Nyolcvan éve, 1944. november 12-én írta alá Petrov generális Munkácson a 0036. számú szigorúan titkos hadi parancsát, melyben elrendelte, hogy a „..német és magyar nemzetiségű hadköteles személyeket, mint az ellenség katonáit, le kell tartóztatni és hadifogolytáborba kell irányítani!”
Az eredetileg Kárpátalja etnikai megtisztítására szolgáló kegyetlen hadiparancsot, a volt és jövőbeli határokat nem ismerve, a Felvidéken, Parciumban és Magyarország keleti részén kegyetlen alapossággal érvényesítették a szovjet biztonsági szolgálat, az NKVD speciális egységei.
A három napos munka ígéretével ún. „malenkij robotra “ elhurcolt kárpátaljai, felvidéki, magyarországi férfiakat túlzsúfolt gyűjtőtáborokba összpontosították, ahol a sok nélkülözés miatt aratott közöttük a halál.
Majd többségüket a sanoki, ószambori elosztótáborokból embertelen körülmények között, több hetes vonatút során szállították a Szovjetunió területén lévő kényszermunkatáborokba. A szovjet munkatáborokban pedig rabszolgamunka, a „fehér pokol” várta a foglyokat, akik közül a szerencsésebbek is csak több évnyi kényszermunka után érkezhettek vissza.
A 0036. számú titkos parancs elsősorban a szovjet munkaerőt kívánta „pótolni”, ugyanakkor több magyar és németek által lakott területen az etnikai tisztogatás legdurvább eszközeként is felhasználták. Gyakran azonban szlovák, ruszin akár ukrán, főleg véleményalkotó értelmiségieket, orvosokat, tanítókat, papokat, de akár csak egy rosszindulatú besúgás áldozatait, vagy a hiányzó létszámot kitöltendő, az útszéli járókelőket is elhurcoltak.
Ezeket az évtizedek alatt elhallgatott tragédiákat három napos megemlékezési sorozatban idézték fel a kárpátaljai magyarok.
A Sztarij Szambori Emlékpark felavatása
-
- Ószambor
-
- Ószambor
-
- Ószambor
-
- Ószambor
2024. november 14-én az egykori 22. sz. láger és hadifogoly kórház temetője helyén valósult meg a Sztarij Szambori Emlékpark felavatása és felszentelése.
Itt van a Kárpát-medencéből, a „malenkij robotra” elhurcoltak egyik legnagyobb temetője, akik a sztálinisták által felállított gyűjtő- és elosztótáborban különböző járványos betegségekben, éh- és fagyhalálban, végelgyengülésben pusztultak el.
Az 1944-1947 között működő fogolytábor temetőjében több mint 3 ezer civil internált, és hadifogoly, közöttük az ungvidéki és bodrogközi sok elhurcolt magyar és más nemzetiségű fogoly alussza örök álmát.
A Lembergi Magyar Kulturális Szövetség és Magyarország Ungvári Főkonzulátusa szervezésében a sztarij szambori, kárpátaljai, magyarországi, felvidéki közjogi méltóságok, a történelmi egyházak, a civil szervezeti vezetők, diplomaták tisztelegtek az ártatlan áldozatok emléke előtt.
Emlékbeszédet Stifter Ádám helyettes államtitkár, Igor Truhim, Sztarij Szambor polgármestere, dr. Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékpark elnöke mondott. Jakiv Drohovec szambori püspök s a jelenlevő felekezetek képviselői áldották meg és szentelték fel a Szambori Emlékparkot. A kárpátaljai református Egyházkerület nevében Dávid Árpád tiszteletes mondott imát az elhunytak lelki üdvéért.
GULAG–GUPVI-kutatók hagyományos nemzetközi fóruma
Második nap, november 15-én a beregszászi Európa-Magyar Házban, a Szolyvai Emlékpark szervezésében lezajlott az „Ez történt 80 éve”… – GULAG–GUPVI-kutatók hagyományos nemzetközi fóruma.
Az eseményt dr. Tóth Mihály, elnök nyitotta meg. A résztvevők Marosi István görögkatolikus áldozópap közreműködésével közösen imádkoztak a 80 éve és a mostani háborúban elhunyt halottjaink, mártírjaink lelki üdvéért.
Köszöntő beszédet dr. Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó, az Országgyűlés volt elnöke mondott.
A továbbiakban 14 anyaországi, erdélyi, felvidéki és a kárpátaljai előadó érdekfeszítő prezentációkat, műhelybeszámolókat tartott. Ismertették a legújabb szakmai kutatások eredményeit, tényfeltárásait.
Előadást tartott Zubánics László történész „Közel 80 éve történt… Adatok, tények, történetek a szovjet fogságból”; Dupka György történész az NKVD 22. sz. Szambori, a 194.sz hdf. gyűjtő és -továbbító tábora és a 2194 sz. rabkórház történetéből, az itt sínylődők emlékének megörökítéséről; Molnár D. Erzsébet történész „A beregszászi magyarok elhurcolása és sorsa 1944 és 1953 között” címmel; dr. Váradi Natália Chira Sándor küzdelméről a görögkatolikus egyház fennmaradásáért Kárpátalján; Bimba Brigitta (Bátyú): A megalázott, a GULÁG-GUPVI táborokba hurcolt nők története egy készülő doktori értekezés tükrében címmel, Marosi István görögkatolikus áldozópap „A Szovjetunió számára egyetlen megoldás… az egyházi unió felszámolása…” – A görögkatolikus egyház üldözése Kárpátalján a második világháborút követően a szovjet társadalmi átalakítással összefüggésben címmel.
Továbbá elhangzottak Köteles László, a Csemadok alelnöke (Szlovákia, Szepsi): „Malenkij robot” a jelenlegi Szlovákia területén 1945-ben; Havasi Dániel, operatőr, rendező (Pécs): Magyar hadifoglyok nyomában, emlékhelyek Moldáviában; Kállay Karolina helytörténész (Románia, Szatmárnémeti): ,,Széttört emlékek”; Dragan Traian történész-főmuzeológus, Magyar Nemzeti Múzeum: Emberi sorsok a Duna szorításában; Dupka Nándor (Ungvár), egyetemi tanár: Pásztor Ferenc vikárius az ungvári és kijevi vizsgálati fogságban készült kihallgatási jegyzőkönyvek; Marcsák Gergely író, művelődéstörténész (Beregszász): „Donbászon nincsen semmi jóvátéve” – töredékek családom XX. századi történetéből; Kovács Sándor turisztikai szakíró, helytörténeti kutató (Budapest): A szovjet rezsim által meggyalázott magyar emlékek a Latorca völgyében; Meskó János (Ungvár, történész): Szidej Tódor János görögkatolikus O:S:B:N: szerzetesnek, a Miszticei Bazilita Kolostor házfőnökének üldözése a szovjet korszakban című előadásai.
A Fórumot a Botlik József PhD történész és Zékány Krisztina nyelvész (Ungvár) beküldött előadásai ismertetésével zárta dr.Dupka György. Az elhangzott előadásokhoz hozzászólt még
Alekszej Korszun ungvári történész, aki arra biztatta a kutatókat, hogy folytassák a 35 éve elindított tényfeltárásokat.
A konferencia résztvevői csendes koszorúzást tartottak a beregszászi Európa-Magyar Ház udvarán az emlékfalnál és a sztálinizmus beregszászi emlékművénél.
Hagyományos megemlékezés a Szolyvai Emlékparkban
A magyar és német nemzetiségű férfi lakosság 1944 őszi „malenkij robotra” történt elhurcolásáról való hagyományos megemlékezést a Szolyvai Emlékparkban szombaton, november 16-án tartották.
„Ez a megemlékezés közös kiállás is volt. Demonstrálta a kiállást a társadalmi béke mielőbbi helyreállítása és a kárpátaljai magyarság összefogása, egysége mellett” – ezekkel a gondolatokkal üdvözölte a megjelenteket a Szolyvai Emlékpark nevében Fuchs Andrea.
Pánczél Károly Szolyván
Az ukrán és a magyar himnuszok elhangzása után Pánczél Károly, a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottságának elnöke mondott beszédet.
„Szolyva neve fájdalmas emléket idéz, egy olyan sebet, amelyet idő nem gyógyít be. Férfiakat vettek el családjaiktól, apákat, testvéreket, fiakat szakítottak el szeretteiktől. ..Az itt felállított emlékpark emlékeztet bennünket arra, hogy soha nem felejtjük el a múlt sötét pillanatait, mert azok figyelmeztetnek bennünket a béke, az emberi méltóság értékére. Az elhurcolt áldozatok példát mutattak bátorságból, kitartásból és emberségből. Ők nem akartak hősökké válni, de azzá lettek. Azért emlékezünk rájuk ma, mert történetük erőt ad nekünk ahhoz, hogy soha ne engedjük megismétlődni az igazságtalanságot és az embertelenséget” — hangsúlyozta a szónok.
„Bár történész a szakmám, a kárpátaljai magyar és német férfiak elhurcolásáról nem a történelemkönyvekben olvastam, hanem nagyapám visszaemlékezéseiből”– mondta Ljáh Sándor, a megyei nemzetiségi és vallásügyi főosztály vezetője. Hozzátette, „akkor értettem meg a sztálini terror lényegét, és szembesültem azzal, hogy a háború mekkora szenvedéssel és áldozatokkal jár”.
„Veszteségeinket, az ártatlan áldozatok neveit aztán kőbe, fába véstük minden magyarlakta községben, városban emlékművet állítottunk az elhurcoltaknak. De semmit nem érnek emlékműveink, ha nem lesznek, akik megemlékezzenek az ártatlan áldozatokról, mártírjainkról“ – figyelmeztetett Sin József, a KMKSZ alelnöke.
„A kárpótlási folyamatban tapasztaltak után döbbentem rá, mekkora veszteség érte nemzetrészünket, amelynek jövője is másként alakul, ha ezek a szörnyűségek nem történnek meg” – fogalmazott Zubánics László, az UMDSZ elnöke.
A megemlékezést a nagydobronyi Zöld Ág Énekkar (művészeti vezetője: Kovács Judit) éneke tette méltóságteljesebbé. Az elhunytak lelki üdvéért Dávid Árpád mezőgecsei református lelkész és Tamás Koza atya, a szolyvai római katolikus templom plébániai kormányzója imádkozott.
A rendezvényt megtisztelte és koszorúzott mások mellett: Heizer Antal, Magyarország Kijevi Rendkívüli és Meghatalmazott Nagykövete; Vida László, Мagyarország Ungvári Főkonzulátusának vezető konzulja; Gyebnár István, Мagyarország Beregszászi Konzulátusának misszióvezetője; Nádasi László, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet igazgatója; Molnár János atya, Beregszász római katolikus plébánosa, püspöki helynök.
Fegyir Alexander és Korszun a KGB volt ezredese Köteles Lászlóval
A Felvidékről elhurcoltak emléke előtt tisztelegve Köteles László, a CSEMADOK alelnöke helyezte el az emlékezés koszorúját és gyújtott gyertyát.
A Kárpát-medencei szintű rendezvény méltó főhajtással adózott az ártatlanul elhurcoltak és meggyilkoltak, valamint a világháborúkban elesettek emléke előtt, amely együvé tartozásunk bizonysága is.
(Köteles László / Felvidék.ma)
Fotó-krónika: Fuchs Andrea
