Idén szeptember 23-án van 132 éve annak, hogy Léván meglátta a napvilágot dr. Kucsera Ferenc későbbi szentendrei római katolikus káplán, aki a Tanácsköztársaság időszakában 27 évesen mártírhalált halt a szentendrei Duna-parton. A Lévai Szent László Kör, folytatva Ferenc atya helyi emlékének ápolását és lévai kultusza megteremtése érdekében kifejtett tevékenységét, szeptember 22-én rendezte meg a VI. Lévai Dr. Kucsera Ferenc-emléknapot.
Az emléknap első eseménye a lévai Szent Mihály arkangyal-plébániatemplomban a vasárnap délelőtti ünnepi magyar nyelvű szentmise volt, melyet Péter Ottó, a lévai magyar hívek lelkiatyja mutatott be dr. Kucsera Ferenc tiszteletére, emlékére, mielőbbi boldoggá avatásáért.
Ottó atya szentbeszédében az aznapi evangéliumból kiindulva (Mk 9,30-37) gyönyörű párhuzamot vont Jézus Krisztus és dr. Kucsera Ferenc mártíromsága között. Rámutatott, hogy amint Jézus Urunk tanítása sem tetszett az akkori vezetőknek, úgy Ferenc atyának az előretörő kommunista ideológia veszélyeit feltáró felvilágosító ténykedése ellenszenvet váltott ki a vörös vezetőkben, amivel Ferenc atya még inkább Jézus Krisztus útjára lépett.
Ugyanakkor, ahogy Jézus is felkészítette tanítványait kereszthalálára, úgy Kucsera Ferenc is felkészítette az embereket, hogy a kommunista ideológia győzelme esetén meg lesz kérdőjelezve az ember vallásossága.
Hiszen szép mondatok hangzottak el abban az időben, csak nem voltak igazak. „Az ördög a poklot nem tudja megszépíteni, de az oda vezető utat széppé tudja tenni” – idézte a bölcsességet Ottó atya.
„Mi is sokszor ebbe a hiába esünk, a csillogásra figyelünk, ami csak ideiglenes, s mire észbe kapunk, a helyes útra való visszatérés már nem könnyű. Ferenc testvérünk nem a saját pozícióját építgette, hanem Jézus Krisztus országát próbálta megvalósítani, igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy az emberek a hitüknek megfelelő oktatásban, nevelésben részesüljenek. Adózzunk hálával Kucsera Ferencnek, mert példát mutatott a krisztusi igazságból számunkra, hogy kiálljunk mellette, mert ha Istent megtagadjuk, akkor Isten is megtagad minket” – helyezte mindenki szívére Ottó atya.
„Kucsera Ferenc legyen példakép számunkra, mert itt született Léván, ezért sokat jelentsen nekünk. Az ő vére nem volt hiába kiontott vér, mert a vértanúk vére magvetés. Gondoljunk Ferenc testvérünkre, erősödjünk általa lélekben és testben, hiszen ő – egy törékeny kis ember – Isten szemében egy hatalmas, önmagát feláldozó szolga, aki nem rabszolga, hanem a szeretet szolgája, ki életét tudta adni Istenért és embertársaiért is. Adjunk hálát a Jóistennek, hogy ilyen ember született közöttetek, s odafentről Jézus jobbjáról gondol Rátok, hogy egymást megsegítve Istennek szolgáljatok szeretetben” – zárta tartalmas és lélekemelő szentbeszédét Ottó atya.
A szentmise során Mészáros Teréz vezette templomi kórusunk és Wurczer Péter orgonakísérete gyönyörű előadásában felcsendült Pintér Zoltán felvidéki papköltő Ferenc atyát dicsőítő lélekemelő éneke, valamint az „Isten, hazánkért térdelünk előtted…” kezdetű szép egyházi énekünk – dr. Kucsera Ferenc mártíromságát megörökítő versszakával kibővítve.
Kora délután a Lévai Szent László Kör lelkes tagjai és Ferenc atya tisztelői az emléknap hagyományához hűen egy újabb jellegzetes helyet kerestek fel, ahol Ferenc atya valaha gyakran megfordult.
Idén a választás a kis Ferenc valamikori elemi iskolája, a Lévai Magyar Állami Tanítóképző Intézet gyakorlóiskolája – sajnos ma már nem álló – épületére esett, ahol Ferenc atya 1899 szeptembere és 1903 júniusa között tanult.
A volt gyakorlóiskola helyén ma a Lévai Református Egyházközösség Reménység Szigete egyik épületszárnya áll. (Megjegyzés: 1911-re az akkori lévai tanítóképezde kinőtte épületét és az intézmény új – ma is álló – patinás épületébe költözött. A régi épületet a Lévai Református Egyházközösség vásárolta meg a Magyar Királyság kormányától, hogy azt a továbbiakban gyülekezeti és iskolai célokra használja.)
Itt Ferenc atya tisztelői a Lévai Szent László Kör zászlója jelenlétében Ivkovič Melinda vezetésével a Magyar litániát mondva könyörögtek a Szűzanyához, szentjeinkhez, boldogjainkhoz és vértanúinkhoz. Napjaink boldoggá avatási aktualitásait is követve az alábbi könyörgések is elhangzottak:
„Isten szolgája Esterházy János, könyörögj érettünk!”
„Isten szolgája Mindszenty József, könyörögj érettünk!”
… és könyörögtünk Ferenc atyához is:
„Dr. Kucsera Ferenc, vértanú, könyörögj érettünk!”
A litániát követően az emlékezők már hagyományosan a lévai Reviczky Házban gyűltek össze, ahol az emléknap záróeseményén Müller Péter, a kör elnöke dr. Kucsera Ferenc atya esztergomi tanulóéveiről tartott egy nagyon gazdag képanyagot felvonultató vetített előadást. Az esemény elején az elnök sok szeretettel és mély tisztelettel köszöntötte az aznap az Ipolyvisk–Léva útvonalat már harmadszor megtett Péter Ottó lelkiatyát, Ferenc atya budapesti rokonait, Pál Ernőt és családját, lévai rokonait, legidősebb Éder Györgyöt és családját, valamint Ferenc atya életének kutatóját, Tyekvicska Árpád balassagyarmati történészt.
Az előadás során megtudhattuk, hogy Ferenc atya, a lévai piarista főgimnázium kiváló és tehetséges tanulója a négy gimnáziumi osztály elvégzése után további tanulmányait 1907 szeptemberében az esztergomi bencés katolikus főgimnáziumban folytatta. Majd az előadó számos, az 1900-as elején készült esztergomi fénykép bemutatásával visszarepítette a hallgatóságot az időben. Röviden megismerhettük az 1809-ben indult esztergomi bencés katolikus főgimnázium rövid történetét, épületével kapcsolatos nehézségeit és az 1948-as kommunista államosításig tartó töretlen fejlődését.
Az intézmény egyik fő jellegzetessége volt, hogy azt szegény szülők tehetséges gyermekei látogatták, akik tanulmányait a gimnázium anyagilag támogatta. Mint arról az iskola évkönyvei tanúskodnak, számos így támogatott volt intézeti növendék, ha később tehette, hálából jelentős alapítványt hozott létre, melyből a gimnázium az utánuk következő szegény sorsú tehetséges diákokat támogatni tudta azok élelmezésében, ruházkodásában vagy ösztöndíjakhoz való jutásukban. Például az iskola volt igazgatója, Fehér Ipolyi Kálmán (* Ipolyvisk, 1842 – † Pannonhalma, 1909) a „Deákasztal” elnevezésű alapítványt tette, melynek kamataiból évente 17-22 diák kapott napi étkezést a tanév során. Ez az iskola tanárai, diákjai és öregdiákjai közötti szoros kapcsolat jó példát mutatott az iskola minden diákjának, hogy évek múltán viszonozza, anyagilag támogassa volt iskoláját.
Az előadás során szó esett az egyes osztályok, szaktantermek, szertárak, a tanári és diákkönyvtár elhelyezéséről, azok felszereltségéről, a tanári karról, az oktatásról, a gimnázium vallásos és hazafias neveléséről, valamint az iskolai megemlékezésekről és ünnepségekről.
Ferenc osztálya legjobb tanulói közé tartozott, aki már az V. osztályban a papi hivatására készült, mert az iskolaév végén, 1908. június 8-án kisszeminaristának jelentkezett. Az iskolai értesítőben neve mellett szerepel az n. p. rövidítés, azaz a növendék pap megjegyzés. Ezt követően, mint az Érseki Szeminárium lakója, már égszínkék reverendát viselt. A kis Ferkó osztályfőnöke a négy év alatt Dávid László magyar–latin szakos tanár a későbbi magyar hercegprímás Serédi Jusztinián barátja volt. Dávid László a gimnázium Czuczor Gergely Önképzőkörét vezette, melynek a kis Ferenc is tagja lett.
Itt a 4–8. osztályos diáktársai között pallérozta értelmét, minden évben más neves magyar személyiséget választottak behatóbb tanulmányozásra, mint Kölcsey Ferencet, báró Eötvös Józsefet, Arany Jánost és Vörösmarty Mihályt. Ezenkívül minden évben számos pályázatot írt ki a kör, melyeket rendszeres gyűléseiken osztottak meg egymással.
Ferenc V. osztályos kiváló teljesítményéért jutalomkönyvet kapott, a Rónay Jácint élete c. művet, mely Acsay Ferenc győri főgimnáziumi igazgató ajándéka volt. A VI. osztály végén pedig a Szünidei kézikönyv c. könyvet kapta jutalmul.
A VII. osztályban nagy megtiszteltetés érte, hiszen a Czuczor Gergely Önképzőkör 11 tagú bírálóbizottságába is kinevezte őt Dávid László, az önképzőkört vezető tanár. Az önképzőkör az évi krónikája három munkáját is megemlíti: „Gyors hírvivő” és a „Ne hazudj” c. elbeszéléseket és a „Régen és most” c költeményt. Ebben a tanévben az intézeti igazgató névnapja alkalmából rendezett iskolai ünnepségen Csiky Gergely Mukányi című vígjátékában Mukányi inasát játszotta. Ugyancsak VII. osztályos korában német nyelvből pályatételnek „Attila a Niebelung-énekben” c. tétel volt kitűzve. A kis Ferkó munkáját így értékeltek. „A „Világhíres csatákat beszélnek ősregék” jeligés megüti a mértéket, ügyesen domborítja ki Attila jellemét; forrásmunkáit ügyesen használja fel. Méltó a jutalomra, Burián János dr. ügyvéd úr 1 db. aranyára. Szerzője Kucsera Ferenc 7. o. t.”
VIII. osztályos végzős gimnazistaként német nyelvből a „Magyar elemek Lenau költészetében” c. pályamunkát adta be, mely ezt az elismerést kapta: „A szorgalomra valló s lendületes stílusban megírt mű, jutalomra érdemes”. Az ifjú Ferenc dr. Zwillinger Ferenc úr 1 darab 10 koronás adományát kapta jutalmul. A Czuczor-kör is elismerte kiváló munkáját, hiszen pénztárából három végzős társával együtt az önképzőkörben kifejtett buzgó és eredményes működésükért fejenként 1-1 tízkoronás aranyat kaptak. Majd eljött az érettségi ideje is. 1911. május 16–18-én magyar nyelvből, latin nyelvből és mennyiségtanból tett érettségi vizsgát az esztergomi bencés főgimnázium 36 diákja. A szóbeli érettségi vizsgákra Cseh László nagykárolyi igazgató elnöklete alatt 1911. június 18. és 20- között került sor. Az ifjú Ferenc természetesen a 13 jelesre érettségizett tanuló között volt. Ugyancsak jelesen érettségizett a selmecbányai születésű Markwart Gábor nevű osztálytársa is, akivel a bécsi Pázmáneumban folytatták tanulmányaikat, s aki 1920 decembere és 1921 augusztusa között, mint lévai káplán az I. világháború és Trianon utáni ínséges lévai időkben elévülhetetlen érdemeket szerzett a Lévai Női Mária Kongregáció 10 éves jubileumának emlékezetes megünneplésében és impozáns zászlójának elkészítésében.
A továbbiakban az előadó bemutatta az ifjú Ferenc néhány nevezetes esztergomi gimnáziumi tanárának tevékenységét, majd néhány kultúrtörténeti és képzőművészeti érdekességet is említett.
Megtudtuk, hogy 1922-ben az iskola 1913-ban alakult 14. sz Holló Cserkészcsapata az iskola belső lépcsőházában emléktáblát állított az iskola I. világháborúban elhunyt hőseinek, melyen a „Dr. Kucsera Ferenc 1919 Szentendre” felirat tisztelgett a mártír pap előtt.
Sajnos az emléktáblát az iskola 1948-as államosítását követően eltávolították. Ugyancsak nem akármilyen érdekességgel bír, hogy az esztergomi bencés gimnázium épülete sarkán 1931-ben Szent István és Szent Imre domborművét ugyanaz a Zászlós István szobrászművész – akkor a budapesti bencés főgimnázium rajztanára alkotta, aki dr. Kucsera Ferenc síremlékének domborművét 1930-ban. Hála a Gondviselésnek, a két gyönyörű alkotás ma is látható.
Ferenc atya valamikori gimnáziumának épületében ma az esztergomi Bottyán János Műszaki Középiskola működik. Az előadást azok a képek zárták, melyeket az előadó idei augusztus végi esztergomi kirándulása során készített az épületről, impozáns belső tereiről, illetve annak nemrég újra láthatóvá tett, 1930-ban készült művészi történelmi freskóiról, melyek alkotója Királyfalvy Kraft Károly aranyosmaróti születésű magyar képzőművész.
Nagy tapssal jutalmazta az érdeklődő közönség a tartalmas előadást. Ezt követően az emlékezők Ferenc atyának a Reviczky Házban elhelyezett gondolati emléktáblája köré gyűltek össze, melyet Ottó atya és Pál Ernő családja koszorúztak meg, valamint Éder György családja egy égő mécsest helyezett az emléktábla alá. Ezt követően közösen mondták el a jelenlevők a Ferenc atya boldoggá avatásért esdeklő imát. Végezetül a kör elnöke köszönetet mondott az emlékezők részvételéért, és egyben meg is hívott mindenkit a következő Kucsera Ferenc-emléknapra, mely jövőre is a Ferenc atya születésnapjához legközelebbi vasárnapon kerül majd megrendezésre. A délután jó hangulatú, kötetlen beszélgetésekkel és újabb tervek szövögetésével ért véget.
(MP/Felvidék.ma)