott élő magyarok számából következne. Ez két jelenség együttes eredője:
- Magyar nemzetiségű polgárok szlovák pártra szavaznak.
- A választók összetétele nem reprezentatív a nemzetiségi megoszlásra: a magyarok között alacsonyabb a részvétel, emiatt a magyar pártok „merítési lehetősége” a voksolás napján is kisebb.
Látható, hogy 2020-ban a Híd gyenge, de mérhető vonzása a magyarok által nem lakott területeken (origó körüli rózsaszín pontok) teljesen megszűnt. A másik egyértelmű tendencia: számottevően kevesebb zöld pötty van a referenciaegyenes fölött vagy akár csak közvetlen közelében, mint amennyi rózsaszín. Sajnos tehát az említett két hatás (otthon maradás, valamint szlovák pártra szavazás) még erősebb volt, mint három évvel ezelőtt.
Ha ezeket az adatokat rávetítjük a legalább 5% magyar lakossággal rendelkező településekre, akkor az látható, hogy 2020-hoz képest ezúttal rosszabb volt a helyzet a magyar potenciál kiaknázásában, elsősorban a vegyesen lakott területeken. Persze 2020-ban a Hídnak ezekben a helységekben voltak szlovák szavazói, de még az erősen magyar többségű területeken is rosszabb számokat látunk. Tehát több magyar voksolt szlovák pártra és/vagy maradt otthon” – mondta el ezzel kapcsolatban Bánki Bence, elemző közgazdász, aki kielemezte a felvidéki magyar szavazatok választási mutatóit.
Magyarként a szlovák pártokra való átszavazás a genezise nagyjából egyrészt az asszimilációval magyarázható részben, illetve a Most-Híd projekt létrejöttéhez köthető.
Az általános közvélekedés főleg ezt tartja Bugár Béla legnagyobb bűnének, hogy ledöntve a tabut, gyakorlatilag kiengedte a szellemet a palackból.
A Most-Híd hanyatlásával a tendencia egyre inkább érvényesült más szlovák pártoknál is, 2016-ban már 34 ezer magyar voks ment szlovák pártokra, míg 2020-ban már megközelítette a 60 ezret is (mindkét adat a Focus ügynökség exit polljából származik). A 2020-as exit poll szerint 156 ezren szavaztak etnikai alapon, tehát meghaladta a 70%-ot, míg ezúttal ez már csak 135 ezerre tehető (60%).
Mára a magyar térfélen gyakorlatilag egyedül a Szövetség maradt talpon, így konkurencia nélkül szállhat harcba a választók bizalmáért (akár már a következő Európai Parlamenti választáson is). Mindazonáltal egyre inkább úgy tűnik, hogy leginkább önmagával kell megküzdenie a pártnak, hogy képes legyen a jövőben olyan politikát kínálni és olyan jelölteket, vezetőket kiállítani, akik képesek megszólítani a választók több mint 60%-át is.
Csonka Ákos/Felvidék.ma
