A világ tűzoltóinak legnagyobb baráti találkozóját, a XXIV. Nemzetközi Tűzoltó Csillagtúrát 2024. május 09–12. között – az Önkéntes Tűzoltózenekarok Fennmaradásáért Alapítvány támogatásával – Gyula városában rendezték. Az esemény nyomán Debreczeni Istvánt, a Csorvás Város Fúvószenekara és Mazsorettcsoport karmesterét kérdeztem a nagy múltra visszatekintő tűzoltózenekarok jelenlegi helyzetéről.
„Az 1930-as években alapították az első tűzoltózenekarokat, ezzel nemes hagyományt teremtettek. Az évtizedek során olyan neves együttesek alakultak, mint a Fővárosi Tűzoltóság Zenekara, ami a Katasztrófavédelem Központi Zenekara elődjének tekinthető. Változtak az idők: amíg három évtizeddel ezelőtt még szép számmal lehetett találkozni a hagyományokat őrző zenekarokkal, napjainkban mintegy 6-8 zenekart sorolhatunk a tűzoltózenekarok közé. A mi együttesünk tevékenysége összetett: városi fúvószenekarként látjuk el a ránk háruló feladatokat, valamint felkérések nyomán tűzoltózenekarként is működünk. A mostani ünnepen a Katasztrófavédelem Központi Tűzoltózenekara változatos programmal vett részt, nem is maradt el a megérdemelt siker.
De térjünk vissza a „hőskorszakra”! Az akkori építkezések tűzveszélyes volta (zsindely, nádtető, szalmaborítás) a tüzek kockázatát is magán viselte, így az önkéntes tűzoltók a közösség megbecsült tagjainak számítottak. A nyalka egyenruhával is éreztették kiválasztott mivoltukat. Az önkéntes tűzoltóknak köszönhetjük az első zenekarokat, tagjai hobbiszinten zenéltek, s álltak össze kisebb együttesekbe, a zenészek autodidakta módon sajátították el a hangszerek titkait. Így építkezett lassan az amatőr zenekari mozgalom. Ezzel egyúttal hagyományt is teremtettek a családjukban, a gyermekek és unokák is később kézbe vették a sokat látott hangszereket, s kedvet kaptak a fuvolához, trombitához. Egy zenekarban játszani egyébként presztízst jelentett.
Csorvás Város Fúvószenekara és Mazsorettcsoportja (Fotó: Dr. Csermák Zoltán)
A hivatásos tűzoltók állandó készenléti helyzetébe is belefért a hangszereken való gyakorlás, így a szolgálattevők kihasználták az időt, s egymást is okították. Később, a zenekarok presztízsének növekedésével a tűzoltók felvételénél előnyben részesítették a fúvós hangszerekhez értő jelentkezőket. Számos nyilvános tűzoltóverseny volt az országban, ezeken az eseményeken – a jó hangulatot biztosító – tűzoltózenekarok is szívesen látott vendégek voltak. E hagyomány megmaradt, a mi zenekarunk is korábban a Flórián napok állandó résztvevője volt, s a kevermesi önkéntes tűzoltó versenyekre is rendre meghívást kaptunk.”
Folytatjuk…
(Dr. Csermák Zoltán)
